Kismácséd
A község a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Dudvág és a Gidra-patak összefolyásánál található, Diószegtől 2,5 km-re északra, Ábrahámtól 4 km-re délkeletre, Szeredtől 11 km-re délnyugatra, a Diószeget Nagyszombattal (21 km) összekötő út mentén. Délről Diószeg, északról Ábrahám, keletről pedig Nagymácséd községekkel határos.
A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa egyben államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Területe (7,98 km²) az elmúlt száz évben nem változott. 1986-2002 között Diószeghez csatolták.
Kismácséd a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 696, 1921-ben 721, 1939-ben pedig 833, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere keretében 53 magyar családot telepítettek ki a községből, ezzel megváltozott a község etnikai arculata és vegyes népességűvé vált. 2011-be 584 lakosa volt, lakosai csaknem egyenlő arányban vallották magukat magyar (48,6 %) és szlovák (47,8 %) nemzetiségűnek. A lakosság túlnyomó többsége (70,0 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 13 %.
Írásos említései alapján a 15. századig nem különíthető el Nagymácsédtól, de ekkor már külön faluként szerepel. Kismácséd és Gyékényesmácséd néven is szerepel, ura pedig a Pókateleki család, amely a Gyékényes-Mácsédi családtól örökölte. A középkor végén a Csúzy, Erdőhegyi, Szalay, Kapróczy és Zomor családoknak volt itt birtoka, később pedig a Szegedy, Galgóczy, Tapolcsányi és Schlossberg családoknak. A kora újkortól, a környék legtöbb településéhez hasonlóan, az Esterházyak tulajdonában volt. Iskoláját 1840-ben említik először. Román temploma a 13. században épült, feltételezések szerint azért áll 1 kilométerre a falutól, a lakott részen kívül, mert ekörül lehetett a középkori település. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Kismácsédot, az 1920-as években gyakoriak voltak a helyi mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákiához került. A második világháború után 53 magyar családot telepítettek át kényszerrel Magyarországra, a helyükre pedig szlovák családokat költöztettek onnan. 1986-ban Diószeghez csatolták a falut, de a helyiek 2000-ben népszavazáson döntöttek az elszakadásról, és ennek értelmében, 2002-től ismét önálló község. Magyar alapiskoláját 1976-ban megszüntették, mezőgazdasági szövetkezete ma is működik.
A községben szlovák óvoda működik. Országos jelentőségű műemléke a Kismácséd és Diószeg határán található, a 13. században román stílusban épült, Szent Margitnak szentelt római katolikus temploma.
