Rómer Flóris és Pozsony

„A hazát apáink megalapították és megvédték. Nekünk más szerep jelöltetett ki: A kardot a hazafi le teheti, a tollat kell kezébe vennie. A harci zaj helyett irodalmi és művelődési mozgalmaknak kell visszhangozni a Kárpátoktól Adriáig” – olvasható Az Ország Tükre nevezetű képes közlönyben 1863-ban, amely Rómer Flórist, a tudomány ápolóját méltatja.

Rómer életének és munkásságának bemutatásánál a híres pozsonyi könyvtáros, Kumlik Emil 1907-ben kiadott kötetére hagyatkozunk, melyben a híres természettudós életéről számol be a pozsonyi olvasóközönségnek.

Rómer Ferenc (a Flóris nevet csak szerzetes korában kapta) 1815. április 12-én született Pozsonyban németajkú szülők gyermekeként. Édesapja, Rómer Ferenc cipészmester volt a városban. Boltja és műhelye eleinte a Nyerges-, később a Klarissza-utcába költözött. A Rómerek Pozsony legrégibb polgári családjai közé tartoztak. Rómer Flóris egyik Pozsonyban élő rokonának birtokában volt egy családi címer, amelynek fölírása szerint a családot eredetileg Rammer-nak hívták. Annak ellenére, hogy nem értelmiségi családból származott, mindez nem akadályozta meg abban, hogy a hazai tudomány legérdemesebb művelői közé kerüljön.

A szülők a kis Franci nevelésére és iskoláztatására gondosan ügyeltek. Úgy tűnik, hogy elejétől fogva a papi pályára szánták. Első osztályait a pozsonyi Szent Mártonról elnevezett elemi iskolában végezte. Gimnáziumi iskolatársai szerint jó diák volt, aki a latin remekírókból egész könyveket tudott elszavalni. A latin költészetet nemcsak kedvelte, de sikerrel is művelte azt. Kumlik Emil szerint akkoriban a városi múzeum gyűjteményében minderre bizonyítékot is találhattunk: Rómer saját kezűleg írott füzetét, amely tele volt ékes latin verseivel.

Kumlik ugyanakkor arról is ír, hogy azokban az időkben a pozsonyi városi múzeumban található Rómer ereklyék közt egy fából készült cukorszelence is látható volt. A rajta levő tréfás német vers tanúsága szerint Rómer Ferenc édesapjának egyik jó barátja, egy pozsonyi esztergályosmester készítette cukorszelencét a cipészmesternek. A szelence falán egy suszterműhely képe van kifaragva.

Rómer Ferenc ifjúságának legjelentősebb, egész életére legerősebben kiható fordulata tizenötéves korában következett be. Ekkor indult Pannonhalmára és került a szent Benedek- rend növendékei körébe. Így a magyar kultúra legbuzgóbb, legsikeresebb művelői és terjesztői gyakorolták maradandó befolyásukat a pozsonyi növendékre. Már az első években megmutatkozott a fiatal fiú határt nem ismerő tudományszomja.

Rómer Pozsonyban

Rómer 1845 nyarán tért vissza Pozsonyba, ahol a „királyi feltanodánál“, vagyis a Pozsonyi Királyi Akadémián fizikát, mezeigazdászatot és természetrajzot oktatott. Az akadémia székhelye akkoriban a klarisszák kolostorában volt.

Az intézmény ekkor még (egészen 1850-ig) a Mária Terézia-féle ratio educationis alapján volt szervezve. Abban az időben hazánk leghíresebb főiskolájának hírét élvezte. Különösen Felsőmagyarország főúri és más művelt családjai szívesen küldték ide fiaikat. „Az országnak aligha van tanintézete, melyen annyi mágnásifjú tanult volna, mint épen a pozsonyi akadémián” – írja Kumlik Emil. Ennek kapcsán említsük meg, hogy a főurak akkor is majdnem kivétel nélkül jogászi vagy a katonai pályára léptek. Bölcsészettudományi szakra inkább csak a polgári ifjak és a kevésbé jómódú köznemesek gyerekei iratkoztak be.

Rómer egész lélekkel természettudós volt, és ezzel az óriási lelkesedéssel kezdte tanári pályáját is. Látván, hogy a tankönyvek nem voltak a tudomány akkori színvonalán, ezeket a hiányokat pótolni kívánta. Külföldi tankönyvek alapján nagy rajzolt faliképeket készített, és ezeken mutatta be a tananyagot. Mint tanár ritka tehetséggel tudta megkedvelteti tantárgyát hallgatóival. Olyan érdekesen tudott előadni, hogy még a tantárgyaira kevésbé fogékony tanítványainak figyelmét is felkeltette.

Előadásai egyre népszerűbbé váltak a pozsonyiak körében. Akadémiai jogászok, városi tisztségviselők és az evangélikus líceum fizikusai kezdték seregesen látogatni. Emellett a legelőkelőbb családokhoz kezdték házielőadásokra hívni. Őt érte a megtisztelés, hogy a serdülő József főhercegnek természetrajzi leckéket adjon.

A pozsonyiak körében élvezett népszerűségét azzal is fokozta, hogy a Szent Márton-dóm tetején levő Szent Koronára, amelyet akkor tisztítottak meg és újra megaranyoztak, saját találmányú villámhárítót szerelt, amely megvédte a pozsonyi székesegyházat a villámcsapásoktól.

A pozsonyi katedrán azonban nem mindenki fogadta szívesen a fiatal tanár tudományos és pedagógiai buzgóságát. Rómer közkedveltsége irigységet váltott ki papi- és tanárkollégái között, akik addig sem igen kedvelték. Sikerült elérniük, hogy Rómert felettesei felszólították, küldje el előadásairól a kintről érkezett vendégeket. Ugyancsak nem tetszett nekik, hogy a tudós hallgatóival gyakran vidékre ment kirándulni, és baráti kapcsolat fűzte tanítványaihoz.

A korabeli lapok és a pozsonyi lakosok dicsérték emberségességét és szorgalmát, ugyanakkor kollégái mindinkább kiközösítették. Rómer később keserűen számol be önéletrajzában a pozsonyi katedrán töltött időszakról, társai intrikálásáról és ellenséges viselkedéséről. Mindez odáig fajult, hogy a fiatal tudós meghasonlott a környezetével és egyben papi hivatásával kapcsolatban.

Vidám, kedves és barátságos papnak ismerték Pozsonyban. Sokan kiemelték személyes varázsát, sokoldalúságát, amely alapossággal volt párosulva. Jellemző volt rá az eredetiség utáni törekvés. A pozsonyiak elismerő szavakkal illették, amikor a Ligetben (a mai Ligetfalui park/Sad Janka Kráľa) füvészi kertet alapított. Abban az időben ugyanis különösen érdeklődött a botanika iránt. Mivel tehát a herbáriumok szárított növényei már nem elégítették ki, így a pozsonyi Liget berkein élőnövény-kertet alakított.

A természettudományok mellett különösen érdeklődött a hazai történelem és régészet iránt is. Felhívta a figyelmet a történelmi emlékek gyűjtésére, és múzeumok alapítását kezdeményezte. Később végleg a régészet tudományának szentelte életét. Korát messze megelőző korszerű szemléletével megteremtette a magyar régészet alapjait, ezért is kapta a „magyar régészet atyja” címet.