Népzenei tábor Dunaszerdahelyen
Szerdától vasárnapig zajlik a XV. Népzenei tábor, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Szakközépiskola kollégiumában. A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és Népzenei Adattára szervezésében mintegy 30 táborozó fejleszthette citerajátékát és énekhangját.
A tábor nagy hagyománynak örvend, hiszen immáron tizenötödik alkalommal rendezik meg a különféle népdalkörök, népdalszólisták és citerazenekarok részére. A csütörtöki nap folyamán éppen egy előadásra látogattunk el, amely a népdalok kialakulásáról szólt, illetve arról, melyik tájegység hogyan ismeri az adott népdalt, voltak-e szövegbéli vagy ritmuskülönbségek a Csallóközben és a Mátyusföldön.
Borsi Ferenc előadásából az is kiderült, hogy példának okáért a Csallóközben nagy hagyománya van a dudanótáknak. De a résztvevők azt is megtudhatták, hogy Kodály és Bartók a zoboralji (Zobor menti vidékek) népdalokat az elsők között jegyezték le, így számos népdalunk megmaradt és nem veszett feledésbe.
A táborban Péterné Berde Sarolta (citera) és Köles Éva (népi ének) oktatók segítették a táborozók fejlődését. Az évek alatt eléggé változó oktatói gárdával dolgoztak a szervezők, de Borsi Ferenc és Péterné Berde Sarolta már hat éve működnek együtt, és állandó tagjai a tábornak, Köles Éva pedig visszatérő tanárként jár hozzájuk.
,,Ennek a tábornak az az előnye, hogy a résztvevők egymástól tanulnak, valamint élményeket szereznek, persze oldott keretek között. Kisebb létszámban pedig sokkal jobban együtt tudunk működni, mintha 70 esetleg 100 fős tábort szerveznénk. Meglátásom szerint, akik eljönnek a táborunkba, azok a fiatal generációt és a nyugdíjas korosztályt képviselik” – nyilatkozta Borsi Ferenc.
Szerinte egy táborra előre sosem lehet felkészülni, folyton improvizálni kell. Ugyanis minden a társaság összetételétől függ, hiszen nagyon fontosnak tartja, hogy mindenki a saját képességeihez mérten tudjon hozzájárulni a gyakorlatokhoz és feladatokhoz. A tábor legfőbb célja, hogy mindenki hasznosan töltse el az adott időt s hogy szórakozzon a népzenét kedvelők társaságában.
Az előadás végeztével elhangzott egy kérdés a résztvevőktől: van-e még értelme gyűjteni a népdalokat? A választ Borsi Ferenc adta meg: mindaddig van értelme, amíg a közösség gondolatvilágához hozzátartozik, amíg a közössé csiszolni tudja, magáévá tudja tenni a népdalokat. Ugyanis a nóta az egyén gondolatvilágát tükrözi, míg a népzene a közösség gondolatait.
