Kassán is bemutatta új könyvét az Ipariról Albert Sándor
Albert Sándor, a kassai Ipari egykori igazgatója, a Selye János Egyetem alapító rektora a Rovás MaJel Központban mutatta be Az Ipari – A bársonyos forradalom után című könyvét, amely – mint a cím is mutatja – az 1872-ben alapított intézmény történetével foglalkozik a rendszerváltást követő évektől napjainkig.
A könyvbemutatón részt vett a kötet három társszerzője, Bárány János, Pulen Lajos és Matej Éva, akik mindannyian az Ipari igazgatói posztján követték Albert Sándort.
Albert Sándor elmondta, míg az Ipariról szóló előző könyve a második világháborútól a kilencvenes évekig tartó korszakot ölelte fel, s elsősorban az ipariskola „aranykorában, fénykorában” uralkodó hangulatot próbálta visszaadni, addig az új kötet a bársonyos forradalom utáni történéseket mutatja be. „Ez tulajdonképp egy történeti áttekintése az elmúlt 28 esztendőnek” – fejtette ki. Hozzátette, azért is van jelen három egykori, illetve a jelenlegi igazgató, mert a könyv közös munka volt. „Olyan főbb vonalakat, mérföldköveket mutatunk be, amik meghatározták az iskola életét a 90-es évektől” – magyarázta.
A szerző elmondta, a kötetet már bemutatta Párkányban, ahol csaknem száz iparista jött össze egy országos találkozó keretében, illetve Dunaszerdahelyen, ahol 25-30 egykori diák találkozott. Megjegyezte, sajnos szinte kizárólag csak az idősebb generációk képviseltették magukat, a rendszerváltás után végzett iparisták közül nagyon kevesen járnak a hasonló találkozókra. Hozzáfűzte, az érettségi találkozókon sokan arról panaszkodnak, hogy a mai Ipari már nem az az iskola, amit ők megéltek. „Persze, nem is lehet ugyanaz, mert akkor jól néznénk ki. Megpróbáltuk összefoglalni, mi változott meg, mi az, ami más, aminek egyszerűen meg kellett változnia, hisz a világ is gyorsan változik” – fogalmazott.
Albert Sándor ezt követően röviden ismertette, mi minden kapott helyet a könyvben. Egyrészt van egy történeti áttekintés, amely felsorolja a mérföldköveket, mint például a diákotthon vagy az iskolai könyvtár létrehozása, kapcsolatok kialakítása külföldi, elsősorban magyarországi intézményekkel, a berendezések beszerzése, de a kötetben az iskola által kapott kitüntetések is helyet kaptak, amelyek közül kiemelte a Magyar Örökség Díjat. A könyv végén olyan egykori diákokat mutatnak be, akik technikusként lettek sikeresek az életben. A szerző rámutatott, az esetükben mindig fontos szerepet játszott a nyelvtudás, legtöbben külföldön tudtak érvényesülni.
A könyv hátsó borítójának belső oldalán az a kilenc kötet címlapja látható, amelyeket eddig az Ipariról írtak, a szerzők között Albert Sándor mellett szerepel például Pulen Lajos, Szaszák György vagy Antal Ákos.
Pulen Lajos rámutatott, hogy a négy igazgatónak munkájuk során más-más prioritásai lehettek, ő személy szerint elsősorban az iskola műszaki színvonalát próbálta megemelni. Példaként említette, hogy hosszú idő után az ő vezetése alatt sikerült elindítani a felsőfokú képzésen (VOŠ) a logisztika szakot, melynek diákjai külföldi szakmai gyakorlatra is mehettek, ahogy a gépészek közül is többen mentek Hollandiába ugyanilyen céllal. Hangsúlyozta, igazgatóként mindannyian szembesültek egy nagy kihívással. „Egy nagy dologgal küszködtünk mindannyian, mégpedig azzal, hogy egyre fogyott az iparisták létszáma, illetve azoké, akik a felsőfokú szakképzésre jártak, holott ez adta az igazi érvényesülési lehetőséget” – fogalmazott hozzátéve, nem értették ennek az okát, ugyanis a cégeknek ezekre a gyakorlati tudású emberekre van szükségük, hisz azonnal alkalmazhatók, miközben az egyetemi diplomával rendelkezők elsősorban kutatási feladatokra lennének alkalmasak.
Bárány János azt hangsúlyozta, igazgatóként mindannyian szembesültek kihívásokkal, ennek ellenére folyamatosan komoly fejlesztések zajlottak le, példaként említette az első számítógéphálózatot vagy a hollandokkal való együttműködés éveit, amely alatt alaposan megismerkedtek azzal, hogyan kell lebonyolítani az üzemgyakorlatokat. „Őszintén megmondva én nem azért jöttem az iskolába, hogy igazgató legyek, de úgy alakult, hogy kilenc évig csináltam ezt” – jegyezte meg.
Albert Sándor hozzáfűzte, a ’90-es években rengeteg változáson esett át az iskola. „Azt éreztem, hogy a tantestület már belefáradt, hogy állandóan történik valami az ipariskolában. Ennek én voltam a hajtómotorja, és úgy érzetem, szüksége van a kollégáknak, az iskolának arra, hogy egy picikét megnyugodjon. Ez volt talán a döntő oka annak, hogy akkor tovább léptem, s ekkor jött János” – mondta hozzátéve, természetesen továbbra is figyelte és a mai napig figyeli z iskola tevékenységét. Az utóbbi időben ismét pozitív tendenciákat vesz észre, a diáklétszám újra emelkedni kezd, s véleménye szerint az iskola által kínált szakok és a felszereltség is rendben van.
Az intézmény jelenéről Matej Éva, a jelenleg már Szakkay József nevét viselő iskola mostani igazgatója adott tájékoztatást. Úgy gondolja, elégedettek lehetek a kínálattal, a mechatronika a legkorszerűbb dolgok elegyét kínálja a gépészetből és az elektronikából, míg az informatika egy olyan szak, amely iránt jelenleg hatalmas a kereslet. Fontosnak nevezte a folyamatos fejlesztést, hisz „óriási lépésekben fejlődik a technika, és ezzel nekünk lépést kell tartanunk”. Mint mondta, próbálnak olyan légkört biztosítani, hogy a diákok jól érezzék magukat, hogy megadják nekik a maximumot, amit egy iskola adhat, legyen az nevelés, szakoktatás vagy nyelvek terén. Egyúttal kiemelte, az anyaország is felfigyelt az Iparira, mióta az iskola elnyerte a Magyar Örökség Díjat. Ennek kapcsán hangsúlyozta, nagy köszönet illeti Mihályi Molnár Lászlót, aki azt az útjára indította. Végezetül Matej Éva arról is szót ejtett, hogy véleménye szerint ismét visszatér az iskolára korábban annyira jellemző közösségi szellem. „Nagyon büszke vagyok arra, hogy a gyerekek büszkén viselik az Ipari logójával ellátott trikót vagy nyakkendőt. Ha volt is egy mélypont, azt hiszem, az iparista szellem visszajött, a gyerekek azzal mennek el, hogy jó volt ez a négy év. Az intézmény igazgatójaként ennek örülök a legjobban, mert ez a mi célunk” – hangsúlyozta.
