Sétaffy felügyelő, a „pozsonyi Sherlock Holmes” története

A két világháború közötti Pozsonynak megvolt a jellegzetes és specifikus hangulata. Nemcsak az akkori társadalom krémje tartozott ide, de a városnak megvoltak a maga bűnözői, alvilági figurái, zsiványai és gazemberei, így értelemszerűen előbb-utóbb egy „pozsonyi Sherlock Holmes”-nak is meg kellett születnie.

Már abban az időben is előszeretettel borzolta a bulvár sajtó a kedélyeket különböző bűnügyi esetekről való részletes tudósításokkal.

Így vált Sétaffy József a történelmi Pozsony egyik ikonikus alakjává.

Mindenekelőtt jó megfigyelőképességéről lett ismert. A bűntettek felderítésekor az apró részleteknek tulajdonított nagy figyelmet, ezek vezették később a megoldáshoz.

Olykor egészen szokatlan módszereket is bevetett a bűntettek elkövetőinek felderítésére. Például különféle álruhákat öltött, és így járt túl a gazemberek eszén.

Eközben mindig tiszteletben tartotta az elkövetők törvényes jogait, tekintettel volt emberi gyengeségeikre és nehéz élethelyzetükre is. A Pozsony környékén „tevékenykedő” alvilági alakok így korrekt „partnerüknek” tartották Sétaffyt. Sőt, nem egyszer együttműködtek a felügyelővel komoly bűntettek leleplezésében.

Olyan éles eszű nyomozó hírében ált, hogy ha egyes bűnözők megtudták, hogy az általuk elkövettet bűntett felderítésén éppen Sétaffy dolgozik, inkább önként feladták magukat.

Az okos felügyelő ugyanis előbb-utóbb úgyis fényt derít az ügyre.

Sétaffy József 1897. december 22-én született. Gimnáziumi tanulmányait Szakolcán végezte, ezután erdészeti szakközépiskolára jelentkezett. 1917-ben az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében szolgált a balkáni fronton. Az első világháború után szerencsésen hazatért, amikor is megkezdhette hőn áhított erdészi hivatását. Gondozta az erdőket és az ott élő vadat, egyben feladatkörébe tartozott a vadászatok szervezése is, amelyen gazdag és nemes urak vettek részt.

A tehetséges fiatalembert egy ilyen vadászat során fedezte fel egy befolyásos pozsonyi úriember, aki a helyi rendőrségen dolgozott. Az ő közbenjárására került az ifjú Sétaffy 1920-ban a pozsonyi rendőrség bűnügyi osztályára.

Akkoriban a rendőrőrs az Óvárosháza épületében székelt (ma a Pozsonyi Városi Múzeum van ott). Sétaffy nem volt egy hivatalnok típus, egyáltalán nem szeretett az irodában ülni. Ideje nagy részét a „terepen” töltötte, szívesen beszélgetett az emberekkel, és ismerkedett a város mindennapi életével. Jó kommunikációs készsége később nagy segítségére volt a munkájában. A fiatal detektív idővel a pozsonyi kriminalisztika legendás alakjává vált.

Sétaffy sikeresen felderített ügyeiről számos korabeli magyar, német és szlovák nyelvű lap tudósított. A legérdekesebb ügyekről szóló cikkeket maga Sétaffy gyűjtötte össze, és saját gyűjteményében őrizte őket.

Unokája - Jozef Šétaffy - ezekből az autentikus forrásokból és visszaemlékezésekből állította össze a Zabudnuté príbehy inšpektora Šétaffyho (Sétaffy felügyelő elfelejtett esetei) című publikációt, amely a nagypapa izgalmas életét és legérdekesebb felderített ügyeit dokumentálja.

A kötetben számos humoros és fordulatos bűnügyi történettel találkozhatunk, amelyek főszereplői nagyon sok esetben pozsonyi magyarok. Éppen ezért érdekes olvasmány lehet mindenkinek, aki a főváros történelme iránt érdeklődik. A következőkben ezekből szemezgettünk.

1925-ben Pozsony és környékén több betörést is bejelentettek, amelyek során a tettes pénz, ékszereket, és más értékes tárgyakat tulajdonított el. A betörést minden esetben ugyanazzal a módszerrel – puszta fizikai erővel - követték el. Ez azért volt meglepő, mert az akkori betörők már profi zárfeltörőként működtek, és különböző segédeszközökkel olyan ügyesen ki tudták nyitni a zárakat, hogy azok szinte sértetlenek maradtak.

Az elkövető viszont ez esetben mindössze kidöntötte és szétverte az ajtót, úgy jutott a zsákmányhoz. Sétaffynak eszébe jutott, hogy talán a régi „hírhedt” bűnözők kartotékjait kéne átvizsgálni. Így derült fény arra, hogy a jól ismert „Feri bácsi” lehet a tettes. Egy sor betörés után pár évre börtönbe került, ám nemrégiben szabadult, így újra lopásokra vetemedett, ám a régi módszereivel.

Ugyancsak izgalmas Marietta, a „szépséges szolgálólány” esete, aki egy gazdag özvegyasszony divatszalonjában dolgozott a Stefánia úton. Egyik alkalommal az özvegy észrevette, hogy ellopták összes megspórolt pénzét, amelyet a matracba rejtett el. Sétaffyt bízták meg az ügy felderítésével.

Habár a felügyelő sejtette ki lehet a tettes, maga az özvegyasszony annyira kedvelte a szép Mariettát, hogy teljesen kizártnak tartotta, hogy ő lopta volna meg. Mariettát azonban mégis bevezették a rendőrőrsre. Ekkor olyan leleményes trükkel állt elő a fiatal szépség, hogy majdnem magát a felügyelőt is sikerült átvernie.

Végül fény derült a lopásra, és a lány bőröndjében megtalálták az eltűnt pénz. Sétaffy visszaemlékezéseiben feljegyezte, hogy ekkor a lány hihetetlen színészkedésbe kezdett: a felügyelő karjaiba vetette magát, majd elájult, aztán keserves sírásba kezdett, térdre borult és bocsánatért esedezett. Sétaffyra azonban nem tudott hatni ezzel a kis színjátékkal.

A lánynak végül mégis szerencséje volt. A gazdag özvegy annyira kedvelte, hogy visszavonta a feljelentést, sőt még a vonatjegyét is ő fizette ki. A lány aztán könnyes szemekkel búcsúzott a nagylelkű özvegytől és Sétaffytól a vasútállomáson.  

Végezetül említsük meg Rudas Pali esetét, aki különböző lakásbetörések elkövetéséről volt hírhedt. Budapesten már nagyon jól ismerték a nevét, több gazdag kereskedő házába és villájába is betört. Aztán egyszer fülön csípték, majd a komáromi börtönbe került. Egyik alkalommal azonban sikerült a börtönből megszöknie, és meg sem állt Pozsonyig! A budapesti rendőrség azonnal sürgetni kezdte a pozsonyi kollégákat, hogy minél hamarább fogják el Rudast. A hírhedt bűnöző hol máshol talált volna menedékre, mint Pozsony hírhedt züllött negyedében - a Vödricen.

A hely leginkább kocsmáiról, bordélyházairól és rossz közbiztonságáról volt ismert. Rudas Pali egy helyi prostituált futtatója lett és azzal bujkált Pozsonyban. Sétaffynak végül úgy sikerült elfognia, hogy egyik rendőrkollégájával álruhában felkeresték szeretőjét, aki gond nélkül beengedte őket, mert azt hitte új kliensekről van szó. Sétaffyék aztán rátaláltak a lakásban Rudasra, aki egy szekrényben bújt el. Rudas annyira meglepődött, hogy simán megadta magát, de előtte még egy forró „szeretlek”-kel búcsúzott el kedvesétől. Sétaffy az esetről később úgy nyilatkozott, hogy ettől romantikusabb letartóztatásban még nem volt része.

Sétaffy felügyelő nem mindennapi élete a csehszlovák filmkészítőket is megihlette. 1985-ben került bemutatásra a To je váš prípad, Šétaffy (Ez a maga ügye, Sétaffy) című történelmi krimisorozat. Minden egyes epizód Sétaffy egy-egy legendás bűnügyi esetének felderítését mutatja be.