Fürdőélet a 19. századi Gömörben

Virsinszky Tamás 2019. április 18., 17:19

A fenti címmel nyílt kiállítás szerdán a rimaszombati Gömör – Kishont Múzeumban. A tárlat, melynek kurátora Kerényi Éva történész, az egykor pezsgő gömöri fürdőéletet kívánja bemutatni.

Fotó: Virsinszky Tamás

A kiállítást a Csillagvirág zenekar előadása nyitotta, majd Oľga Bodorová, a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatónője üdvözölte az érdeklődőket. Elmondta, hogy a mostani tárlat hasonló jelentőségű, mint a gömöri bányászat történetét feldolgozó korábbi kiállítás.

A tárlat általánosságban ismerteti Magyarország fürdőtörténetét is, de elsősorban a történelmi Gömör megye fürdőtörténetének bemutatására fókuszál. A témát művelődéstörténeti szempontból közelíti meg, s bemutatja az egyes fürdőhelyek kialakulását, ismerteti a megye legjelentősebb fürdőorvosait és balneológusait, számba veszi a gömöri fürdők látogatottságát és azok országos viszonylatban elfoglalt népszerűségét is. 

Fotó: Virsinszky Tamás

Kerényi Éva, a Gömör-Kishonti Múzeum munkatársa a megnyitón elmondta, hogy a kiállítás létrejötte hosszú kutatómunka eredménye, amelyet egy ebben a témában kiadott monográfia előzött meg. 

A tárlat főként az ajnácskői, dobsinai, jolsvai, várgedei, lévárti, nagyrőcei és rozsnyói gyógyfürdőkkel foglalkozik, de figyelmet szentel az egyetlen, máig működő gyógykomplexumnak, a csízi gyógyfürdőnek is, melynek jelentősége már a 19. században is nagy volt. A felsorolt többi gömöri gyógyfürdő ma már nem, vagy csak romos állapotban létezik.

Fotó: Virsinszky Tamás

„Az igazi fürdőkultúra a török korban kezdett virágozni, később a fürdők a társas élet központjává váltak. Mária Terézia idején születtek meg az első fürdő összeírások és fürdészeti monográfiák. Az igazi nagy durranás azonban a reformkorra tehető. Ekkor már nemcsak a nemesség járt fürdőbe, hanem a polgárság is, illetve a 19. század második felétől már a legalsóbb (kispolgári, paraszti) rétegek” –- mondta Kerényi Éva. 

Nincs új a nap alatt, ahogy az őseink fürdőznek, úgy mi is járunk fürdőzni. Csak a terminológia cserélődött ki, mert ma már wellnessnek mondjuk. Ez az egyik dolog ami változott, a másik pedig az időtartam, míg a mai rohanó világunkban egy hosszú hétvégére jut idő, addig régen 6-8 hétre jártak fürdőzni”

– tette hozzá.

A kiállításon bemutatott emléktárgyak, relikviák, ivópoharak, írásos dokumentumok és üdvözlőlapok a helyi fürdőélet és a régió kultúrtörténeti gazdagságát dokumentálják. „Mindegyik nyomat és tárgy hitelesen dokumentálja, az őseink mikor és hova jártak pihenni és kikapcsolódni” – mondta Kerényi.

Képgalériánk:
Fotó: Virsinszky Tamás

A tárlat több hazai, magyarországi és külföldi intézmény, valamint magángyűjtő együttműködésének köszönhetően valósulhatott meg és egészen szeptember végéig megtekinthető. 

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS