A mákszalma diadalútja
A trianoni békediktátum következtében megcsonkított Magyarország, megfosztva iparának és vasúthálózatának nagy részétől, csak nehezen tudott gazdaságilag önállóan működő államként talpra állni. Ebben elsősorban a mezőgazdaság játszott fontos szerepet, de létrejött néhány olyan vállalat is, amelyek sikeresen vették fel a versenyt a nemzetközi konkurenciával, sőt eredményeik tiszteletet váltottak ki.
A Tungsram gyár izzóit mindenütt vásárolták a világon, de ugyanebben az időszakban a magyar gyógyszeripar is betört az európai piacra, elsősorban Kabay János (1896–1936) Büdszentmihályon (mai nevén Tiszavasváriban) alapított Alkaloida Vegyészeti Gyárának köszönhetően. Kabay és kassai születésű felesége, Kelp Ilona (1897–1970) története sokban a Curie házaspár életútjához hasonlítható, hiszen tudományos eredményeiket közös munkával, egymást támogatva érték el. Kabay az első világháborúban szembesült azzal, hogy súlyosan sebesült bajtársainak a szenvedését morfiummal enyhíteni lehetett volna, de ez a szer nemcsak a lövészárkokban, de még évekkel a háborút követően is hiánycikk volt Magyarországon. Ezért, amikor gyógyszerészi oklevelet szerzett elhatározta, hogy a mákgubóból nagyipari eljárással fogja kivonni a benne található hatóanyagot.
Kabay János Péter bátyja anyagi támogatásával megalapította szülőfalujában azt a gyárat, ahol elképzeléseit igyekezett valóra váltani. Annak ellenére, hogy kitartó kísérleteinek köszönhetően sikerült tiszta morfiumot kinyernie, az így előállított anyag mennyisége szerény volt, az érte kapott pénz nem fedezte a kiadásokat, ráadásul az 1920-as évek végének gazdasági válsága is megnehezítette a dolgát. Gyárának dolgozói sokszor ingyen dolgoztak, de bíztak Kabayban és szerették emberségéért is. Felesége is nagy segítségére volt, amire már csak azért is szüksége volt, mert Kabay anyja, és főleg Péter bátyja és annak felesége folyamatosan intrikált ellene, noha a tudós igyekezett minden követelésüknek eleget tenni, de nem sok eredménnyel. A külföldi konkurens cégek sem nézték jó szemmel, hogy egy eldugott helyen működő vállalkozás veszélyeztesse az üzletüket.
A morfium „zöld eljárással” történő kinyerése sem volt egyszerű, mivel a szeszélyes időjárás miatt sokszor egyszerre nagy mennyiségű nyers mákgubót kellett feldolgozni, amihez nem volt sem elegendő kapacitás, sem kellő idő. Kelp Ilona jött rá arra, hogy a mák „szalmája” (megszáradt szára) is viszonylag jelentős mennyiségű morfium-alapanyagot tartalmaz, és ezzel feleslegessé vált, hogy a nyers gubókat „csapolják” meg, ráadásul a mákszemek sem vesztek kárba.
Ilonának az is feltűnt, hogy az aratók a kupacokba rakott mákszalmára szoktak vizelni és az ilyen „nyersanyagból” könnyebben lehetett kinyerni a morfiumsókat. Az „eljárást” szabadalmaztatták és egy nemzetközi vizsgálócsoport azt is megállapította, hogy a módszer alkalmazása során nem kell ópiummal dolgozni, így a mákban termelődő anyag kábítószerként nem kerül a feketepiacra.
Az Alkaloida Vegyészeti Gyár Lengyelországban is létrehozott egy vállalatot és a hajdani szerény üzem Európa egyik vezető cége lett.
Sajnos Kabay János már nem lehetett részese ennek a felemelkedésnek, miután kiújuló sérvét félrekezelték és feltehetően vérmérgezés következtében, nagy fájdalmak közepette meghalt a kórházban. Három kisgyermeke, felesége és gyárának dolgozói gyászolták az alig negyvenévesen elhunyt Kabayt, aki akkor már a mákban található egyéb anyagok kinyerésének lehetőségét is vizsgálta. Özvegye a gyár 1948-ban történt államosításáig vezette a céget, majd gyermekeivel Ausztráliába emigrált és ott halt meg. Földi maradványait azonban férje mellett, Budapesten helyezték örök nyugalomra.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/40. számában.
