Miklós Ferenc is az égiekhez távozott
A Csemadok nagy családja ismét kevesebb lett egy fontos taggal. Március 8-án, életének 84. évében elhunyt Miklós Ferenc, a bősi alapszervezet ikonikus alakja, vezetőségi tagja, aki évtizedeken keresztül a területi választmány elnökségi tagjaként is tevékenykedett. 1966 és 1991 között ő volt a bősi magyar alapiskola igazgatója. Nevéhez fűződik az énekkar megalapítása Bősön, melynek kórusvezető elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Ahogy a bősi Csemadok alapszervezet írja közösségi oldalán, ő volt a Kék Duna Vegyeskar mozgatórugója és minden énekkari tag példaképe.
1961-ben került a faluba, fizika-matematika szakos tanítóként, és azonnal bekapcsolódott a helyi Csemadok életébe. Feri bácsi, ahogy mindenki hívta, minden Csemadok-rendezvény szervezéséből kivette részét, fontosnak tartotta a hagyományok ápolását, a magyar kultúra továbbéltetését.
Fáradhatatlanul szervezett, segített, ahol tudott, de a szíve egy darabja az énekkaré volt hosszú évtizedeken keresztül, a megalakulástól, 1971-től egészen 2017-ig, amikor már egészségi állapotára való tekintettel nem tudta látogatni a próbákat,
írják a bősi csemadokosok, akik rengeteg szép, kedves emléket őriznek szeretett Feri bácsijukról.
E sorok írójának is abban a szerencsében volt része, hogy ismerhette őt. Egészen zöldfülűként, még az átkos rendszer utolsó éveiben találkozott vele először, Csemadok-konferenciákon és rendezvényeken. Az emberek örömmel voltak a társaságában, mert rendkívül kedves, közvetlen, derűs, viccelődésre mindig kapható ember volt. Évtizedekkel később, 2017-ben pedig interjút készíthetett vele, miután Csemadok Életmű Díjjal jutalmazták több évtizedes kulturális munkásságát.
Szívesen emlegette fel pályája kezdetét, amikor a fiatal pedagógusok számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy Csemadok-taggá váljanak és részt vegyenek a település kulturális életében. Szóba kerültek a dunai búcsúk, a járási Csemadok ünnepségek, a bőgőtemetés és a tájház is, hiszen ezek létrejöttében egykor oroszlánrészt vállalt.
Aminek azonban a legjobban örült, hogy van folytatás. Bősön a fiatalok is szeretik a Csemadok-munkát, és az unokái már a nyomdokaiban jártak, színjátszóköröztek, énekkarok tagjaiként ápolták a magyar kultúrát.
Kissé fátyolos szemmel említette, hogy amikor a magyar kultúra napján átvette az életműdíjat, népes volt a kísérete, sokan elkísérték Bősről, és rengeteg ölelést kapott...
Feri bácsit sokan szerették és ennek egyik megható pillanata volt, mikor a Covid-járvány idején, kerek születésnapján a háza udvarán köszöntötték fel a csemadokosok.
Akik ismerték és szerették, emlékét megőrzik. Nyugodjék békében!
