Kiállítás: Pozsony város régi fényképeken
A pozsonyi Közép-európai Fotográfusok Házában tekinthető meg a „Pozsony és fénykép 1839-1918” című kiállítás, amely a történelmi Pozsony egykori kinézetét mutatja be régi fényképek segítségével. A kiállításon pozsonyi műtermekből származó fotókat tekinthetnek meg az érdeklődők, amelyek közül többet neves magyar fotográfusok készítettek.
Miután 1839-ben szabadalmazva lett a dagerrotípia (a fotográfiában az elsőként gyakorlati használatba került képrögzítési eljárás), elkezdték a világot járni az ún. kóbor dagerrotipisták. Városról városra jártak, és fényképészeti szolgáltatásaikat kínáltál fel az embereknek, abban a hiszemben, hogy ily módon jelentős jövedelemre tehetnek szert. Az érdeklődőknek emellett lehetőséget kínáltak arra is, hogy beletanulhassanak ebbe a szakmába, sőt, az ehhez szükséges technikai felszerelést is biztosítani tudták számukra.
A 19. század negyvenes éveiben ezeket a vándor fotográfusokat több közép-európai város is vonzotta, mint például Bécs vagy Budapest. Ez pedig már csak egy ugrásra volt Pozsonytól, így itt is nyomaira bukkanhatunk a vándor dagerrotipistáknak. Egyes fényképészek csak egy ideig tartózkodtak hordozható felszereléseikkel Pozsonyban, mások hosszabb ideig maradtak, így egy időre műtermet rendeztek be a városban.
Mindig több olyan érdeklődő akadt, akik szerencsét próbáltak, és a fényképészetet vállalkozásként művelték, így a 19. század ötvenes éveiben megnyíltak az első állandó fotóműtermek Pozsonyban.
A dagerrotípiai eljárást később a nedves kollódiumos eljárás váltotta fel, amely lehetővé tette a tükörüveglapra való exponálást (előhívást), és így a másolható negatívok létrehozását. A technika folyamatos tökéletesítése réven, illetve a fényképészeti eljárások egyszerűsítésével mindig több ember számára vált hozzáférhetőbbé ez az eszköz, így a fotóműtermek Pozsonyban úgy nőttek, mint a gomba az eső után.
Míg 1858-ban négy ilyen műterem működött Pozsonyban, 1914 körül már több mint negyven.
A fényképészeti műtermek természetesen a város azon részein keletkeztek, ahol a legtöbb ember mozgott, ez pedig a városközpont volt. Pozsonyban ez leginkább a mai Hviezdoslav tér (egykor Kossuth Lajos-tér, vagy Sétatér), Széplak utca (Obchodná ul.), Szlovák Nemzeti Felkelés tér (egykor Vásár-tér), és a Duna utca (Dunajská ul.) volt.
A fényképészeti munkahelyeknek különböző változatai voltak, a házak udvarában található legegyszerűbb „kunyhóktól”, az egészen különálló, kizárólag erre a célra épített épületekig. Némely fényképészek karrierjük alatt többször is megváltoztatták működési helyeiket, avagy új fiókokat alapítottak attól függően, mennyire voltak sikeresek ezen a területen.
A konkurencia óriási volt, és csak a legtehetségesebbek tudták szolgáltatásaikat folyamatosan tökéletesíteni,
befektetni a legújabb technológiákba és reklámba, és teljes munkahelyeket létrehozni, amelyek minél több ügyfelet vonzhattak. Figyelemre méltó továbbá, mennyi fotós tudott ebből a szakmából megélni a viszonylag kis városnak számító Pozsonyban. A leghíresebb fényképészek kliensei közé tartoztak a különböző gazdag kereskedők, tisztségviselők, neves városi polgárok, ahogy a magas rangú katonai tisztségviselők is.
A pozsonyi fényképészet rendkívül gazdag történelemmel rendelkezik, és fontos részét képezi a város fejlődésének a 19. század második felétől. Jelentős hatással lett annak kulturális és társadalmi fejlődésére, és nem utolsósorban egyedülálló igazolást ad a város akkori kinézetéről, ahogy lakosairól is.
Sajnos sok anyag örökre elveszett, de még mindig vannak fennmaradt emlékek, avagy olyanok is, amelyek még felfedezésre, és további tanulmányozásra várnak. Minden egyes fénykép segít tovább bővíteni Pozsony történelmének vizuális mozaikját.
A kiállításon egy térkép is látható a híres fotóműtermek helyszíneivel, amelyek 1839 és 1918 között működtek Pozsonyban, összesen harmincöt. A teremben többek között Beniczky József, Szova Antal, Mindszenty Béla, Kozics Ede, avagy Fink Sándor fotói tekinthetők meg.
