Pál István Szalonna: A kulturális tájegységeket nem a drótkerítés határozza meg

Az MCC Felvidék részéről Domján Máté volt a vendég kérdezője és beszélgetőpartnere, aki arra volt kíváncsi, hogy a modern világban lesz-e még valaki, aki megéli a hagyományos kultúra elemeit; miként alakult át az elmúlt évtizedekben a hivatásos színpadi népművészet világa és az amatőr táncházmozgalom, illetve hogy a magyar állami források bővülésével tudott-e élni a táncházmozgalom? A beszélgetés során természetesen Kárpátalja magyarságának jelene és jövője is szóba került.

Domján Máté

Fotó: Lacza Gergely

Domján Máté hangsúlyozta, hogy egy új színfoltként hirdetik meg az MCC Felvidék életében a FolkFelvidék című beszélgető estet, melynek első vendégeként hívták meg a Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művészt.

Pál István Szalonna és Domján Máté

Fotó: Lacza Gergely

Pál István egy olyan közegben nőtt fel Visken, majd Tiszapéterfalván, ahol mindig is komolyan gondolták azt, hogy közösséget kell formálni, s ez az ő világukban a zene, a tánc, a hagyományos népművészet és a kultúra révén jött létre.

Szülei pedagógusok, a nagyszülei pedig a mezőgazdaságban tevékenykedő parasztemberek voltak.

Bennünket úgy neveltek apuék Kárpátalján, hogy mindig úgy érezzük, mi egy-egy tartóoszlopai vagyunk a kárpátaljai magyarságnak, ami csak úgy működik, ha mindnyájan két lábbal a földön járunk. Nem kell, hogy nacionalisták legyünk, de tisztában kell lennünk azzal, hogy mitől vagyunk magyarok, mit keresünk és mit képviselünk Kárpátalján, és ezt a fajta gondolatot, lelkivilágot kell hitelesen továbbadni a fiatalságnak”,

mondta neveltetéséről a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, aki 13 éves kora óta tanít gyerekeket népzenére. Ezzel a szellemiséggel tanítják a népzenét a kárpátaljai folktáborban is (az orosz–ukrán háború miatt a legutóbbi két alkalommal a sátorajlaújhelyi Rákóczi Táborban).

Pál István Szalonna

Fotó: Lacza Gergely

Amikor középiskolás éveimben Magyarországra kerültem, fiatalként próbáltam hasonlítani azokra, akik ott vannak, de egy idő után arra jöttem rá, hogy valójában akkor tudsz helytállni ebben a közösségben, ha pontosan megőrzöd, amit otthon kaptál és büszke vagy arra, hogy honnan jöttél”,

fejtette ki Szalonna. A mai kárpataljai helyzettel kapcsolatban hozzáfűzte, hogy az ő dolguk nem az, hogy politizáljanak, hanem hogy a tudásukhoz képest mindenben segítsék az ott élő embereket, akik jelenleg nagy százalékban nők, gyerekek vagy idősebb emberek. Édesapja – mivel már nincs hadköteles életkorban – rendszersen haza tud járni, de azt vette észre, hogy habár az ottani emberek próbálják élni a saját világukat, kezdenek belefásulni a háborúba.

Az elmúlt ötven év annyiféle változást hozott a kárpátaljai magyarok életében, hogy lényegében nem is élnek az emberek, hanem mindig túlélnek. Még gyerek voltam, nagyjából nyolcéves lehettem, amikor a Tisza együttessel átjöttünk Kassára és Kassa mellett egy kis faluban léptünk fel az együttessel, voltunk vagy hetvenen, úgy fogadtak minket, hogy kinyitották a boltot. Volt nálunk az együttesben egy öreg traktorista, aki még sose látott olyat boltban, hogy lehet mást venni, mint konzervet, mert nálunk csak azt vehettél. Kisvártatva megszólalt, hogy ő ezt az egész sor gumicsizmát szeretné megvenni. Erre megkérdezték, hogy minek neki 20 pár gumicsizma. »Nálunk mindenféle ember van, mindenkinek jól jön egy«, jött a válasz. Ezzel is csak azt szerettem volna bemutatni, hogy mi úgy voltunk szocializálódva, hogy ami van, azt kell megvenni, mert az majd jó lesz valamire vagy elcseréljük”,

mesélte el a mulatságos, ám mégis keserű történetet Pál István. Eddig még kitartottak a magyar családok, de akik Ukrajna belesejéből érkeznek a határ menti részekre – gondolván, hogy ott nagyobb biztonságban vannak – tele vannak pénzzel és felvásárolják a kárpátaljai magyar házakat, s az ottaniak egyre inkább tudatosítják, hogy ez már nem az a világ, ami volt, mondta a népzenész.

Pál István Szalonna és Domján Máté

Fotó: Lacza Gergely

Nyilván nem fogom temetni a kárpátaljai magyarságot, hiszen mindenünk arról szól, hogy megmaradjon és legyen, de ha jelenleg a 150 ezres magyarságból van otthon 40-50 ezer magyar, akkor sokat mondok”,

festett szomorú képet Szalonna a jelenlegi állapotokról.

Ez persze hogy bánt. És örül a lelkem, amikor a legutóbbi népdaléneklési versenyen is volt 86 népdalénekes. Soha nem volt ennyi, tehát még ők otthon vannak, de ha ez az egész még sokáig húzódik, akkor egyszerűen el fog fogyni a kárpátaljai magyarság, ami irgalmatlan szomorú, és bele sem merek gondolni, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy ez visszafordulhasson”,

folytatta az est vendége. Domján Máté ekkor megkérdezte, hogy vissza tud-e fordulni ez a folyamat egyáltalán? Erre Szalonna megjegyezte, hogy

az utóbbi 30 évben az anyaországi egyetemeken és főiskolákon nagyon nagy számban végeztek kárpátaljaiak és annyi kiváló kárpátaljai magyar szakember él már Magyarországon, hogy a nagy számok törvénye alapján nagyon sokan hazamennének azért tenni, hogy Kárpátalján újra rend legyen.

Ha kell, akár az ukrán lakossággal közösen, de építeni egy új országot, egy új létet.

Mi abszolút nem adjuk fel. A táncegyüttesek képzése ugyanúgy folytatódik, a népzenei együttesek ugyanúgy mennek tovább Kárpátalján, csak férfiak nélkül...”

Pál István Szalonna

Fotó: Lacza Gergely

Arra a kérdésre, hogy ki a jó zenész, Szalonna azt válaszolta, hogy nincs titok, csak mindenkinek a tudása legjavát és saját magát kell adnia, mert

aki igazi, aki hiteles, aki önazonos, az maga mellé tudja állítani a közönséget. Mint mondta, ha a zenész azt, amit csinál, önmaga fölé helyezi, az önmutogató dologgá válik. Az előadásnak találkoznia kell a valódival, és ha tényleg „odateszi” magát az illető, ez az embereket majd megfogja.

Egy népzenei műsorban külön csokrokban gyönyörűen megfér egymás mellett a Kárpát-medence egyes tájegységeinek és nemzetiségeinek muzsikája, ha nevén nevezik a dolgot, ecsetelte Pál István.

Arra mindig igyekszünk ügyelni, ezek az előadások úgy szülessenek meg, hogy a kulturális tájegységeket ne a drótkerítés határozza meg, tehát ténylegesen úgy próbáljuk bemutatni ezt, hogy mi az, ami összetartozik. Trianont nem néprajzkutatók csinálták. Nemcsak a magyarságot vágta szét Trianon, hanem például a máramarosi románokat is, mert nyolc falu van Kárpátalján, a többi meg a hegy túloldalán Romániában”,

világított rá Szalonna, aki a Csoóri Sándor Alap kitalálója is egyben. A Csoóri Sándor Alap a népi kultúra közösségteremtő műfajainak támogatására jött létre és ezen a vonalon nagyon sok professzionális, illetve amatőr együttest támogat, nem kevés a létét is ennek köszönheti.

A közönség

Fotó: Lacza Gergely

Egész életemben a Kárpát-medencében muzsikáltam és annyi rongyos ruhát láttam az életem folyamán, hogy egy idő után már sok volt. A pályázat elindulásakor az első lépés nagy százalékban mindenkinél az volt, hogy elkezdtek viseletet varrni. Ezzel megmentettünk szakmákat, például a varrónőkét, akik elkezdtek hiteles, tájegységhez való ruhákat varrni. Persze volt, aki gyengébb minőségűt, volt, aki jobbat varrt, de egy idő után ez csiszolódik. A következő évben a pályázók már elkezdtek koreográfusokat hívni, táncházakat tartottak. Azonban a Csoóri Sándor Alap lényege – s nekem ez volt a vesszőparipám – a közösség támogatása. Az a lényeg, hogy a dolgot minél több ember csinálhassa”,

nyomatékosította Szalonna. A támogatást minden évben egy kicsit úgy formálják, hogy egyre inkább a közösségteremtő programok legyenek fókuszban. Ilyen jellegű támogatása a népművészetnek eddig nem volt, és ugyan szeretjük sajnálni magunkat, de nagyon sok kisgyermeket láthatunk néptáncolni, tehát ezzel nagy baj nincs, véli Pál István. Nagyon sok helyen van táncház és a Felvidék néptáncban is, népzenében is erős, holott mindenki sokáig abban a tudatban volt, hogy ez csak Erdélyre igaz. Nem véletlenül nyerték meg a Felszállott a páva első két évadát is felvidéki népzenészek, mondta példaként.

Pál István Szalonna és Domján Máté

Fotó: Lacza Gergely

A FolkFelvidék következő vendége Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész lesz.

Megosztás

Címkék

Pál István Szalonna: A kulturális tájegységeket nem a drótkerítés határozza meg

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre