2022. szeptember 19., 19:51

Egy hontalan idegenlégiós letehetetlen kötete - Ludovic Maquet könyve a francia idegenlégióról

Ludovic Maquet könnyedén letarolhatná a francia könyvpiacot, ha az Idegenlégióban eltöltött 19 évéről, és az azt követő „börtönélményeiről” szóló, több mint 400 oldalas könyvét francia nyelven is kiadná. Egyelőre „csak” a magyar olvasók örülhetnek neki.

Ludó
Fotó: Pomichal Krisztián

Ludovic Maquet ugyanis Makky Lajosként látta meg a napvilágot Dunaszerdahelyen, s a bevezetőből immár nyilvánvaló, hogyan tett szert francia névre és identitásra.

Ha azt mondom, Idegenlégió, a magyar (olvasó) emberek túlnyomó többségének Rejtő Jenő légiós történetei jutnak eszébe. A magyar „ponyvakirálynak” mindössze 37 év adatott. Ez idő alatt alkotta meg a magyar szórakoztató irodalom remekeit, melyek ugyan Rákosi alatt indexen voltak, de miután a ma már kultikus, sárga papírkötésű Albatrosz könyvek sorozatban 1964-től elkezdtek újra megjelenni, szerzőjüknek biztosították a máig tartó népszerűséget.

Rejtőéhez hasonló sors, és öttel kevesebb év jutott Nagy Károlynak, alias Charles Lorre-nak, aki rövid élete során több mint 150 kaland- és légiósregényt írt. 

Rejtő könyveihez nem mérhető ismertségű, de a rendszerváltás idején jelent meg magyarul a német Georg Engel: Légió mindhalálig című könyve, az 1956 után a légióba szakadt magyar fiatalember történetén át enged betekintést a Lajos Fülöp francia király által 1831-ben alapított egység történetébe. Ez azonban kalandregény. 

Maquet könyve is olvasható kalandregényként, bár a szerzői szándék inkább emlékirat, önéletrajz létrehozására irányult. A szerző nem bajlódik különösebben bonyolult narrációs technikákkal, egyes szám első személyű történetmondást alkalmaz. A történet nem lineáris, hanem retrospektív, a szerző az Idegenlégió utáni évekkel, nem várt bebörtönzésével, a görög és a szlovákiai igazságszolgáltatás útvesztőiben való bolyongásával indítja a kötetet. Aki viszont nem vett részt a szerző valamelyik pódiumbeszélgetésén, vagy nem hallgatta meg a vele készült podcastunkat, és a könyvvel találkozik először, az nem tudhatja, mi az a múltbeli esemény, sötét titok, amely miatt a történet főhőse börtönbe kerül. Az író ezzel feszültséget kelt a felajzott kíváncsiságú olvasóban. A kronologikus történetmondás fonalát a szabadulás után veszi fel a szerző, a gyermekkortól a katonaságon át a zűrös fiatalságig, a ballépésig, amely aztán meghatározta sorsa további alakulását. Tehát a „légiósregényt” 64 oldal után kapja meg az olvasó. Ami ez után következik, az tömény légió, a legapróbb részletekig. Maquet vérbeli dokumentarista szerző. Figyelmét a legkisebb részlet sem kerüli el, ami nagyon alapos, precíz, de a történet szempontjából nem bizonyosan lényeges leírásokat (is) szül. Ezek némelyike szigorúbb szerkesztői beavatkozással visszanyeshető lett volna. 

Maquet könyve nem megszokott, rejtői, Potrien őrmesteres, vicces kedélyeskedés, nem is lányregény.

A thaiföldi prostituáltak árfolyamát és szolgáltatásait ugyanazzal a szenvtelen távolságtartással tárgyalja, mint egy elefántcsontparti hadműveletet. Aki szereti a szókimondó, realisztikus történetmondást, és már az óvodában is gépkarabély volt a jele, lehetőleg FAMAS, az nehezen fogja tudni letenni a hontalan idegenlégiós történetét, mely kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak a szerző honlapjáról rendelhető meg.

Ludovic Maquet: Ludo, egy hontalan idegenlégiós. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2022. 424 o.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2022/37-es számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.