A magyar kultúra oázisa Pozsony szívében
Venyercsan Pál, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet január végén beiktatott új igazgatója a magyar külügyminisztérium alkalmazottjaként pályázta meg a tisztséget. Az igazgatói poszt egyrészt a művelődésszervezést öleli fel, ugyanakkor diplomáciai feladatokat is jelent. A szlovákul is jól beszélő diplomata nem először tevékenykedik Pozsonyban, hiszen 2011–2017 között már dolgozott a pozsonyi magyar nagykövetségen, éppen akkor, amikor az intézet integrálódott a nagykövetségbe. Akkori megbízatása idején a pozsonyi magyar hét, vagyis a Több mint szomszéd nevű rendezvény szervezésébe is bekapcsolódott.
A szlovák főváros szívében, a Štefánik utcában lévő Intézet legfőbb feladata a két ország közti jó kapcsolat ápolása a magyar kultúra bemutatásával és közvetítésével a fogadó országban. Szlovákiában ez annyival kiemeltebb, hogy a felvidéki magyarság is fontos célközönség, hiszen az itteni magyar intézményekkel együttműködve az identitásmegőrzés érdekében is sokat tesz az intézet. A felvidéki magyar kultúrára az új igazgató úgy tekint, mint az egyetemes magyar kultúra részére. A pozsonyi és környékbeli szórványmagyarság, valamint az itt tanuló diákság pedig afféle oázisként, magyar szigetként keresi fel újra meg újra az intézetet, amely kultúránk sokszínűségéből nyújt keresztmetszetet.
Ha jól értem, az intézet egyfajta összekötő szerepet is játszik a magyar–szlovák és a magyar–magyar kapcsolatok érdekében?
Pontosan így van. Bár a magyar kultúrát a Felvidéken élő magyaroknak talán nem is nagyon kell bemutatni, hiszen ismerik, a szlovákság felé azonban ez még komoly feladat. Ezt szolgálják a havi rendszerességgel tartott programjaink. Az idén sajnos a koronavírus miatt elmaradtak a március 15-re tervezett ünnepségek az egész Felvidéken, ahol a magyar nagykövetség és az intézetünk is mindig képviselteti magát. Több helyen is meg szoktunk jelenni, mert ez a nemzet bátorságának az ünnepe, annak emléke, hogy egy szorongatott helyzetben lévő nép a szabadságáért kelt fel, és akárhogyan is alakultak a dolgok a végén, úgy érzem, a mai napig ebből táplálkozunk, ebből merítünk erőt. Ami pedig Pozsonyt illeti, a város mindig is fontos szerepet játszott a magyar történelem során, elég, ha csak arra gondolunk, hogy hosszú ideig itt koronázták a magyar királyokat. Nagy értéke volt a városnak hosszú évszázadokon át a többnyelvűség is.
Mire szeretne fókuszálni az elkövetkező négy évben, amelyre a megbízatása szól?
Komplex módon közelíteném meg a dolgot. Gyakorlatilag mindenkinek, minden generációnak szeretnénk közvetíteni a magyar kultúrát. Tudjuk azt is, hogy az egyes korosztályoknak mások az igényei, másra fogékonyak. Mindenki számára igyekszünk a lehető legattraktívabb programokat nyújtani, olyanokat, amelyeken jól érzik magukat. Ennek érdekében megszólítottam már az iskolák vezetőit, hogy velük egyeztessük, melyek azok a programok, amelyek egy kisiskolásnak vagy középiskolásnak vonzóak lehetnek. A közeljövőben találkozom a magyar egyetemi ifjúság vezetőivel, többek közt a Diákhálózat képviselőivel is, tőlük szintén ötleteket várunk. Nekünk az ő igényeikhez és lehetőségeikhez kell alkalmazkodnunk, sőt, még az időbeosztásukat is figyelembe kell vegyük, ha azt akarjuk, hogy részt vegyenek a rendezvényeinken. Vizsgaidőszakban például nem biztos, hogy ráérnek, viszont ebben az időszakban az idősebbek, vagy a kisgyermekes családok el tudnak jönni a programjainkra. Fontos az is, hogy ne ütköztessük a programokat, hiszen Pozsony mégiscsak főváros, számtalan jó esemény közül lehet választani. A „kevesebb néha több” alapon a programokat igyekszünk tömbösíteni, egymásra építeni. Gondolok itt arra, hogy indítunk például egy kiállításmegnyitóval, amit követhet egy zongoraest, vagy ilyen lehet egy beszélgetéssel egybekötött filmvetítés.
Napjainkban már kevés magyar él Pozsonyban. Mennyire tud kivonulni külső helyszínre, más magyarlakta vidékre az intézet?
Tervezzük, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítunk ki más városokkal; első körben Komárommal kezdenénk. Ily módon a nálunk bemutatott programokat akár olyan településekre is el tudnánk vinni, ahol még tömbben él a magyarság. Nagyon szeretnénk olyan helyekre is eljutni, ahol igen kevés, maroknyi magyar él, például Turócszentmártonba vagy Zsolnára. Velük is egyeztetnénk, szeretnénk megtudni, milyen programokra volna szükségük. Selmecbányáról is felkerestek bennünket nemrég, egy vállalkozói csoport kért tőlünk segítséget, amely V4-es pályázatot kíván benyújtani. A szórványmagyarságnak is kiemelt figyelmet kívánunk szentelni a lehetőségeinkhez képest. A kassai magyar főkonzulátus szintén szervez rendezvényeket, elsősorban Szlovákia keleti régióiban, és azt talán mondanom sem kell, hogy együttműködünk. Itteni tevékenységemet január 20-án kezdtem, egyelőre „örökölt” programokat valósítunk meg, az újak pedig a szervezés szakaszában vannak. Mindig az adott év vége felé tervezzük meg a következő esztendő kínálatát, ráadásul úgy, hogy lehetőleg a kultúra minden szegmense képviselve legyen. Sőt, tágítva a kört, a turizmust és a gasztronómiát is ide sorolnám, de akár a magyar játékokat is kultúránk részének tekinthetjük. Egyik tervem egy játékiállítás megszervezése, ahol régi gyermekkori játékok lennének bemutatva. Mivel a közelmúltban sok remek magyar film született, ezek szlovák feliratozással történő vetítését is elképzelhetőnek tartom, amivel lehetőséget nyújtanánk arra, hogy a vegyes házasságban élők is megtekinthessék ezeket az alkotásokat és élményhez jussanak.
Kétség nem fér hozzá, hogy az intézet kiemelkedő rendezvénye az egy hétig tartó Több mint szomszéd, amely a magyar kultúra minden szegletét megmutatja a szlovák fővárosnak, neves előadókat, művészeket vonultatva fel.
Valóban ez a legjobb megfogalmazás, hiszen az itt élő szlovákoknak, magyaroknak, valamint az éppen itt tartózkodó külföldi turistáknak egyaránt bemutatkozunk. Ez Magyarország megjelenése Pozsonyban. A magyar kultúra színe-java hallható és látható a tereken, utcákon és a galériákban. Részleteket még nem szeretnénk elárulni az idei programról, de mindenképpen egy nagyszabású rendezvénnyel szeretnénk nyitni. A programok szokás szerint a hétvégén csúcsosodnak ki egy nagy, háromnapos gasztronómiai fesztivállal és kézművesvásárral, amit nívós kulturális műsorok kísérnek. Nagy örömünkre a szlovákok érdeklődve fogadják a magyar kultúrát, talán azért is, mert sok a hasonlóság a két nép kultúrája, népművészete között. Hogy csak egy példát említsek, sokan ismerik és szeretik a szlovákok közül is az Omega együttest. Az ilyen rendezvények segíthetnek elsimítani a gyűrődéseket és a félreértéseket a két nemzet között.
Már említette, hogy az egyetemes magyar kultúrának része a felvidéki is. Ennek a népszerűsítésére is van lehetőségük?
Ezt mindjárt azzal illusztrálnám, hogy ténykedésem megkezdése után az első kiállítás éppen a Dolán Györgyé volt, aki ismert felvidéki képzőművész, és akinek az alkotásaira sokan voltak kíváncsiak. Ezen a ponton ismét kiemelném a közvetítő szerepünket, vagyis hogy a felvidéki művészeket más szlovák városokba, vagy éppen Magyarországra, de akár a világ más tájaira is ki tudjuk ajánlani. Például ha a párizsi magyar intézetnek van szüksége egy olyan programra, amit mi tudunk közvetíteni, akkor ezt örömmel tesszük meg. Gazdag, állandóan frissülő adatbázisunk lehetővé teszi, hogy programokat kínáljunk fel partnereinknek. A kultúrdiplomácia része, hogy ha mi teszünk egy gesztust az itteni tudományos akadémia vagy más intézmény felé, akkor egy másik helyzetben, például ha szeretnénk elérni, hogy egy egykori pozsonyi polgár emlékezete fennmaradjon, és emléktáblát szeretnénk neki állítani, hozzánk is máshogy fognak viszonyulni. Ezért fontos az is, hogy a rendezvényeinken részt vevőket szlovákul is köszöntöm, vagy akár néha kimondottan a szlovák ajkúaknak szervezünk programot. Azt kell keresnünk, ami összeköt, miközben vannak olyan dolgok is, amelyeket egyszerűen kezelnünk kell. Az itteni magyar emlékek megőrzése, emléktáblák elhelyezése, felújítása szintén célunk.
Mindez, gondolom, azt is jelenti, hogy sok pozsonyi intézménnyel jó kapcsolatra kell törekedniük?
Most éppen a színházakkal vettük fel a kapcsolatot, hiszen náluk van az infrastruktúra, és ha ide akarunk hozni egy magyar színházi előadást, színházteremre van szükségünk. Egyáltalán nem mindegy, hogy azt milyen feltételekkel kölcsönzik nekünk. Nemzetközi fesztiválok idején például a magyar fellépőt általában mi szoktuk biztosítani. Kapcsolatban állunk a Pozsonyi Városi Múzeummal és más intézményekkel is.
Melyek lesznek a közeljövő legfontosabb kulturális rendezvényei?
A koronavírus miatt a zárt térbe tervezett programjainkat egyelőre el kell halasztanunk. Hogy csak egy közelgő rendezvényt említsek: André Kertész, az egyik legnagyobb magyar fotográfusművész kiállítását tervezzük. Sokan keresik fel intézetünket konkrét programot kínálva, vagy éppen segítséget kérve. Épp nemrég biztosítottunk egy angol feliratozású magyar filmet az egyik idegen nyelvű iskolának. Magyar nyelvtanfolyamunk is régóta van. A legkisebbeknek Ringató foglalkozásokat biztosítunk, egyre több anyuka és csemetéje jár ezekre a közös, játékos alkalmakra. A Duna utcai magyar iskolába a közeljövőben táncszínházat fogunk elvinni, ahová a pozsonypüspöki magyar iskola tanulóit is várjuk. Fontosnak tartom, hogy a kultúrát az egyes korosztályoknak a nekik megfelelő módon tudjuk közvetíteni. A slam poetry például óriási élmény a diákoknak, hasonlóképp, mint a megzenésített versek. Nekünk a programok összeállításánál azt is figyelembe kell vennünk, hogy ebben a felgyorsult világban az embereknek kevesebb idejük jut mindenre, így a kultúrára is. Ezért igyekszünk maradandó élményekhez juttatni őket.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap legfrissebb számában)
