Jubileumok: 100 éves a felvidéki magyar közösség, 70 éves a Csemadok
A Petržalka-Engerau-Ligetfalu (PEL) polgári társaság január 18-án szervezte meg az „Értékeink – 100 éves a szlovákiai magyar közösség – 70 éves a Csemadok” című kötet bemutatóját az MKP pozsonyi székházában.
A könyvbemutatón részt vettek: Csáky Pál EP-képviselő és az Értékeink című kötet összeállítója, továbbá a könyv társszerzői közül Popély Árpád történész, Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára, Takács András, a Csemadok KB volt titkára és táncszakelőadója, illetve Dunajszky Géza, a Csemadok KB művészeti osztályának volt vezetője.
Csáky Pál a megnyitón elhangzott beszédében elmondta, körülbelül 4-5 évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy szükség lenne a felvidéki magyar írókkal beszélgetést készíteni arról, hogyan látják a felvidéki magyarság helyzetét, illetve milyen üzenetük van a magyarság számára. Ez a könyv pár éve „Üzenet” címen jelent meg, és nyolc neves szlovákiai magyar személyiség található benne. Később, ezen az úton elindulva, megszületett a „Dialógus Európa lelkéért” című kötet, amelyben tizenhat lelkész szólal meg négy egyház képviseletében hasonló kérdésekkel kapcsolatban.
Az „Értékeink” című könyv ötletét Csáky Pál Dunajszky Gézának és Takács Andrásnak köszönte meg, ugyanis
egyik könyvbemutatóról hazautazva különböző történeteket kezdtek el mesélni a Csemadok múltjából, majd úgy döntöttek, megörökítik őket a Csemadok hetvenéves jubileumának alkalmából.
A gazdag tartalommal bíró könyv több szempontból próbálja elemezni a felvidéki magyarság életét és a megmaradás kérdését: „2018 végén lesz száz éve, hogy a felvidéki magyar közösséget erőszakkal leszakították a Kárpát-medencei egységes magyar nemzettestről. Járván-kelvén a világban, sokszor belefutunk abba a kérdésbe, miként lehet az, hogy ez a közösség, a szlovákiai magyarság száz évvel az impériumváltás után is él, létezik, még ma is erős kulturális-társadalmi, sőt politikai közösségi jegyeket is felmutat, s intellektuálisan is képes megújítani önmagát” – írja Csáky Pál az Értékeink című könyv előszavában.
A könyvbemutatón Csáky Pál a felvidéki magyarsággal kapcsolatban hangsúlyozta:
Kétféle Csemadok létezett
Popély Árpád történész ismertette, hogy a kommunista éra alatt kétfajta Csemadok létezett. Az egyik a kommunista párt valamiféle meghosszabbított kezekén működött, és a párthatározatok magyar lakosság közötti végrehajtása volt a fő feladata. Emellett ugyanakkor létezett egy másik Csemadok is, amely valóban próbált tenni a magyar kultúra és közművelődés fejlesztésének érdekében.
A Csemadok ezen érdekvédelmi törekvéseit a kommunista párt általában fékezni vagy tiltani igyekezett. A szervezet próbált részt venni a magyar iskolák kialakításban, a magyar sajtó, kulturális és társadalmi élet újraindításában, de az ötvenes években többször figyelmeztették a Csemadokot, hogy nem ez a feladata.
Popély Árpád egy másik specifikus jelenségre is felhívta a figyelmet.
A Csemadok egyedülálló abban is, hogy a többi környező utódállamban (Romániában vagy Jugoszláviában) nem létezett ehhez hasonló kulturális intézmény.
Furcsa módon ez csakis Csehszlovákiára volt jellemző, és kizárólag a csehszlovákiai kisebbségek esetében léteznek a Csemadokhoz hasonló kisebbségi intézmények (Szlovákia esetében az ukránok, magyarok, ruszinok számára, Csehországban a lengyeleknek és németek számára).
Történetek a Csemadok-családról
Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára elmondta, a Csemadokban valamikor 104 főállású személy dolgozott, ma 2-3 ilyen ember van, a többiek mellékállásban vannak, vagy csak besegítenek.
A csehszlovákiai magyar kultúra ugyanis mindig mostohagyereke volt az államnak, amelyet nem akartak túlfinanszírozni.
Nagyon kellenének az új arcok a Csemadok felső- és alsószintű vezetésébe – mondta el Görföl Jenő.
Takács András, a táncmozgalom irányító vezetője, és a néptánchagyományok kutatásának elindítója elmesélte, hogyan került a Csemadok szervezetébe. 1947-ben fiatal fiúként Magyarországra szökött, hogy magyar nyelven tanulhasson. 1950-ben jött vissza középiskolásként, de akkor már nem engedték vissza Magyarországra, mivel Csehszlovákiába is nyíltak magyar iskolák.
A csehszlovákiai iskolák anyagi feltételeit azonban családja nem tudta finanszírozni, így Pozsonyban ment, ahol Csanda Sándor és Dobos László akkori ifjúsági vezetők beszélték rá arra, hogy hagyja ott előző munkahelyét – a Szlovák Állami Népművészeti Együttest, és segítsen megszervezni a Magyar Főiskolások Művészegyüttesét. A Csemadok ugyanis egyik fontos feladatának határozta meg a magyar nemzetiségi népművészeti kultúra és néphagyományok továbbvitelét.
Végezetül Dunajszky Géza mesélte el, hogyan lett a Csemadok tagja. Tizennégy évesen került a Fáklyavivők csoportjába, és onnantól kezdve számos szép emlék köti a Csemadok-családhoz, ahogy a kötetben is írja: „Vannak események, amelyek komplex módon, érzéseiddel együtt rögzülnek benned. Ami ma már nem is emlék, hanem egy kiforrott és kerek életérzés, egy közösségtől ajándékba kapott világnézet, amelybe benne foglaltatnak azok az erkölcsi normák is, amelyek szerint egy felvidéki magyarnak élni és dolgozni illik. Ilyen emlék számomra a Csemadok…”
A könyvbemutató kötetlen beszélgetéssel és újévi koccintással zárult.
