Jelek a múltból
Mai világunkban örvendetesen megszaporodtak a helyi kiadványok, leginkább falumonográfiák, amelyek egy-egy község múltjának a feltárása révén születnek meg. Magam is szívesen olvasgatom az effajta könyveket, amelyeknek az olvasásába bárhol bele lehet vágni, azt a fejezetet hamarabb elolvasni, amely a könyv lapozgatásakor a leginkább felkeltette az érdeklődésünket. A csallóközi Hodos községről szóló tavaly megjelent kiadvány is ilyen.
Sok hasonló jellegű munka a helytörténészek kutatásai nyomán válik könyvvé, amelyet önkormányzatok, polgári társulások, civil szervezetek stb. segítenek megjelenni. Ezek a hasznos kiadványok „hírt” adnak, érdekes tudnivalókat sorakoztatnak fel egy-egy település feledőbe vesző évszázadairól, a régvolt közösségek életéről, sok esetben kimondva-kimondatlanul a lokális identitás erősítése céljából is. Persze más feldolgozott anyagok is megjelennek, történészek, szakemberek tollából és kutatásai nyomán. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum gondozásában több munka is napvilágot látott már; az egyik legutolsó egy nagyon ízléses, szép kiállítású, A4-es formátumú könyv, amely a Nagy Iván–Novák Veronika szerzőpáros révén a Csallóközben található Hodos községnek a múltját hozza közelebb a mindenkori olvasóhoz, Hodos, a nemesek faluja címmel.
A kötet hátlapján található rövidke szövegnek már az első mondata is figyelemfelkeltő:
A kiadvány kvázi bevezetőjében Angyal Sándor: Homályba veszett nemesi évszázadok című rövidke írásában Nemeshodos, a tudomány számára „észrevétlen” belső struktúrájának a kialakulásáról (is) ír, miközben megjegyzi, a 13. század első felének taglalásával indul a könyv:
A munka első részét Nagy Iván jegyzi, aki rögtön az elején említi, hogy a község történetével már korábban is foglalkozott. A könyv nem csak a település rövid történetét, a természeti viszonyokat mutatja be; számba vesz más „településtörténeti összetevőket” is. (Például, honnan eredhet a helység neve, két lehetséges magyarázatot kínálva; vagy hol lehetett a település legrégebbi része stb.) Sok érdekeset megtudhat az olvasó a hagyományos gazdálkodásról, társadalmi tagolódásról, az egyházakról; többek között ez is olvasható a község krónikájában:
Ilyen, és ehhez hasonló érdekes „történetek” elevenednek meg a régmúltból a könyv lapjain különböző témakörökben, amelyek a hajdanvolt élet egyes területeire kalauzolják el az olvasót. Sok minden kiderül a hagyományos gazdálkodásról, a köznemesekről, az etnikai csoportokról, iparosokról, népszokásokról stb. Külön függelékben tanulmányozható a település belterületeinek és külterületeinek nevei 1505-től (bizonyára nagyon érdekes lehet a helyi emberek számára ennek a tanulmányozása.) Pl. a 4. számú Függelék legelején ez olvasható:
A könyv második részében Hodos község önkormányzatának a történetével ismerkedhetünk meg. Megtudhatjuk, hogy egy 16. századból származó birtokösszeírásból kitűnik, kuriális nemesi településről van szó. Ez a megnevezés a kúria szóból ered, hiszen a „nemesek házait nevezték így.” Számos „régi” vezetéknév is felbukkan a könyvben, de van egy lajstrom is arról, kik választottak 1848-ban, tehát választási jegyzékről van szó, ilyen gyakran előforduló nevekkel: Bartalos, Csomor, Cucz, Cutz, Egri, Hodosi, Karácsony, Karácson, Kázmér, Simony. A könyv külön fejezetében ismerkedhetünk meg a községi elöljárókkal (1918 után). Végül a község szimbólumainak ismertetésével zárul az érdemi rész.
Érdekes, szép kiállítású a Hodos, a nemesek faluja című kiadvány, amely nem csak a település polgárait, s az e vidéken élőket érdekelheti. Mint cseppben a tenger, ebben a „történetben” is benne van a mindenkori magyar sors, a tatárjárás után ocsúdó emberek helye a világnak ebben a részében. Mint ahogy Angyal Sándor írja:
