Princz Sándor ajándéka
Az utóbbi évek posztmodern kirakós irodalma után szép lassan visszacsordogálnak a könyvespolcainkra a valós történetek. Farkas Ottó és Szomolai Tibor után ismét új szerzőt avatott a gömör-nógrádi régió Rodnas Principe, vagyis Princz Sándor személyében. Az idős hölgy – Evita ajándéka címmel megjelent könnyed stílusban, együltében elolvasható regényt Törőcsik Mari és Gálvölgyi János is melegen ajánlotta az olvasók figyelmébe, így elolvastuk mi is.
S ha már elolvastuk, mi is jó szívvel ajánljuk elolvasásra. Ahogy szokták mondani, egy olvasást mindenképpen megér. De mielőtt a regényről szólnánk, ejtsünk pár szót a szerzőről is, aki az egykori gömör-nógrádi megyehatáron található Nagydarócról származik, s ahogy tájainkon megszokott, az újságírás felől közelített a regényírás felé. Vagyis, még pontosabban Losonc és a diszkó felől. Princz ugyanis a losonci Denevérdiszkó DJ-jeként indította a pályáját, aztán a tiszavirág-életű Nógrádi Szó munkatársa lett, ahol a patkányirtásból ismételten tollforgatóvá vedlett idősebb kollégájával, Ardamica Ferenccel próbálta megújítani a nógrádi magyar sajtót. Legkevésbé rajtuk múlt, hogy ez nem nagyon sikerült, s azóta is haló poraiban leledzik a nógrádi magyar szó.
Princz később az Ifi/Heti Ifi, mára szintén elhalt szlovákiai magyar ifjúsági lap könnyűzenei munkatársa lett, majd a spiritualizmus művelőjeként tűnt fel több hazai lapban is. Jelenleg a Szél-járás c., negyedévente megjelenő művelődési lap munkatársa, „sztár”-riportere, aki neves magyar színészekkel, zenészekkel készít interjúkat. Így ismerkedett meg Törőcsik Marival, Kóbor Jánossal, Gálvölgyi Jánossal, Vitray Tamással, s Törőcsik folyamatos biztatására döntött úgy, hogy megírja élete egyik fontos történetét.
Az idős hölgy címet viselő regény nem titkoltan saját történet két főszereplőre. Egyikük maga az író, vagyis Muráti Gábor, a másik a címben is szereplő titokzatos idős hölgy, aki nem azért érkezik sok évtized távlatából haza szülővárosába, Minedrába (ha valaki Losoncra gondol, nem téved túl nagyot), hogy Dürrenmatt hősnőjére hajazva bosszút álljon egykori bántóin, hanem egész egyszerűen itthon akar meghalni. Nem igazán illik lelőni a poént, így csak annyit áruljunk el, hogy a címben szereplő minedrai fiatalasszony a folyamatosan vérzivataros közép-európai megpróbáltatások elől férjével Argentínában próbál új életet. Vannak szép számmal, akik háborús bűneik súlyát cipelik magukkal (így köt ki Argentínában a második világégés bűnei elől menekülve például Páger Antal), Ferdinandy György sok-sok félresiklott emigráns-történetet ír meg Puerto Rico-i magányában.
Lisa néni és Gustavo nem a bűneik, hanem a szegénység elől menekülnek, s talán maguk sem gondolják, hogy alig pár hét alatt megcsinálják a szerencséjüket. Lisa néni Evita varrónője lesz, s pár hónap alatt férjével már varrodát működtetnek, amely tisztes megélhetést biztosít a számukra. Ennél a mondatnál bizonyára sokan kérdőn megállnak, fogalmuk sem lévén, ki is lehetett az az Evita.
Ez a név ugyanis legfeljebb Webber híres musicaljéből (a minap elhunyt Alan Parker a kilencvenes években Budapesten Madonnával a címszerepben vitte filmvászonra) lehet a számu(n)kra ismerős. S bizony, Webber Evitája azonos María Eva Duarte de Perónnal, José Domingo Perón argentin elnök második feleségével, aki jótékonysági alapítványt hozott létre, s milliók rajongtak érte. Lisa néni, miután szeretett férje meghal, annak urnájával együtt hazatér szülővárosába, Minedrába, ahol megismerkedik egy fogadóiroda alkalmazottjával, vagyis igaz történetünk másik hősével. A fiatalembert egyre jobban érdekli az idős hölgy múltja, s magánnyomozásba kezd, amely során eljut Argentínába, ahol nemcsak a múlt, hanem a jövő is várja.
Engedjenek meg még e rövid recenzió végén két kulcsmondatot az izgalmas történetből. „Engedd el, vagy magával ránt” – mondja az egyik, míg a másik így hangzik: „Nem voltunk többé magányosak, hisz volt kiért élnünk.” A megfejtéseket lásd. Rodnas Principe, vagyis Princz Sándornak, a Papirusz Book Kiadónál megjelent regényében.
