Pozsony: Tudományos konferencia Könyöki József születésének 190. évfordulója alkalmából
November 27-én Az emlékezet rekonstruálása cím alatt nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek Könyöki József születésének 190. évfordulója alkalmából a Pozsonyi Városi Múzeum épületében.
Az emlékezet rekonstruálása nevezetű tudományos, de a közönségnek is nyitott konferencián Könyöki József (1829-1900) régész, restaurátor és tanár szakmai munkásságának eredményeiről emlékeztek meg.
A pozsonyi tudományos konferenciát megtisztelte jelenlétével Könyöki József ükunokája Rományi Béla, aki fiával, Rományi József Bélával érkezett Magyarországról. A rendezvényen ugyancsak részt vett Váliné Pogány Jolán, aki a Könyöki József munkásságáról szóló kötet szerzője.
A történelmi emlékezet újjáépítése
A nemzetközi tudományos konferenciát Peter Hyross, a Pozsonyi Városi Múzeum igazgatója nyitotta meg. Mint elmondta, intézményük a legrégibb múzeumnak számít Szlovákiában, amely tavaly ünnepelte alapításának 150. évfordulóját. Beszédében kiemelte, Könyöki József nem csak a pozsonyi múzeum alapítója volt, de egyben nagyon szerette a várost is.
Peter Šoltés, a Pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) Történettudományi Intézetének igazgató-helyettese elmondta, Könyöki több mint harminc évtizeden keresztül a pozsonyi intézmény alapirányát adta meg. Kétségtelenül
a város kulcsfontosságú kulturális tekintélyei közé tartozik, akit halála után is nagy tisztelet övezet.
Šoltés kifejtette, a konferencia egyben egy olyan jelenségre is felhívja a figyelmet, amely nagyon jellegzetes Közép-Európára: a történelmi emlékezet eltörlése után kísérleteket látunk annak rekonstruálására és újjáépítésére.
– mondta Šoltés.
Ez a téves nézet sajnos Pozsony területén, és egyben az egész országban, újból és újból megismétlődött a következő rendszerek alatti is, és óriási károkat okozott a város történelmi emlékezetében. Egyesek igyekeztek a múlt sokféle és sokszínű arculatából úgy kiválogatni a személyeket és történeteket, hogy azok egyszínűnek látszódjanak.
A történelem homogenizálása, és az egyének és intézmények értékének szelektálása aszerint, hogy azok a „mi” vagy valamilyen idegen elemet képviselnek, elferdítették a múltra való rálátásunkat. Mindeközben Közép-Európában, és főként a városokban az egyes kultúrák összefonódtak és erősen kihatottak egymásra – emelte ki beszédében Peter Šoltés.
A Történettudományi Intézetének igazgató-helyettese elmondta, intézményükben
Gaucsík István az a személy, aki már hosszú ideje azon dolgozik, hogy a pozsonyiak és a nyilvánosság történelmi emlékezetébe újjáéledhessen Könyöki József neve.
Gaucsík célja felhívni a nyilvánosság figyelmét a magyar muzeológus páratlan munkásságára, aki megérdemelné, hogy a főváros egyik utcáját róla nevezzék el. Gaucsík bízik abban, hogy a szlovák-magyar tudományos együttműködés gyümölcsöző lesz. Ennek ékes példája többek között a Rómer Flóris és Ortvay Tivadar személyéről szóló konferenciák.
Elkötelezett, precíz és rendkívül művelt
Váliné Pogány Jolán „Az örökség hagyományozása: Könyöki József műemlékfélmérései” (2000) c. kötete máig alapműnek számít a magyar és szlovák historiográfiában.
Mint elmondta, nagyon hamar rátalált Könyöki néhány munkájára, majd ezután szisztematikusan átnézte a körülbelül 100 ezer darabból álló rajzi anyagát.
Könyöki nevéhez sokszínű tanulmány köthető a filozófia, rajz, festészet, katonaság, régészet, és oktatás területéről. Ezek széles látókörét tágította tovább. A pozsonyi múzeum létrehozása, és Könyöki műemlékvédelmi munkájának hatalmas mennyisége elkötelezettségének és hihetetlen munkabírásának köszönhető.
Váliné Pogány Jolán hangsúlyozta, nem lehet azt sem elfelejteni, hogy abban az időben milyen nehéz körülmények között dolgoztak a kutatók, köztük Könyöki József is. Utazni és nagy távokat megtenni csak lovaskocsival lehetett, vagy ahogy Könyöki fogalmazott - per pedes apostolorum („az apostolok lábán” vagyis gyalog). Várakat, templomokat és épületeket pedig csak a korabeli eszközökkel volt lehetséges felmérni.
Könyöki a régész-rajztanár ritka típusa volt, és éppen itt jelenik meg az ő nagysága, hiszen festeni is tudott.
A kutató kifejtette, Könyöki életpályája három jelentős tevékenység felé szerveződött: a tanítás, a Pozsonyi Városi Múzeum létrehozása és gyűjteményének kialakítása, illetve a műemléki felmérő és inventarizáló munka.
Könyöki egyik fontos eredménye, hogy kortársai figyelmét is felhívta az értékekre.
Rajzain megőrződtek a sok esetben már elpusztult műemlékek - ismertette Váliné Pogány Jolán. Egyben hozzátette, Könyöki rajzaiból remekül lehet következtetni személyiségére: szerény, szorgalmas, precíz és rendkívül művelt. Munkáját meghatározta az ősi egyetemes érvényű értékmérő: a szépség, jóság, igazság. Az esztétika, etika és logika.
A szakember örömét fejezte ki afelől, hogy Könyöki Józsefet és munkásságát kiemelték a feledés homályából, így megkaphatja az őt megillető tiszteletet és megbecsülést Pozsonyban.
A fővárosban rendezett tudományos konferencia szlovák és magyar előadói a tudományok széles skáláját képviselték: művészettörténészek, történészek, muzeológusok, régészek és műemlékvédők. A rendezvény a Könyöki család sírhelyének megkoszorúzásával ért végett a pozsonyi Szent András-temetőben.
