Az ellopott soroktól a megtagadott névig
Zirig Árpád élete nagy részét Dunaszerdahelyen töltötte, de néhány éve már a magyarországi Kismaroson él, a Dunakanyarban. Ugyan november idusán tölti be 85. életévét, ennek ellenére szellemileg és fizikailag is remek formában van, így gyakran fordul meg a Csallóközben. Nem is olyan régen Nagymegyeren mutatta be legújabb könyvét.
Az esemény a helyi nyugdíjasklub és a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezetének közös rendezésében valósult meg, Zirig Árpádot pedig Varga László méltatta, akitől megtudhattuk, hogy a költő, író a Nyitrán szerzett diplomájának köszönhetően eredetileg földrajz–természetrajz szakos tanárként tevékenykedett. 1965-től 1971-ig Nagymegyeren, ezt követően 1975-ig Nagymagyaron, s még attól az évtől kezdve 1986-ig Dunaszerdahelyen, majd a rendszerváltozásig Pozsonyeperjesen tanított. 1990-től nyugdíjazásáig a dunaszerdahelyi Járási Metodikai Intézet munkatársa és az SZMPSZ járási elnöke lett. 1990-ben Comenius kitüntetésben részesült, majd emlékéremmel díjazták a magyar oktatás újraindításáért kifejtett munkája elismeréseként. 2010-ben megkapta a székesfehérvári Vörösmarty Társaság Vár-díját, 2014-ben szülőföldje díjazta munkásságát, Dunaszerdahely város Pro Urbe-díjasa lett.
Az est vendége már 1958-ban publikált verseket, a 60-as évek elején főiskolás diákként a Fórum című önképzőköri lap szerkesztésében is részt vett. Olykor országos, magyar nyelvű lapokban is publikált (Hét, Új Szó, Új Ifjúság), verseit az Irodalmi Szemle is megjelentette. Első verseskönyvével 1967-ben jelentkezett (Sasok és vonatok), amelyet 1975-ben követett a Helyzetjelentés. Ez után a rendszerváltozásig nem látott napvilágot kötete, de azóta rendszeresen jelentkezik kiadványokkal. Zirig nagymegyeri tanítóskodása idején a város éppen az 500. évfordulójának megünneplésére készült. Az irodalmár, tanító ennek apropóján
Gyüre Lajossal közösen szeretett volna egy nagyobb, Nagymegyert bemutató monográfiát megjelentetni, ezért Pannonhalmán kutattak a város történelmi emlékiratai között. Mint Varga László elmondta, politikai okok miatt egy tervezett nagyobb kiadványból csupán egy kisebb füzetecske születhetett meg.
hangsúlyozta Varga, majd átadta a szót Soóky Marián polgármesternek, aki egy „ajándékkal” is kedveskedett:
A polgármesteri elismerés átnyújtása után Bittera Zsuzsa, a helyi Csemadok elnöke köszöntötte Zirig Árpádot, majd a szerző mesélt új, a Remény hordozója című kötetéről, amely a székesfehérvári Vörösmarty Társaság révén jelent meg. A délután folyamán megtudhattuk, hogy a kisregény főhőse Szűrös Csaba geológus, aki nem sokkal a második világháborút követően a Pozsonyi Műszaki Egyetemen kezdte a tanulmányait, azonban az intézmény professzor asszonya a neve miatt eltanácsolta az egyetemtől, mivel azt nem volt hajlandó szlovákra változtatni. Ezért úgy határozott, hogy elhagyja az országot és külföldön fejezi be tanulmányait. Kanadában rendkívül sikeres geológus, kutatómérnök lett belőle, de ennyit előzetesen talán elég is írni a kisregény tartalmáról, amely három idősíkban játszódik és csattanója is van, melynek egyik része egy levél, amelyet Zakál Gyula olvasott fel a jelenlévőknek.
mondta Zirig Árpád, akitől azt is megtudtuk, hogy annak idején Farkas Jenő, a papköltő volt az, aki maradásra biztatta őt.
Az író azt is elmesélte, hogy személyes élmények is inspirálták a könyv megszületését. Nem is olyan régen valójában egy másik könyvön dolgozott, ám Dunaszerdahelyen feltörték az autóját és elvitték belőle azt a táskát, amelyben egy vastag dróthálós jegyzetfüzetben, szerkesztetlen kézirat formájában ennek a készülő könyvének jelentős része szerepelt. Bár a rablóktól kapott egy üzenetet, hogy minimum 200 euró ellenében visszakaphatja a táskáját, a szerző azonban karakánul visszaírt nekik, mi szerint tolvajokkal nem gazsulál.
Ekkor az jutott eszembe, hogy nyilván az általunk írt irodalmat és a nevünket is aprópénzre lehet váltani. A hitelességünk és az identitásunk feladásáért cserébe...
