A szeli bicskások legendája
A mátyusföldi fáma szerint a szeli legénynek még ma is kell, hogy bicska legyen a zsebében, ha útnak indul otthonról. Még a huszadik század derekán is belengték a környéket a szeli bicskásokról szóló legendák.
Ezek szerencsére nem vesztek el, hiszen Felsőszeli krónikása, a helytörténész Danajka Lajos nem hagyta, hogy a szájhagyomány útján terjedő történetek feledésbe merüljenek.
A hét éve elhunyt helytörténész levéltári kutatásait és az emlékezőkkel készült beszélgetéseit tartalmazó kéziratot a helytörténész lánya, a Csemadok-életműdíjas Mészáros Magdaléna jelentette meg. A Miért vagyunk mi szeli bicskások? című posztumusz kiadványnak május 10-én tartották a bemutatóját Felsőszeliben. A könyv borítóját Takács János grafikus készítette olyan műgonddal, mintha meséskönyvet akart volna az olvasó kezébe adni. A szeli bicskásokról szóló könyvvel együtt mutatták be Danajka Lajos Mátyusföldi adomák című gyűjteményének második kiadását is.
Mészáros Magdika lapunknak elmondta, nagy érdeklődés volt az olvasók részéről a mátyusföldi paraszti világban összegyűjtött anekdoták és történetek iránt. A szeli bicskásokról szóló könyv ajánlásában maga a szerző írja, hogy egy, a felsőszeli Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában tartott helytörténeti előadás után egy fiúcska, aki ma már családapa, odalépett hozzá, és megkérdezte: miért vagyunk mi szeli bicskások? Danajka Lajos ezzel a munkájával adósságot törlesztett az akkori kisfiú felé, míg Magdika az édesapjának állított emléket.
A kiadvány első oldalain a szerző a helyi ragadványnevek eredetét firtatja, majd a 19. századi, elmaradottabb vidék gazdasági és társadalmi problémáin keresztül mutatja be a bicskásság kialakulásának történetét. A faluban valamikor hét kocsma működött, és bizony gyakran vér is folyt a legények virtusának következtében, gyakran tragikus kimenetellel. A szerző szerint a felekezetek papjai is hiába próbáltak gátat szabni a jelenségnek. A leggonoszabb legényről, a 19. század második felében élt Bakusz Jancsiról több rémisztő történetet is őriz Lajos bácsi könyve.
Mivel a bicskásságot enyhén büntették, a kötet több tragikus halál-esetről is beszámol. A mai olvasó számára azonban megnyugvást jelenthet, hogy a régi sebek behegedtek, a bicskás jelző jelentése megváltozott. Bár a szeliek még mindig hordanak bicskát maguknál, ma már csak a jó szalonna fogyasztásához használják. A faluban működő Bulibicska színjátszó csoport, valamint a Bicskás zenekar a nevében tovább őrzi a hagyományt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/20. számában.
