2024. január 16., 19:03

Kovácsné kivan

Nagy örömmel fogadtam karácsonyi ajándékként Rácz Zsuzsa Kovácsné kivan című új regényét. Olvastam ugyanis az elsőt, az Állítsátok meg Terézanyut! és a másodikat, a Nesze neked Terézanyu! címűt is, amelyek azonnal sikerkönyvek lettek, az elsőből film is készült. Az előző regények nagyon elnyerték a tetszésemet, és az újabb sem okozott csalódást. Sőt! Úgy látszik, mások is így vélekednek, mert az év vége felé megjelenő regény karácsonyig megérte a második kiadást is.

Rácz Zsuzsa különleges alakja a kortárs magyar irodalomnak. Humorával az élvonalban jár. Emellett pedig nagyon komoly témákat feszeget, s ezek nem vesztenek súlyukból a viccesre vett elbeszélésben.

Amellett, hogy megnevettetnek, el is gondolkoztatnak. S ez nagyon hasznos minden generáció számára. Az én korosztályom - visszatekintve a pályakezdésre, ezzel együtt a férjhezmenetelre, az anyaságra, a családon belüli és a munkahelyi helytállásra - keserédes mosollyal tudatosítja, hogy sajnos az ő korában nem voltak ilyen forradalmian haladó nézetek, amelyeknek alkalmazása megkönnyítette volna az életüket. A mai fiatalok pedig rengeteget tanulhatnak a könyv főhősének példájából, meríthetnek tapasztalataiból, tetteiből szókimondásából.

Miről is szól ez a regény? Az eddig leírtakból is kisejlik: elsősorban a nőkről. De nehogy azt higgye valaki, hogy amolyan lányregényről beszélünk. Nőknek, férfiaknak egyaránt érdekes, tanulságos és hasznos olvasmányról van szó. Mert ha családalapítás, anyaság a központi téma, kézenfekvő, hogy a férfi is részese mindennek.

De nem mindegy, ki mennyire veszi ki a részét a közösből. Az se mindegy, hogy maga a nő hogy éli meg a saját szerepét. Hogy elfogadja-e, amit évek (évszázadok) óta a nőkbe sulykoltak, hogy ők a gyengébb nem, az otthon melegét biztosító egyed, férjük pedig az uruk, parancsolójuk… Hálistennek ez a norma mára már megingott. De nem eléggé. Mert a kismama élete sokkal nehezebb, mint ahogy a kívülállók gondolják, sőt elvárják. Az író így vélekedik erről:

…a kismama a világ legmagányosabb teremtménye. Pláne egy világvárosban, vagy szimplán városban. De lehet, hogy falun is, azt nem próbáltam. Különösen segítség nélkül. Csak nem tud róla senki, mert be van zárva a négy fal közé. Mint egy karanténba.” Vagy: „Nem tudtam, hogy ilyen nehezen fogom bírni – a bezártságot, az alvás hiányát, az ingerszegénységet, a felelősséget. Azt, hogy semmi sem olyan az életemben, mint négy hete volt.”

A legrosszabb pedig a bűntudat: más biztosan jobban csinálja! A férj iránt tanúsított csökkentett figyelem is önvádat ébreszt, s ezt még tetézi, ha a férj is számon kéri igényeinek figyelembe vételét.

Az enyhet adó alvás, amiből a legkevesebb jut egy nőnek a szülés után, még inkább nehezíti a mindennapi teendőket, a kisbaba ellátását, a háztartási munkák elvégzését.

Persze ez csak azért alakult így, mert nem vagyok szokva a csecsemőgondozással járó kőkemény fizikai munkához. Mindig is elkényeztetett értelmiségi voltam, kenyeret a fejemmel kerestem. Pakoltam volna vagont, lettem volna mosónő, most bezzeg bírnám. Éjjel kettő vagy hajnal négy körül úgy érzem magam, mint aki egész nap krampácsolt, autópályát aszfaltozott.”

A bölcsőde és az óvoda sem a legjobb szakasz a család életében. Nem tudni, ki viseli nehezebben az addigi napi 24 órás szoros kapcsolat megszakadását: a gyermek vagy a szülő.

Rengeteg új barátod lesz, sorolom lelkesen, és szuper kajákat fogsz enni, ott sokkal jobbakat főznek, mint itthon anya, sőt még apánál is jobbak! A bölcsi olyan, mint egy fesztivál, meglásd, imádni fogod. Egyelőre ottalvós buliba nem mehetsz, édes lányom, értelemszerűen többnaposra sem, és este nyolcra legkésőbb haza kell érned! Se pasik, se alkohol, se cigi, vagy ezt még korai vajon mondani?”

Nem baj, ha már említettem, megismétlem újra, hogy a férfiak számára is felettébb hasznos elolvasni ezt a könyvet. Mert érdekes megközelítésből ismerhetik meg jobban a nőt, akivel élnek, aki a gyermekük életét óvja fáradhatatlanul és bele- belefáradva nap mint nap. A nőolvasók pedig erőt meríthetnek belőle, megtudhatják, hogy bizony mások se csinálják jobban, mert senki sem tökéletes, mások sem tökéletesebbek, mint ők maguk. Még egy idézet a végére:

…vállt vállnak vetve nyomjuk a soha véget nem érő műszakot. Ennek eredményeképpen mindketten hullafáradtak vagyunk. Ám amikor Bori megkegyelmez nekünk és elalszik, elragadtatottan bámuljuk, és nem szűnünk csodálkozni. Hogyan tudtunk ilyen tökéleteset alkotni mi ketten, tökéletlenek?”

Ha tehát jókat akarsz vihorászni, emellett még okulni is, olvasd el ezt a könyvet!

(Megjelent a Felhő Café Könyvek Kft. kiadásában 2023-ban.)