2026. augusztus 19., 17:43

A foltos nyakorján megérkezik

Xántus János (1825–1894) kétségtelenül az egyik legkalandosabb életű magyar tudós volt, aki megjárta Amerika és Dél-Ázsia legérdekesebb vidékeit és néprajzi gyűjtésével megalapozta a Magyar Nemzeti Múzeumot. Végzettségét tekintve jogász volt, de csak pályája legelején látta hasznát ügyvédi oklevelének. 

Leporolt históriák
Fotó: Archívum

Az 1848–49-es magyar szabadságharcban főhadnagyként harcolt, de 1849. február 8-án Érsekújvárnál osztrák fogságba esett és csak 1850 nyarán szabadult. Később ismét elfogták, börtönre ítélték, de sikerült megszöknie és végül az Amerikai Egyesült Államokban kötött ki. Itt kezdetben sok mindennel megpróbálkozott: volt rikkancs, matróz, boltossegéd, könyvtáros, patikus, zeneoktató, csatornázó munkás, nyelvtanár, vasúti pályatervező, de éveken át az amerikai hadsereg egészségügyi szolgálatának altisztje (hospital steward) is. Ebben a minőségében bejárta az USA egész területét, miközben állatokat és növényeket gyűjtött, földrajzi és néprajzi megfigyeléseket végzett. Szinte menet közben vált sokoldalú tudóssá. 

Már az Egyesült Államokban elismerés övezte, de hamarosan az otthoni közvélemény is megismerte, miután édesanyjának címzett leveleiből egy kötet is megjelent. Később ezt további könyvek követték, és amikor évekkel később Dél-Ázsiában tett felfedezőutakat, tovább szaporodott az általa írt tanulmányok és kiadványok, valamint a néprajzi vonatkozású gyűjtései száma. Az MTA már 1859-ben levelező tagjává választotta. Volt egy időszak – az 1860-as évek –, amikor Budapesten élt és nagy terve megvalósításán fáradozott. Ez az elképzelés egy állatkert létrehozása volt, ami némi bonyodalmak után sikeres lett és Xántus János egy ideig az intézmény igazgatójaként is tevékenykedett.

A pesti állatkertet 1866. augusztus 9-én nyitották meg és néhány nappal később már előkelő látogatója volt: Erzsébet királyné – Sissi –, akit Klotild hercegnő is elkísért. Róluk elmondhatjuk, hogy kedvelték a magyarokat, talán erre alapozta Xántus merész javaslatát egy évvel később, amikor Sissi ismét felkereste az állatkertet és igazgatóként ő vezette végig az intézményben. Szóba került a bécsi schönbrunni állatkert is, ahol a sok egzotikus állat között három zsiráf is éldegélt. Xántus megkérdezte a királynét, vajon lehetséges volna-e, hogy az egyiket a pesti állatkertbe szállítanák, elvégre az tovább növelné a látogatók számát. Sissi megjegyezte, hogy erről a császár dönthet, de megígérte, hogy támogatni fogja a pestiek kérvényét. 

Állatkert
Fotó:  Archívum

Mint később kitudódott, a királyné már a hivatalos kérés megérkezte előtt „lobbizott” a zsiráf Pestre küldése mellett, és férjeura beleegyezését adta a dologba. Erről már 1867. június 24-én hivatalos leirat érkezett, ami kissé meg is lepte Xántust, mert még nem volt alkalmas állatház a zsiráf számára. A „nyakorjánház” létrehozására állatkerti sorsjegyeket is kiadtak, amelyek bevételét a megfelelő lakhely kialakítására szánták. Mielőtt a további fejleményeket ismertetném, álljon itt egy rövid magyarázat. A zsiráfot magyarul akkoriban több kifejezéssel is illették; mondták nyakoncnak, tevepárducnak és foltos nyakorjánnak is.

A zsiráfház Lohr Antal tervei alapján hamarosan megépült. Ezt követően Xántus Bécsbe utazott és az ottani állatkertben maga választhatta ki a Pestre kerülő állatot. Ez pedig a Margareth nevű tízéves zsiráfhölgy volt, és ráadásul vemhes, tehát nem sokkal a magyar fővárosba érkezését követően világra hozta borját, így a pesti állatkertnek két zsiráfja is lett. Ez volt az első olyan eset a világon, hogy egy állatkertben született zsiráfnak utóda született. Sajnos a kis „zsiráffiú” nem sokáig boldogította az édesanyját és a látogatókat: háromhónapos korában elpusztult.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/33. számában.

Megosztás
Címkék