Léva

A város az Alsó-Garammente síkvidékének és az Ipolymenti-hátság dombvidékének határánál, a Perec-patak mentén fekszik, a Kálvária-hegy (196 m) lábánál, Nyitrától 44 km-re délkeletre, Párkánytól 55 km-re északra, Ipolyságtól 37 km-re északnyugatra. Fontos forgalmi csomópont, vasútvonalak kötik össze Párkánnyal, Garamkovácsival és Nagysuránnyal, az 51-es főút Nyitra és Hontnémeti (37 km), az 564-es út Garamtolmács (11 km), valamint Deménden (21 km) keresztül Párkány felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze Garamszentgyörggyel (14 km), valamint Vámosladánnyal (9 km). A város területe két, egymással össze nem függő részből áll: ezek az egykor Bars megyéhez tartozó Lévához csatolt egykor Hont megyei Hontvarsány, Csánk és Hontkiskér, valamint az ettől északkeletre fekvő, tőle Kereskény területével elválasztott Horhi. Nyugatról Felsőszecse és Alsószecse, délnyugatról Nagyod, délről Vámosladány, délkeletről Szántó, keletről Bori és Borfő, északról Garamkelecsény, Berekalja és Kereskény községekkel határos. A horhi exklávét délről Kereskény, északnyugatról Garamújfalu, északkeletről Derzsenye és Zsember, délkeletről pedig Borfő határolja.

A Nyitrai kerület Lévai járásának központja, 1884 óta folyamatosan járásszékhely. A 14-17. században Bars vármegye székhelye, majd 16. századtól mezővárosi, 1876-tól rendezett tanácsú városi ranggal rendelkezett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásának székhelye, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban megyei városi címet kapott és egyben az újonnan létrehozott Bars-Hont k.e.e. vármegye székhelye volt. Ebben az időszakban határvárossá vált, északi határa egyben Magyarország és Szlovákia határát alkotta. 1976-ban hozzácsatolták Hontkiskér és Hontvarsány, 1986-ban pedig Csánk és Horhi községeket. A város 5 kataszteri területre oszlik: Léva (29,06 km²), Hontvarsány (7,85 km²), Hontkiskér (7,56 km²), Csánk (10,56 km²), Horhi (5,96 km²). Összterületük (61,00 km²) az elmúlt száz év során nem változott, 1976 után Hontvarsány területe 79 hektárral csökkent, ebből 55 hektárt Léva, 24 hektárt pedig Hontkiskér kataszteréhez csatolták.

Léva a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. a tőle északra fekvő községek már a 20. század elején is szlovák többségűek voltak, a délre fekvőeket pedig az 1945 utáni lakosságcseréig túlnyomórészt magyarok lakták. A városnak 1851-ben 4807, 1910-ben 9675, 1921-ben pedig 10 343, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-1910 között lélekszáma másfélszeresére nőtt, egyben a magyar nemzetiségűek aránya 78,7 %-ról 90,5 %-ra nőtt, részben a bevándorlás, részben a lakosság 13-14 %-át alkotó zsidóság asszimilációja révén. 1921-ben még a lakosság 64,6 %-a magyarnak vallotta magát, 1930-ra azonban a város már szlovák többségű volt, a magyarok aránya 39,6 %-ra csökkent. 1941-re a csehszlovák hivatalnokok távozása és a bizonytalan identitású lakosság újbóli nemzetiségváltása révén Léva újra magyar többségűvé vált. 1944 júniusában számottevő zsidó lakosságát (1930-ban 1448 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1945 után magyar lakosainak egy részét (8 %) Magyarországra telepítették, mintegy 9,4 %-uk (elsősorban az egzisztenciájától megfosztott polgárság) elmenekült, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek, a magyar lakosság túlnyomó többsége viszont reszlovakizált. Mindezen folyamatok mellett a vidéki szlovák lakosság felgyorsuló Lévára költözése is hozzájárult ahhoz, hogy 1961-re a város túlnyomórészt szlovák nemzetiségű vált, a magyarok aránya 16,9 %-ra esett. 1970-2001 között a szocialista iparosítás és urbanizáció, valamint kisebb mértékben 4 környező község Lévához csatolása megduplázta a város lakosságát (18 534 főről 36 538 főre), 2001-2011 között azonban már 4,6 %-os népességcsökkenés figyelhető meg (34 844 főre). 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya egyharmadával, 15,2 %-ról 9,2 %-ra csökkent. 1921-ben a lakosság 68,6 %-a római katolikus vallású volt, a reformátusok és az izraeliták aránya egyaránt 13,2-13,2 % volt. 2011-ben a lakosság 49,8 %-a volt római katolikus, 6,1 %-a evangélikus, 3,5 %-a pedig református vallású, 22,5 %-a pedig felekezeten kívüli. A város 9 településrészből áll, mely 5 kataszteri területen található, ezek Léva város, valamint a hozzácsatolt 4 község területét alkotják. 2011-ben a lakosság 96,5 %-a (33 631 fő) élt Léván és külterületein (a Lévai kataszterhez tartozik a városközponton kívül még 4 külterület: Gényepuszta, Kereszthegy, Lászlóműve, Szentjánospuszta), az egykor önálló Hontvarsány, Hontkiskér, Csánk és Horhi falvakban pedig 3,5 %-a (1213 fő). A Lévai kataszterhez tartozó külterületeken összesen 617 lakos (1,8 %) élt, a városközpontban pedig 33 014 fő (94,7 %).

Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. Károly Róbert király a vár előtt fejeztette le Zách Felicián Sebe nevű lányát. 1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen, de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1663. november 1-jén kapitánya átadta a falai alatt megjelent nagy török seregnek. 1664-ben De Souches tábornok visszafoglalta, ekkor esett el Koháry István ezredes, akinek emlékművet állítottak. 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta. 1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be, de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövedesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tabornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. 1709-1710-ben súlyos pestisjárvány dühöngött a városban. A 18. században Léva lassan fejlődő, az Esterházy-uradalomhoz tartozó mezőváros, elöljárója 1787-ig hadnagyi címet viselt, jegyzője 1732-től volt. Jellemző volt erre az időre a vallási ellentét és a reformátusok üldözése, mely 1740-ben a református templom lebontásával érte el csúcsát. 1752-től portiális hely, 1754-ben 2937 lakosa volt. 1772-ben nagy tűzvész pusztított, melynek során a templom is elpusztult. Az 1770-es évektől az uradalom rendszeres szőlőműveléssel is foglalkozott. 1786-ban a ferences kolostor elköltözött a városból Szécsénybe. 1808-ban egy újabb tűzvész során épületeinek fele elpusztult, a katolikus templommal együtt. 1815-ben megnyílt a lévai gimnázium, 1820-ban pedig felépült a református templom. 1822-ben az ekkor 3871 fős várost újra tűzvész sújtotta. Az 1831-es kolerajárvány 403 áldozatot szedett. 1838-ban megnyílt a lévai kaszinó-egyesület. Ebben az évben telepedtek meg Léván az első zsidók. 1843-ban átadták az újonnan épült evangélikus templomot. 1849-ben a nagysallói csata után ide hozták a sebesülteket és a lévai temetőben temették el a hősi halottakat. 1854-ben földrengés pusztított. 1861-től az Esterházyak az uradalmat bérbe adták Schöeller Sándornak és Leidenfrost Lászlónak és egyben tagosították a határt (ekkor 37,90 km²). Az uradalom a 19. század végére mintagazdasággá vált, hét gazdasági szeszfőzőt, két szeszfinomítót s 1879-ben egy hengermalmot létesítettek. 1868-tól járásbíróság és körjegyzőség működik itt, majd 1884-től Nagysallóból ide helyezik át a szolgabíróságot, ezzel járásszékhellyé válik. 1876-tól rendezett tanácsú város, 1879-ben már 6772 lakossal. 1870-ben kaszárnya, 1882-ben kórház létesült. 1887-ben megépül a Csata-Léva, 1896-ban pedig a Léva-Garamberzence vasútvonal, ezt követi 1914-ben a Léva-Nagysurány vasútvonal átadása. 1919 januárjában csehszlovák uralom alá került és bár 1919 nyarán a Tanácsköztársaság rövid időre visszafoglalta, 1920-1938 között az első Csehszlovák Köztársasag része. 1926-ban megszűnt a középfokú magyar nyelvű oktatás, 1930-ra a város már szlovák többségű lett. 1938 novemberében visszacsatolták Magyarországhoz, megyei várossá és az újonnan alakult Bars-Hont k.e.e. vármegye székhelyévé vált. Ebben az időszakban Lévánál húzódott a magyar-szlovák határ. 1944 júniusában a lévai zsidókat koncentrációs táborba hurcolták és meggyilkolták. 1945 után etnikai arculata alapvetően megváltozott, 1961-re már lakosságának 4/5-e szlovák nemzetiségű volt. Az 1960-as éketől nagymértékű iparosítás és városiasodás ment végbe a városban, 1976-ban Hontvarsány és Hontkiskér, 1986-ban Csánk és Horhi községeket is a városhoz csatolták. A város a Garam menti magyarság szellemi és kulturális központja. A szlovákiai magyar evangélikus egyházközségek 1922-ben itt hozták létre a Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetséget, amely 1938-ig Evangélikus Lap címmel kétheti lapot is megjelentetett. 1926-ban ugyancsak Léván alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, 1921-ben pedig a Szlovákiai Magyar Tanítók Egyesülete, s itt volt az 1935-ben létrejött Szlovákiai Magyar Tanítók Országos Énekkarának székhelye is. 1984 óta Léván és a Lévai járás magyarlakta településein rendezik meg a Juhász Gyula Irodalmi és Kulturális Napokat, s 1992-ben itt ült össze első alkalommal az Értelmiségi Fórum, a szlovákiai magyar értelmiségiek tanácskozása.

A város fontos közigazgatási, oktatási és ipari központ (textil-, élelmiszer- és építőipar), határában szőlőtermesztés folyik. Számos oktatási intézménye közül csak a Juhász Gyula Alapiskolában, valamint a 2001-ben megnyitott református egyházi gimnáziumban folyik magyar nyelvű oktatás. Gimnáziumában 1926-ig, majd 1958-1975 között működtek magyar osztályok. A város gazdag műemlékekben: központjában található középkori várának romja, melyet 1709-ben pusztítottak el, a várudvaron található Dobó-kastély (1571) 1927 óta a Barsi Múzeumnak ad otthont. Szent Józsefnek szentelt ferences temploma és kolostora 1675-ben barokk, a Szent Mihály plébániatemplom pedig 1773-80 között épült klasszicista stílusban. Református temploma copf stílusban (1785-88), az evangélikus templom 1843-ban klasszicista stílusban épült. A városban egy kastély (Esterházy-kastély 1734-ből, a mellette lévő Schoeller-kastély 1868-ból 1945-ben megsemmisült) és zsinagóga (1857) is található. A főtéren (Hősök tere) áll a városháza 1902-ben eklektikus stílusban épült épülete. A Hontvarsány közelében található Margita-Ilona termálfürdő az idegenforgalom kedvelt célpontja.