Egy angol orvos keszthelyi élményei
Keszthely a Balaton legnyugatibb csücskénél fekszik, és a magyar művelődés történetébe elsősorban a gróf Festetics György (1755–1819) által itt életre hívott agrárszakember-képző intézmény, a Georgikon révén írta be a nevét. A maga nemében úttörő iskola volt, legalábbis Magyarországon, és a híre külföldre is eljutott.
Ez pedig egy angol orvos érdeme, aki 1814-ben hosszabb európai utazást tett, és ellátogatott Magyarországra is. Ő volt Richard Bright (1789–1858), aki később a vesebetegségek kutatása terén szerzett nemzetközi hírnevet. Útiélményeit 1818-ban Londonban megjelent könyvében foglalta össze, ennek a címe magyarul: „Utazások Bécstől végig a Magyar Alföldön, néhány megjegyzéssel Bécs városára az 1814. évi kongresszus idején”. Bright gróf Festetics László ajánlólevelével utazott Bécsből Keszthelyre azzal a „határozott utasítással”, hogy gróf Festetics György kastélyában szálljon meg. Mivel Bright csak estére érkezett a városba, már nem tartotta illendőnek, hogy alkalmatlankodjon, csupán az ajánló levelet küldte át a kastélyba, ő maga az egyik vendégfogadóban vett ki szállást és vacsorát rendelt.
Még ki sem hozták az ételt, máris egy küldönc – Festetics gróf jószágigazgatója – toppant be a kocsmába azzal az üzenettel, hogy a gróf úr – bár már lefekvéshez készülődött – várja őt a kastélyban. Bright még elfogyasztotta a vacsoráját, majd átköltözött a kastélyba, de arra kérte a grófot, hogy a személyes találkozót halasszák másnap délelőttre.
Most adjuk át a szót Brightnak. „Amikor megérkeztem a kastélyba, felvezettek a lépcsőn, keresztül a nagy ebédlőtermen, egy arcképekkel körülaggatott szobába. Ezt jelölték ki énnekem, inasom szobája meg az enyémbe nyílott. Mindenben a legnagyobb kényelmet találtam, csak egy dolog zavart, ami egyúttal mulattatott is. Valami különös hangverseny volt ez, de hogy honnan jöttek a hangok, azt jó ideig nem tudtam kitalálni. Úgy tetszett, hogy a dallam hol erősödik, hol halkul. Olyan volt, mint folyton szóló, apró csengettyűk hangja. Néha úgy rémlett, hogy a mi angol fogatainkat hallom, amint a lovak nyakára akasztott csengőkkel nyargalnak, hol a fák között – olyankor elhalkul a hangjuk –, hol kiérnek a nyílt terepre, s megint erősebb lesz. Kinyitottam az ablakot, hogy jobban halljam. Végre aztán felfedeztem a különös zene forrását. A hold bágyadtan sütött a Balaton tavára, és a víz széléről jött a hang, amely nem volt semmi más, mint a lápos és mocsaras parton tanyázó millió béka brekegése.”
Másnap a gróf szívélyesen üdvözölte angol vendégét, és a növénytan, illetve az állatorvos-tudomány tanárainak a gondjaira bízta őt. Bright fontosnak érzi, hogy olvasóinak is elmagyarázza, mit keresnek ezek a tudós emberek Keszthelyen, ezért felvázolja Festetics gróf munkásságát.
Először is kiemeli, milyen gyönyörű a főképp atyja gyűjtéséből származó, közel tizenötezer kötetet számláló könyvtára, amely a tudásnak és a szórakozásnak bőséges forrása. Ezenfelül azonban szellemi bázisa is annak az új gazdálkodási módnak, amit Keszthelyen bevezettek, és Festetics gróf pénzt nem kímélve nagy gondot fordít az általa alapított nagyszerű gazdasági iskola megfelelő működésére, és erre méltán büszke is. Mint megjegyzi: „Itt rejlik tehát az az erő, amely annyi tanult embert vonzott ide”. Bright beszámolójában szó esik arról is, hogy a grófi ösztöndíjasokból egy nagy zenekar is összeállt. Ebben egy-két erdészhallgató is játszik és néhány kitűnő darabot előadtak a tiszteletére. Nagy sajnálatára azonban már nem nyílt alkalma megtekinteni a díszes ruhába öltözött katonák toborzó táncát, mert időközben máshova vonultak.
Megjelent a Magyar7 2022/44.számában.
