Nyárasd

A község a Kisalföldön, a Felső- és az Alsó-Csallóköz határánál, a Kis-Duna és a Tőkési-Duna-ág összefolyásánál fekszik Dunaszerdahelytől 14 km-re keletre, Nagymegyertől 15 km-re északra, Galántától 29 km-re délre. Határa kiterjed a Kis-Dunától északra fekvő mátyusföldi területekre is. Áthalad rajta a Nagymegyert Galántával összekötő 561-es főút, mellékutak kötik össze Vásárúton (4 km) keresztül Dunaszerdahellyel és Alistállal (7 km). Az alistáli vasútállomás (a Komárom-Pozsony vasútvonalon) 4 km-re található a község központjától. Északnyugatról Vásárút, északkeletről Nádszeg és Alsóhatár, délkeletről Ekecs, délnyugatról pedig Alistál községekkel határos. Délkeleti határát, mely egyben a történelmi Komárom és Pozsony vármegyék határa is, az Úti- v. Határmenti-csatorna alkotja.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Alsónyárasd és Felsőnyárasd egyesítésével. Elődközségei kisközségként (Alsónyárasd 1871-ig mezővárosként) 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartoztak. Az első köztársaság idején a korábban Alsónyárasdhoz tartozó Bélét Ekecshez csatolták, ezzel területe 7,00 km²-rel csökkent. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz és a magyar közigazgatásban egyesítették őket és Nyárasd nagyközségi rangot kapott. 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz, majd 1960 óta a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. A község két kataszteri területre, (melyek területe megegyezik az elődközségekével) oszlik: Alsónyárasd (24,12 km²) és Felsőnyárasd (10,70 km²). 3 településrésze van: Alsónyárasd, Felsőnyárasd és az Alsónyárasd területén fekvő Jánostelek.

Elődközségeinek 1921-ben 2298, 1939-ben már 3192 lakosa volt. Népességszáma stabil maradt az elmúlt 70 évben, 1991 óta csekély növekedés figyelhető meg. A lakosság döntő többsége magyar nemzetiségű (88,3 %), a szlovákok aránya lassan növekszik (6,1 %). Magyar lakosságának egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra. A romák aránya 6,2 %. A lakosság négyötöde római katolikus vallású.

Nyárasdot 1113-ban említik először írásban. A falu eredetileg egységes község volt, de később felosztották Felsőnyárasdra (Papnyárasd, Papszer) és Alsónyárasdra, noha a két rész majdnem egybe volt épülve. Előbbit – az eredeti települést – IV. Béla a pozsonyi káptalannak adományozta, utóbbi az Ágh család birtokán jött létre Papnyárasd szomszédságában, majd a 15. században a Fraknói család, később a Serédy és a Mérey családok birtokolták. A törökök felégették a falvakat, majd a Duna vize is elöntötte őket, ezért kicsit arrébb, biztonságosabb helyen épültek fel újra, Faluhely dűlő viszont őrzi az eredeti hely emlékét. Ugyanebben az időben pusztult el Aszód is, amely Aszódpuszta nevében maradt fenn. A 17. századtól a Pálffyak birtokába került a falu, itt alakult ki később a család egyik uradalmi központja. A század végétől Alsónyárasd már mezővárosi rangon szerepel, országos és hetivásári joggal, egyben a pest-pozsonyi országút fontos állomása és lóváltó helye volt, nagy vendégfogadóval. A szabadságharc során, 1849. január 13-án ütközetet vívott a határában a Ferdinand du Hamel de Querlonde alezredes vezette, Komáromból kitörő magyar helyőrség a Neustädter vezérőrnagy vezette császári csapatokkal. A harcban ágyútalálat által elesett Gustav Freiherr von Geramb osztrák alezredes, és a császári hadak megfutottak. Később sörfőzőháza is volt a falunak, és híres marhavásárokat tartottak itt, a Pálffy-kúriában pedig sok értékes műkincset őriztek a 20. század elején. A község körjegyzőségi székhely volt, saját postával és távíróval. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban a két falut, az I. bécsi döntés 1938. november 2-tól visszaadta őket Magyarországnak. 1940-ben egyesítették őket Nyárasd néven, majd az egyesített falu 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került. Növénynemesítő telep és téglagyár működött itt a szocializmus éveiben. Az 1965-ös árvíz súlyos károkat okozott. A falu 1993-tól Szlovákia része.

A községben magyar alapiskola, óvoda és könyvtár működik. A falu különlegessége a hárommedencés hévízfürdő, amelyet az 1980-as években építettek. Kisboldogasszonynak szentelt római katolikus temploma 1755-ben épült. A temetőben található az 1849-es csata emlékműve.