A magyar Indiana Jones
A Georges Lucas és Steven Spielberg által filmvászonra álmodott régészprofesszor, Henry Walton Jones felvette kutyája, Indiana nevét, és Indiana Jonesként közel féltucat filmnek lett a főhőse. Elképesztő, sőt életveszélyes kalandokat élt át és mindig szerencsésen került ki a bonyodalmakból.
Valószínűleg a régészet iránti szenvedélye alapján nevezte el egy tévés újságíró magyar Indiana Jonesnak Back Fülöp (1862–1958) nagykereskedőt.
1907-ben Kairóból egy nagyszabású régészeti expedíciót szervezett Egyiptom középső részébe, Sarunába és Gamhudba, hogy aztán a feltárt leletek egy jelentős részét hazájának adományozza, megteremtve ezzel a budapesti Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményének a gerincét.
De ki volt Back Fülöp és hogyan került Egyiptomba? Ez egy hosszú és röviden csak nagyon nehezen elmesélhető történet. Édesapja, idősebb Back Fülöp az 1848–49-es magyar szabadságharc leverését követően Törökországba menekült, itt került közeli kapcsolatba a szintén politikai menekültként Törökországba érkezett Orosdi Adolffal. Back Fülöp feleségül vette barátja húgát és házasságukból született az ifjabb Back Fülöp, aki betársult édesapja és anyai nagybátyja üzleti vállalkozásába, amely Orosdi–Back néven jól menő kereskedői cégbirodalom volt. Sikerét annak köszönhette, hogy nyugat-európai importcikkeket: ruhákat, divatárut, szőnyegeket, kozmetikumokat, ékszereket, órákat és lakberendezési cikkeket forgalmazott, ezek a tehetős kairóiak, bejrútiak, bagdadiak körében nagyon kelendőek voltak.
A zsidó eredetű család I. Ferenc Józseftől nemességet kapott és mivel Nagysurány környékén a felmenőknek birtokaik voltak, felvehették a surányi előnevet. Back Fülöpnek olyan címere volt, amelyben egy hieroglifa is szerepelt arany mezőben.
Mivel a Kairóban élő Back Fülöpnek aligha lehettek anyagi gondjai és bőven volt szabad ideje is, keresett magának valamilyen kedvére való elfoglaltságot és ez a régiségek gyűjtése és felkutatása lett. Egyiptomban akkoriban volt fellendülőben a műkincskereskedelem, a nyugat-európai tudósok pedig gyakran szerveztek ásatásokat a piramisok környékén, valamint a Nílus mentén. Back Fülöp nem volt régész, de olvasott ember lévén az a gondolata támadt, hogy Egyiptomban létre kellene hozni egy osztrák–magyar régészeti intézetet. Kezdeményezésének úgy kívánt kellő nyomatékot adni, hogy szervezett egy expedíciót a már említett Sharunába és Gamhudba, ahol gazdag leletegyüttesre: a Ptolemaioszok korából származó múmia-koporsókra, maszkokra, kanópuszládákra, domborművekre és egyéb kultikus tárgyakra bukkantak a temetőben. Az expedíció szakmai vezetője egy fiatal lengyel régész, Tadeusz Smoleński (1884–1909) volt, aki súlyos tüdőbaját jött kezelni Egyiptomba, és akit a kiváló francia egyiptológus, Gaston Maspero (1846–1916) ajánlott Back figyelmébe. A 25 évesen elhunyt férfit egyébként a lengyel egyiptológia megteremtőjeként tartják hazájában.
Back, aki az expedíciót finanszírozta, maga is részt vett az ásatáson. Az anyagot természetesen el kellett osztania Kairó, Krakkó és Budapest között (sőt még Bécsbe is jutott belőle), de így is sok minden került a Szépművészeti Múzeumba. Az osztrák–magyar régészeti intézet azonban csak egy grandiózus terv maradt, amely megfeneklett a bürokrácia zátonyain, ráadásul egy újabb expedícióra sem kapott engedélyt, amit minden bizonnyal a konkurencia féltékenységének számlájára is írhatunk.
A kudarc letörte, elment a kedve a régészettől is, és inkább a vállalkozását igyekezett fejleszteni. Ez akkoriban egyre nehezebbé vált, miután kitört az első világháború, 1920-ban pedig egy kairói üzletembernek eladták a cég részvényeit, amely Omar Effendi néven működött tovább.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/42. számában.
