Madách Imre tragédiája és a Tragédia világsikere

Élete nagy részt Csesztvén és Alsósztregován telt el, s ha már ősei között a magyar irodalom olyan jelesei akadtak, mint Rimay János vagy Madách Gáspár, ő is megpróbálkozott a poézissel. Mérsékelt sikerrel. Mivel kiskora óta beteges volt, kortársával, Petőfivel ellentétben „majdnem” kimaradt a szabadságharcból is. De miután Rákóczi Jánost, Kossuth titkárát sikertelenül rejtegette a birtokán Haynau pribékjei elől, ő maga is börtönbe került. Pozsonyi és pesti fogsága után hazatér, de ekkor szembesülnie kell egy újabb tragédiával. Imádott felesége, Fráter Erzsi mással vigasztalódott a távollétében. A maradék évek a felesége s az anyja közötti szakadatlan háborúskodásban telnek el, az asszony nagyvilági életre vágyik, Madách pedig nyugalomra, hogy befejezhesse élete fő művének szánt Az ember tragédiáját. Miután Erzsi, dacolva betegeskedő férjével egy losonci bálra egyedül megy el, Madách számára egyetlen megoldás marad: a válás.

Aki a Tragédia Éváját ihlette

2021. május 7., 14:02

„Én vagyok az örök nő, a Múzsa” – Fráter Erzsi kegyvesztett élete

Ki is volt Fráter Erzsi, aki a világirodalom egyik legnagyszerűbb alkotásának, Az ember tragédiájának Éva figuráját ihlette?

„Kezdtem 1859. február 17-én, végeztem 1860. márczius 26-án.” – jegyzi meg Az ember tragédiájáról, amelyet Szontágh Pál közvetítésével juttat el Arany Jánoshoz, rá bízva, tegyen vele, amit akar. Arany előbb az íróasztalán vesztgeti, majd mégiscsak hozzálát annak elolvasásához. Egy 2005-ös filológiai elemzés szerint 5 718 alkalommal javít bele a műbe (ezek többsége helyesírási javítás), s végül 1861-es évszámmal, de 1862 január 12-én megjelenik Emich Gusztáv kiadásában. Mér csak két év van hátra életéből, ír még két darabot, A civilizátort és a Mózest (ez utóbbit majd csak jó évszázaddal később viszi sikerre a Nemzeti színpadán Sinkovits Imre), s úgy hal meg, hogy nem láthatja színpadon Az ember tragédiáját, s még csak sejtelmes sem lehet annak leendő világhíréről. 2000-ig több mint 500 professzionális bemutatóját jegyezték fel, de készült belőle egész estés rajzfilm (Jankovics Marcell), opera (Ránki György és Bozay Attila), tévéfilm (Szinetár Miklós) és hangjáték (Barlay Gusztáv) is. A Magyar Területi Színház (MATESZ) kétszer is bemutatta (1973 és 1993), előbb Várady György, majd Beke Sándor rendezésében.

Fotó:  Archívum

De mielőtt az érdekesebb színpadi bemutatókról szólnánk pár szót, érdemes megemlíteni, hogy Madách tragikusnak joggal nevezhető életét többen is feldolgozták az elmúlt két évszázad alatt. Közülük most és itt kiemelném a XX. század első fele egyik legolvasottabb írójának, a felvidéki Korompáról elszármazott Harsányi Zsoltnak a testes, közel 700 oldalas életrajzi regényét, amely címében viseli a Tragédia nevezetes utolsó mondatát: Ember, küzdj'. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Harsányi Petőfi regényes önéletrajzát is megírta, ahogy Lisztét, Munkácsyét és Zrínyi Miklósét is. Már az író halála után, 1944-ben forgatja le a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Az ember tragédiája egyik legjobb értője, Németh Antal a regényből készült filmjét, amelyet a dühöngő nyilas téboly idején már nem is mutathattak be. Maga a forgatás sem volt már zökkenőmentes, Madách szerepére Tímár Józsefet szerződtették, Fráter Erzsit Szörényi Éva alakítja (aki részese lesz az 1947-es, majd a nyolc évi kényszerszünet utáni újabb Tragédia-bemutatónak is, s természetesen mindkétszer Évát játssza majd, amíg úgy nem dönt, 1956 véres napjaiban elhagyja az országot), míg Madách édesanyja szerepére, a kolozsvári színpadi nagyasszonyt, Poór Lilit szerződtetik, akinek ez az egyetlen filmszerepe. A korabeli viszonyokra jellemző, hogy a nyilasok által a színpadról már a német bevonulás után leparancsolt Jávor Pál egy egymondatos szerepet kaphat a filmben, nevének feltüntetése nélkül.

1964-ben a kárpátaljai Kőrösmezőn született Felkai Ferenc életrajzi színművet vet papírra, amely 16 évet ölel át Madách életéből.

Felkai a negyvenes évek elején hívja fel magára a nagyközönség figyelmét Néró című színművével, amelyet Pünkösti Andor visz színre, s ahogy Brecht Arturo Ui-jában, a Greguss Zoltán által játszott Néróban is mindenki Hitlerre ismer. A darabot 1965 januárjában mutatják be Győrben a színház igazgatója, Várady György rendezésében, Peczkay Endrével a címszerepben. Az előadásban játszik Solti Bertalan és a harmincas évek hangosfilmjeinek egyik sztárja, Perényi László is. Várady György nevével is találkozunk még, hisz ő rendezte az 1973-as komáromi Tragédia előadást. Nos, Felkai darabja eljutott Komáromba is, 1972-ben, a költő születésének 150. évfordulóján Konrád József vitte színre, Madáchot Dráfi Mátyás alakította, Fráter Erzsit Németh Ica, míg Madách anyját Palotás Gabi. De fontos szerepet kapott az előadásban Ropog József, Bugár Béla és Bugár Gáspár is.

Ropog József és Németh Ica Felkai darabjában.

Fotó:  Archívum

Az ember tragédiája csak 19 évvel szerzőjének a halála után, 1883 szeptember 21-én (1984 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar dráma napját) került a Nemzeti Színház színpadára Paulay Ede bátor vállalkozásában. Azóta csak 2000-ig több mint 500 professzionális bemutatóját tartották számon. Ennek a cikknek nem az a feladata, hogy megpróbálja a legfontosabb bemutatókat felsorolnia, csak a számunkra lényegesebbekről szeretne említést tenni. A színmű a XX. század magyar színpadainak elengedhetetlen részévé vált a XIX. század másik két nemzeti drámájával, Katona József Bánk bánjával és Vörösmarty Csongor és Tündéjével együtt. Alig akadtak olyan évek, hogy ez a három mű ne szerepelt volna a Nemzeti repertoárján. Kivételt képeztek az 1947 és 1955 közötti évek, amikor ádáz vita dúlt a mű szellemiségéről, az akkori meghatározó kultúrpolitikusok egy része (pl. Lukács György) élesen kritizálták a művet annak pesszimizmusa miatt, valamint a falanszter színben saját korukra ismertek. De a Tragédia ezt is túlélte. Előtte Németh Antal korszakos rendezéseit kell megemlíteni, ezek egyikét szerencsére hangszalagra is rögzítették, ahogy hangszalagra került a Szegedi Szabadtéri Játékok Szinetár Miklós rendezte változata is. Ha már Szeged, akkor feltétlenül említsük meg, hogy Vámos László 1969-es rendezésében Nagy Attila Ádámja és Sinkovits Imre Luciferje mellett Évát Thirring Viola alakította. A Nemzetiben az ötvenes-hetvenes években több alkalommal is megrendezte a már említett Vámos László mellett Major Tamás, Marton Endre, Gellért Endre és Both Béla is, de Lengyel György is több Madách-rendezést tudhat a magáénak. A főbb szerepeket a Nemzeti nagyágyúi követelték ki maguknak, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Kálmán György, Ungvári László, Váradi Hédi, Lukács Margit és a többiek. Sinkovits és Bessenyei Ádám mellett Lucifert és az Urat is eljátszották az idők során. A műből készült rádiójáték is Barlay Gusztáv rendezésében (amelyben Mécs Károly hangján szólalt meg Ádám, Éva Kohut Magda volt, míg ebben a változatban Lucifer Bessenyei Ferenc), míg Szinetár Miklóshoz köthető a Tragédia tévéváltozata is 1969-ből, amelyben Huszti Pétert, Moór Mariannát és Mensáros Lászlót láthattuk a főbb szerepekben. Úgy látszik, a Tragédia fénykora a hatvanas évek végére esett, ugyanis ekkor készült el Ránki György operája is (jó pár évvel később Bozay Attila az utolsó öt színből készít zenedrámát), amelyet szintén Vámos László rendez, Ádámot Bende Zsolt és Miller Lajos, Évát Laczó Erzsébet és a pozsonyi Házy Erzsébet, míg Lucifert Udvardy Tibor és Palcsó Sándor énekli.

Ahogy a kilencvenes években rockopera is készül, de Marnó János és Papp Gyula műve Koltay Gábor rendezésében nem lesz sikeres, a Budapest Sportcsarnokba tervezett előadását érdektelenség miatt le is fújják.

Madách műve sok-sok külföldi bemutatót is megél, nemcsak Buenos Airesben élő magyarok mutatják be Szeleczky Zita rendezésében és főszereplésével, hanem angolul, németül és franciául is színre kerül. Bécsben a Burgtheater játssza, s a hatvanas évek második felében színre kerül szlovákul is Ctibor Štítnický fordításában, Tibor Rakovský rendezésében (de erről majd külön cikkben szólunk). Ebben az időben mutatja be csehül Gottwaldovban (a mai Zlínben) a Divadlo pracujícich. S ha már a különböző feldolgozásoknál tartunk, nem mehetünk el Jankovics Marcell rajzfilmváltozata mellett sem, amely 2011-ben került a mozikba.

S ahogy Shakespeare mindent elbír, úgy Madách is.

A kilencvenes években a Nemzeti Színhát egy katalán rendezőre, Ricard Salvatra bízza a mű színrevitelét, aki kamasz és aggastyán Ádámot és Évát is színre visz, így Őze Áron mellett találkozhatunk Sinkovits Imre Ádámjával, míg Fullajtár Andrea Évája mellett az eszkimó színben már Máthé Erzsi van színpadon. Ennek az előadásnak a Lucifere Koncz Gábor, ahogy egy későbbi várszínházi előadásban, amelyet Iglódi István jegyez, Garas Dezső. A zalaegerszegi színház ünnepélyes megnyitóján a Tragédiát Ruszt József rendezi, annak Luciferje vendégként Gábor Miklós. Az ember tragédiájával nyílik meg az új Ne4mzeti Színház is 2002. március 15-én, az előadást rendező Szikora János középkorú színészekre bízza Ádám és Éva szerepét Szarvas József és Pap Vera személyében, Lucifer itt Alföldi Róbert. De Szikora János nevéhez fűződik az a székesfehérvári drámapályázat is, amelyben továbbíratja a Tragédia történetét Darvasi László, Závada Pál, Tasnádi István és Márton László közreműködésével. 

Színház

2022. április 28., 11:21

Féregjáratok négy színben Az ember tragédiájához

Megnéztem a Nemzeti Színház internetes oldalát, ahonnan kiderül, Az ember tragédiáját utoljára 2018-ban mutatta be a társulat az igazgató, Vidnyánszky Attila rendezésében, de már nem tartja azt a repertoárján, így a három nemzeti drámánk közül jelenleg mindössze a Csongor és Tünde látható. Pér éve Temesváron Visky András átiratában, mindössze alig két óra alatt játszották el a világhírű román rendező, Silviu Purcarete irányítása alatt.

Komáromban kétszer került színpadra nemzeti drámánk. Először 1973 szeptemberében a már említett Várady György vendégrendezésében Platzner Tibor díszleteiben. Ádámot Ropog József, Évát Németh Ica, míg Lucifert Dráfi Mátyás alakította. Húsz évvel később az immár Jókai Színház névrer hallgató teátrum akkori direktora, Beke Sándor állította színpadra Tarján Tamás dramaturg közreműködésével. Az előadás Ádámja közösen Boldoghy Olivér és Bajcsi Lajos voltak, Évát Dósa Zsuzsa, míg Lucifert Boráros Imre játszotta el. A megszokott klasszikus megfogalmazástól eltérő, komoly indulatokat kiváltó előadásról cikkünk végén idézzük fel az egykori szemtanú, Tóth László költő akkor frissiben megfogalmazott véleményét, amelyet Nagy-Miskó Ildikónak árult el: „A legnagyobb őszinteséggel mondhatom: ma SZÍNHÁZBAN voltam. A SZÍNHÁZ számomra azt jelenti, hogy az egyes elemek – díszlet, jelmez, zene, mozgás – szervesen illeszkednek egymáshoz, teljes az összhang. Nem szándékozom külön-külön jellemezni az egyes összetevőket, hiszen a mű értelmezésétől kezdve a vezetőő színészek és a statiszták játékáig minden egyformán pozitívan meglepett, hatott rám”. A második komáromi bemutatóra e sorok szerzője is hasonlóképpen emlékszik.

„A komédiát lejátszottam, nevettettem, de nem mulattam” – mondja a Színész a londoni színben a tátongó sír előtt állva. „A Tragédiát megírtam, míg a tragédiámat végigéltem. S ha megkésve is, de híres lettem, hisz végül ezt akartam” – folytathatnánk a gondolatot a szerzőre, Madáchra igazítva...