2019. december 7., 19:52

Aki mindent tudott Petőfiről

Az egyik pozsonyi antikváriumban akadt a kezembe a Legendák Petőfije című könyv, amelyben a költővel kapcsolatos történetek, mendemondák vannak csokorba gyűjtve. Az egyik különösen tetszett, mert a szabadságharc bukása után több évtizeddel későbbi eseményt elevenített fel: egy paraszt mesélt arról, hogy nemrég látta a költőt, ahogy egy nagy fa tövében ült és valamit jegyzetelt.

Az említett kötet összeállítója Dienes András volt, akiről csak jóval később tudtam meg, hogy milyen kalandos életpályát futott be. 1904. november 30-án Kassán született egy katonatiszt családjában. Apját Engelmann Gyulának hívták, de ő később az édesanyja, Dienes Magdolna vezetéknevét vette fel. Iskolai tanulmányait Kassán kezdte, majd Szegeden érettségizett, ahová édesapját vezényelték. Maga is katonának készült, 1928-ban avatták tisztté a budapesti Honvédtiszti Közigazgatási és Jogi Főiskola befejezését követően. A Magyar Királyi Honvédség és Csendőrség állományában szolgált egészen 1944 októberéig, akkor már századosi rangban.

Afféle irodai katona volt, elsősorban jogi és gazdasági ügyekkel foglalkozott, közben pedig novellákat és regényeket írt. 1942–1944-ben a Magyar Katonai Írók körének titkára volt. Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető hatalomra kerülésekor nem volt hajlandó felesküdni rá, egy szándékos közlekedési balesetet okozott, agyrázkódással kórházba vitték, így lemaradt az eskütételről. Később, 1945 januárjában a nemzeti ellenállás tagjaként egy SS-alakulat ellen vívott csatában súlyosan megsérült, és ismét kórházba került. A világháború után a Magyar Államrendőrség újjászervezésében közreműködött, ő szerkesztette a szervezési szabályzatot és az Anyagi Osztály vezetőjeként szolgált alezredesi, majd ezredesi rangban.

Mint az akkoriban sok más vezető beosztású emberrel megtörtént, Dienest 1951-ben államellenes összeesküvés címén letartóztatták, és 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ig fogva tartották, családja tagjait eközben egy tanyára telepítették, ahonnan csak azután kerültek vissza, amikor Dienes Andrást amnesztiával kiengedték a váci börtönből. Két évig egy textilfestő üzemben dolgozott, végül 1957 februárjában rehabilitálták, és ekkor lett az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa, ahol 1962. augusztus 30-án bekövetkezett haláláig dolgozott.

Kutatóként mindössze öt és fél évig foglalkozhatott kedvenc témájával: Petőfi Sándor életével és családi hátterével. Addig ismeretlen adatokat sikerült fellelnie. Egyértelművé tette például, hogy a költő Kiskőrösön született, ami a különböző visszaemlékezések és állítások ellentmondásai miatt nem volt egyszerű feladat. Dienes természetesen már jóval korábban elkötelezte magát Petőfi mellett, de valamennyi fontos tanulmánya és Petőfi-könyve 1957 és 1962 között látott napvilágot. Külön kötetet szentelt Petőfi forradalom és szabadságharc alatti tevékenységének, nemcsak magyarországi, hanem szlovákiai és erdélyi levéltárakban is kutatott a költő életével kapcsolatos dokumentumok után. Bejárta a helyszíneket, ahol a költő diákként, vándorszínészként vagy barátaival megfordult. Sokféle módon igyekezett népszerűsíteni a költőt: egy filmforgatókönyvet írt a haláláról, Négy nap címmel regényben dolgozta fel Petőfi szerepét a szabadságharcban, de belefogott egy terjedelmes Petőfi-életrajzba is, amelyet azonban korai halála miatt már nem tudott befejezni. Mondják, talán azért kapott halálos infarktust az MTA balatonalmádi üdülőjében, mert a vonaton valaki ellopta a táskáját, benne a Radnóti halálával kapcsolatos kutatásának teljes anyagával.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.