Nemeshodos

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől 5 km-re északnyugatra fekszik. Csaknem teljesen egybeépült a szomszédos Nagyabonnyal. Területe hosszan elnyúlik északkeleti irányban, egészen a Kis-Dunáig. Mellékutak kötik össze Nagyabonnyal (1,5 km) és Sikabony városrészen keresztül Dunaszerdahellyel. Nyugatról Nagyabony, északról Tallós, keletről pedig Dunaszerdahely határolja.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozik. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). A község területe (16,05 km²) nem változott az elmúlt évszázadban.

A község lakossága 1970-ig növekedett (az 1910-es 997 főről 1415-re), majd 1991-ig cs˜ökkenés jellemző, 1991-2011 között pedig ismét (12,6 %-os) népességnövekedés (elsősorban a betelepülés eredményeként). Korábban szinte kizárólag magyarok lakták, majd a második világháború után magyar lakosságának egy részét áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. A szlovákok aránya az elmúlt két évtizedben megduplázódott, 2011-ben az összlakosság 15,1 %-át alkották. A romák aránya 2013-ban 6,3 % volt. A községben a reformációnak nagy hagyományai vannak, 1921-ben a lakosság 55,3 %-a református, 43,3 %-a római katolikus vallású volt. Ez az arány 1939-re megfordult és mára a község lakossága katolikus többségű (58,1 %), a reformátusok az összlakosság 25 %-át alkotják.

A község határának egyik-másik dűlőneve a Csallóköz e vidékének régi földrajzi állapotát őrzi, mint például a Pontyos-tó vagy a Csík-tó. Figyelembe véve, hogy a község nem fekszik víz mellett, e két elnevezés jelzi, hogy a község és a Kis-Duna közötti alacsony fekvésű, és a mai napig lakatlan területen egykor tavak, majd mocsaras lápok lehettek. Hódos a koraközépkorban a pozsonyi vár birtoka volt. A XV. századtól már nemesi községként szerepelt a forrásokban. Idevalósi régi nemes család a Hodossy és a Vermes család. 1245-ben „Hodus” alakban említik először. Nevét hódokban gazdag területéről kapta. Lakói 1287-ben nemesi rangot kaptak. 1279-ben „Hudus”, 1287-ben „Hodos”, 1361-ben „Kishodos”, 1428-ban „Felsewhodos” alakban említik a korabeli források. Pozsony várának uradalmához tartozott. A 13. század végén a Hódossy család birtoka lett. 1828-ban 133 házában 951 lakos élt, akik főként állattartással foglalkoztak. Határában 7 uradalmi major is volt. A 19. században a helyi nemes Vermes család birtoka volt. Mostani nevét 1899 kapta, addig Hódosnak hívták. Hodosban nagy hagyománya van a reformációnak. A XIX. században a dunaszerdahelyi kálvinisták a hodosi templomba jártak istentiszteletre, és hosszú ideig ez volt az egyetlen hely, ahol vallásukat gyakorolhatták.

A községben 1–4. évfolyamos magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda működik. Határában napkollektoros erőmű üzemel. Református temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban.