Megérintelek – Léván keresztelték meg az új Babindák-kötetet
A Romane Jíle és a Kersék János Kör polgári társulások jóvoltából a csatai Babindák István november 24-én a lévai Barsi Múzeum koncerttermében mutathatta be Megérintelek című második verseskötetét.
A cigány himnusz eléneklését követően a rendezvénynek otthont adó múzeum munkatársaként Novák Margaréta köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót a költő beszélgetőtársának, a kötet keresztapjának, Göbő Sándornak, aki a 14 évvel ezelőtt megjelent Cigány népem című – Herczeg István által illusztrált – Babindák-kötet keresztelőjekor is jelen volt. A festőművész most is részt vállalt a keménytáblás könyv impozáns külalakjának létrehozásában; ezúttal a versgyűjtemény borítójáért felelt.
A pozsonyeperjesi és nagyölvedi kötődésű, de jelenleg Csatán élő költő írt már zenés balladát és mesegyűjteményt is kiadott. Összegyűjtött verseinek 2004-es megjelenését követően mégis azt határozta el, hogy soha többé nem ír le egyetlen betűt sem, mert elmondása szerint csupán a cigányság fájdalmáról tud írni. Eltökélte, hogy nem ír, amíg nem tapasztal némi pozitív változást ezzel kapcsolatban; azóta viszont beismerte magának, hogy a realitás sajnos mást mutat, és a tollára kívánkozó érzéseket sem akarta gátolni megszületésükben. A Megérintelek című verseskötet a tavaly novembertől 2018 márciusáig írt költeményeit öleli fel.
Babindák szerint van, ami 2004 óta sem változott: „Még mindig bántjuk önmagunkat, és még mindig bántanak bennünket is. Mi az iskolában megtanultuk, hogy ki volt Fraňo Kráľ, Ľudovít Štúr, Petőfi Sándor és József Attila, míg a velünk együtt élők nem tudják, kicsoda Lakatos Menyhért vagy Bari Károly. Az 1400-as évektől élünk együtt a magyarsággal a Kárpát-medencében, mégis alig tudnak rólunk valamit. És hogy miért erős mégis a cigány nép? Igaz, hogy hazátlanok vagyunk, de az 1200-as évektől még mindig cigány embereknek mondhatjuk magunkat. Még mindig létezünk.”
A rendkívül hangulatos verses-zenés délután során a szerző gyermekei is színpadra léptek, ki zenés produkcióval, ki szavalattal. Közreműködésüknek is köszönhetően a megjelent irodalombarátok beleshettek Babindák István kincsestárába: gondolatban újra fénylett a krumpliból készült mécses, melynek világosságánál elképzelhettük a cementeszsákot, amelyre első alkalommal jegyezte fel a szerző a cigányság kínját érzékeltető XX. század végén című versét.
Szóba jöttek az aranyporos gyerekek, ahogy az első cigányprímás, Czinka Panna, a költő 1900-as születésű, kottaismerő nagyapja, valamint az általa szintén nagy becsben tartott magyartanár, Zoller Mihály is.
„Ebben a világban sokszor a giccset értékelik jobban, mint a kitartó munkát, a komoly elszántságot, tehetséget. Szeretek szeretetet adni, és szeretem látni, hogy csillognak a szemek, amikor szeretetet adok. Ezt próbáltam valahogyan belefűzni ebbe a kötetbe” – árulta el Babindák István legújabb könyvéről, melynek műveit jelentősen áthatja a hit. Nem véletlenül ad neki keretet éppen Pál apostol Szeretethimnusza.
A Kisebbségi Kulturális Alap anyagi támogatásával megjelent kiadvány soraiban felelevenedik Babindákék első úrvacsorája is, mely során megtörték a cigány kenyérnek nevezett vakarcsot.
„Megtiszteltetés volt, hogy mi vihettük a kenyeret. Sokszor szégyelltük, hogy vakarcsot eszünk, de abban az esetben büszkék voltunk rá” – emlékezett vissza a hit, a remény és a szeretet hármasságát szem előtt tartó költő, aki a saját maga által felolvasott Hátrahagyottak karácsonya című művében teszi fel a költői kérdést: „Lesz-e vége bűnhődésünknek apáink nem létező bűneiért?”
A felolvasásokat Göbő Sándor és lánya, Göbő Anna színesítette tovább, akik egy-egy megzenésített verset adtak elő, de általuk csendült fel a költő szívéhez közel álló Vigyázz a madárra című Révész Sándor-dal is.
„Mindig panaszkodom a verseimben, de valahol titokban nagyon örülök ennek az egésznek. Tudom én, csak nem akarom bevallani, mert félek, hogy akkor vége lesz ennek a varázsnak” – mondta Babindák, aki ezúttal prózában fogalmazta meg ars poeticájának egy részét: „Ha csinálsz valamit, azt csináld jól, ne csak csinálgasd, mert annak nincs értelme. Ha valaki jól akarja csinálni, akkor arra kell idő, akarat és szorgalom!”
