A Kossuth-hiszekegy
A nagy drámaíró, Madách Imre (1823–1864) egészségi állapota már gyermekkorában aggodalomra adott okot, 1841-ben még Trencsénteplicen is kezelték. Jogi tanulmányait befejezve Nógrád vármegyében több fontos közhivatalt is viselt, sőt 1848-ban nemzetőrnek is jelentkezett, de végül éppen különböző betegségei miatt katonaként sosem jeleskedett. Cikkei viszont már ekkor nagy feltűnést keltettek és fiatal kora ellenére sokan ismerték a nevét.
Már több szerelmi kapcsolaton volt túl, amikor 1845. július 20-án oltárhoz vezette Fráter Pál Nógrád megyei alispán unokahúgát, Fráter Erzsébetet (1827–1875). Madách anyja – mint az közismert – nem rajongott a menyéért, emiatt állandó volt a feszültség a családban. A házaspár első gyermeke 1846. augusztus 31-én született, de még aznap meghalt. A következő gyermek, Aladár (1848–1908) 1848. január 1-jén látta meg a napvilágot és később maga is költőként, műkritikusként vált ismertté. A bonyolult családi viszonyai miatt Madách Imre a forradalom első hónapjaiban Nógrád megyében tartózkodott, sőt kiújult szívbaja miatt még főbiztosi hivataláról is lemondott.
A Pesten 1848 márciusában történt eseményekről öccse, Madách Károly (1826–1888) egy érdekes levélben számolt be neki. Ebben természetesen sok olyan részlet található, amely más forrásokban is szerepel, de akadnak olyan tények is, amelyeket többnyire csak a korszak kutatói ismernek, a nagyközönségnek szánt összefoglalókban hiába keresnénk.
1848. március 16-án már különböző röpiratok forogtak az emberek között, ezeket sokszor a lakások ablakaiból szórták az utcára. Ezeken Petőfi Nemzeti dalának szövege, valamint a 12 pont szerepelt a legtöbbször, de a városlakó arról is értesülhetett, hogy kik lehetnek a megalakuló kormány miniszterei. Itt például Batthyány Lajos még külügyminiszterként, Szemere Bertalan nevelésügyi, Perényi Zsigmond igazságügyi miniszterként szerepel. Ugyanakkor hiába keresnénk Széchenyi István vagy Klauzál Gábor nevét, noha a Batthyány Lajos vezetésével végül megalakuló kormányban Széchenyi közmunka- és közlekedési, míg Klauzál földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter lett. Nyilvánvaló, hogy Madách Károly igyekezett naprakész információkkal szolgálni a betegeskedő testvérének, viszont sok esetben egészen másképp alakultak a fejlemények.
Károly hírt ad az utcanév-változásokról is. „A Hatvani-utcát ezentúl Szabad sajtó utca, a Városház terét Szabadság tere, mert legnagyobb részint 15-én itt vitta ki magát a szabadság, az Egyetemi tért Egyetértés terének hívják. Most mindenki nemzeti kokárdát visel.
A helytartótanácsbeliek először irtóztak tőle, de már most két konziliáriust kivéve mind kitette.
A helytartótanács intézménye szerint a kétfejű sasok mindenütt levétettek.”
Károly szeretné megnyugtatni bátyját és az édesanyját is, hogy a „nagy kiabálásokat” leszámítva a legkisebb rendzavarásra sem került sor. Kivéve azt az esetet, amikor „egy agglegénynek az ablakját beütötték, mert a kivilágításkor fösvénységből már 9 órakor eloltotta a gyertyákat”.
A forradalmi hevületben az ismert imádságok szövegén is módosítottak.
Madách Károly levele végén odaírta a magyar Hiszekegy – vagy Kossuth-hiszekegy – szövegét is: „Hiszek egy Kossuthban / Az ő mindenhatóságában, / Magyar- és Erdélyország teremtőjében, / Ki fogantatott az igazságtól, / Született Zemplénben, / Kínoztatott Metternich által, / Eltemettetett a budai várban, / Harmadévre halottaiból feltámadott, / És elméne Pozsonyba, / Állt a személynök jobbja felől, / Onnan lesz elitélendő / A bécsi eleveneket és holtakat, / Hiszek egy Kossuthban, / Egy felelős minisztériumban, / A magyarok egyességében / És az örök életünkben. / Ámen.
Megjelent a Magyar7 2025/36. számában.
