Hangulatos könyvbemutató Nyárasdon – KÉPEKKEL
Népes nézősereg előtt mutatták be tegnap Nyárasdon Nagy Erika szlovákiai magyar írókkal és költőkkel készült interjúkötetének második részét. Az élet nehéz, furcsa játék című kiadvány két évvel követte a hasonló beszélgetéseket tartalmazó Elmeséled? című kötetet.
A frissen felújított nyárasdi Pálma étterem díszterme adott otthont a SZMÍT által A magyar széppróza napja alkalmából megrendezett könyvbemutatónak, így a szerzőt az a megtiszteltetés érte, hogy „hazai pályán” beszélhetett a könyv megszületéséről. Az interjúkötet szereplői közül azonban sokan a helyszínen is jelen voltak, név szerint Lampl Zsuzsanna, Király Anikó, Jakubecz Márta, Aich Péter, Zirig Árpád, Száraz Pál, Csóka Ferenc, Lacza Tihamér és Póda Erzsébet, aki a beszélgetés moderátora is volt egyben.
A megjelenteket elsőként Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke köszöntötte, aki mindjárt egy fontos bejelentéssel kezdte mondandóját:
a Szlovákiai Magyar Írók Társasága október 28-át a Felvidéki Magyar Irodalom Napjává nyilvánította.
Ez a nap ugyanis Kossuth-díjas prózaírónk, Dobos László születésének a napja, aki többek között a szlovákiai magyar irodalom megszervezéséből és a szlovákiai magyar könyvkiadás újjáélesztéséből is hathatósan kivette a részét, szögezte le Hodossy. Ennek apropóján
a SZMÍT megalapította a Dobos László-életműdíjat, melynek átadására minden évben október 28-án Királyhelmecen, Dobos László szülővárosában kerül sor.
A Felvidéki Magyar Irodalom Napjáról és a Dobos László-életműdíjról hamarosan részletesen is beszámolunk portálunkon.
Hodossy Gyula elmondta, hogy Nagy Erika interjúkötete a második résszel nem fejeződik be, hiszen a szerző folytatja a beszélgetéseket. A SZMÍT elnöke után Bacsó László polgármester szólt a jelenlévőkhöz. Mondandójában Nagy Erikát a község nagykövetének nevezte, akire az egész falu büszke lehet és további sok sikert kívánt a szerzőnek az alkotómunkához.
– összegezte Nagy Erika tevékenységét Póda Erzsébet, majd felkérte Tamási Orosz János költő-szerkesztőt, hogy méltassa a szerzőt.
A pontos kérdésfeltevés és a szószátyárkodás kerülése alapvető feltétele egy jó interjúkötet megszületésének, s maga az interjúkészítés az újságírás alapja. Az interjút a kérdező könnyen elronthatja, de ez Nagy Erika könyvében nem fordul elő, emelte ki Tamási Orosz, aki szerint
a szerző a kérdezettek munkásságát jól ismeri, szakmai felkészülése műfaji jártassága egyértelmű, nyomokban sem viseli magán az alá- vagy fölékérdezést, és a szakmai bennfentességet is sikerül elkerülnie azért, hogy az olvasó teljes és hiteles képet kapjon az interjúalanyról.
– húzta alá a költő.
Póda Erzsébet ezután a jelenlévő interjúalanyokhoz fordult, akikhez egy-egy személyes kérdést intézett, ezáltal is bemutatva őket a közönségnek. Utána, a szerző meglepetésére, fordult a kocka és az interjúalanyok kérdezték Nagy Erikát. Király Anikó például azt kérdezte a méltatottól, hogy emlékszik-e az első történetre, amelyet papírra vetett. Nagy Erika elmesélte, hogy az első komolyabb története a helyiségben is helyet foglaló egykori tanító nénijéhez, Marika nénihez kötődik. Történt ugyanis, hogy Marika néni fogalmazást íratott velük, s mikor pár nap múltán kiosztották a füzeteket, Erika nem kapta meg a sajátját. Amikor ezt számon kérte, Marika néni erre azt felelte, hogy a fogalmazás annyira jó, hogy nem hiszi el, ezt ő írta. Végül persze kiderült, hogy a fogalmazás tényleg nem plágium.
Végül Póda Erzsébet kérdezte a szerzőt, hogy milyen érzés volt számára ezen a könyvbemutatón egy kicsit a mikrofon túlsó végén is állni?
– mondta végezetül Nagy Erika.
