A gömöri fürdőéletről egy egykori fürdőben
Rozsnyófürdőn mutatta be Fürdőélet a 19. századi Gömörben című könyvét Kerényi Éva történész, a Gömör-Kishonti Múzeum munkatársa.
A rozsnyói Könyvkuckó rendezvénysorozat házigazdája, Ambrus Ferenc kérdezte könyvéről Kerényi Évát, mégpedig egy különleges helyszínen, a rozsnyói polgárok által korábban nagyon kedvelt helyi gyógyfürdő területén, az egykori gőzfürdő épülete közelében.
Kerényi Éva megjegyezte, a fürdők témájával mintegy véletlenül került kapcsolatba, egy szemináriumi munka kapcsán, amely később doktori disszertációvá duzzadt, majd ez adta a könyv alapját. Az első kötete, a Rimaszombat 19. századi kultúr- és művelődéstörténetét feltáró, Az akáclombos város című könyve kapcsán végzett kutatómunka során a regionális sajtóban számos hirdetésre bukkant, amelyek a helyi fürdőket, illetve azok programjait népszerűsítették. Ekkor határozta el, hogy belefog a gömöri fürdőélet feltárásába, hisz eddig senki nem foglalkozott ezzel átfogó jelleggel. Öt év kutatómunka után látott napvilágot a kötet, ami nemcsak a szakmabelieknek, történészeknek, hanem a mindennapok emberének is szórakoztató.
„A téma manapság is aktuális, hisz a fürdőélet gyakorlatilag nem ért véget, a mai napig virágkorát éli, csak más formában. Ami régen 4-6 hetes fürdőkúrát tett ki, az ma lerövidített verzióban a wellness-hétvégéknek felel meg” – mutatott rá.
A szerző a kötetben bemutatja a fürdők történetét, majd a balneológia kezdeteit Gömör megyében, végül részletesen is ismerteti az egyes fürdőhelyeket a régióban, Ajnácskőt, Várgedét, Lévártot, Csízfürdőt, Rozsnyót, Nagyrőcét, Jolsvát és Dobsinát.
Tekintettel a helyszínre, Kerényi Éva részletesen kitért Rozsnyófürdő történetére, számos érdekességet és adatot osztott meg az érdeklődőkkel. A helyi vasas fürdőről az első írásos említés az 1840-es évekből származik, ekkor még a püspöki uradalomhoz tartozott. Fejlődése két szakaszban valósult meg, ennek legfőbb állomásait az jelentette, amikor az 1890-es évek elején a püspökségtől egy részvénytársaság, majd később a 20. század elején a rozsnyói takarékpénztár birtokába került, a fénykora pedig – a többi magyarországi fürdőhöz hasonlóan – a 20. század első évtizedére, illetve az első világháborúig terjedő időszakra tehető. A rozsnyói fürdő gyakran adott otthont orvosgyűléseknek, zenei és kulturális rendezvényeknek, a távolabbról érkezett vendégek és a környékbeliek egyaránt szórakoztak az itt megrendezett bálokon, táncos mulatságokon.
Lapunknak nyilatkozva Kerényi Éva elmondta, nem csak a víz összetétele tette egyedivé a rozsnyói gyógyfürdőt. „Az elhelyezkedése, klímája is, ugyanis hegyvidéki, csaknem havasi klímával bír. Az itteni fürdőzést utókúrának is ajánlották, hidegvíz-gyógyintézete is működött, iszapkúrát is nyújtott a vendégeknek, de sokakat vonzott a hegyek, a természet iránti rajongás, illetve az, hogy nagyon sok kirándulóhely volt a környéken. Tehát egyrészt magashegyi nyaralótelepként, másrészt fürdőtelepként is működött, a termálvíz vegyi összetétele és a levegő, a klíma is gyógyított. Például Csízben a levegő nem bírt gyógyító jelleggel, Dobsinára viszont csak azért jártak, ott azonban nem termálvíz volt. Itt ennek a kettőnek a kombinációja volt megtalálható” – fejtette ki.
A szerző végezetül közölte, folytatja az írást, jelenleg egy első világháborús anyagon dolgozik. Ebben Gömör és az első világháború kapcsolatát vizsgálja, elsősorban azt, hogy a világégés hogyan befolyásolta a mindennapi, hétköznapi életet.
„Pillanatnyilag ezt szeretném befejezni. Nem zárkózom el a most bemutatott könyv folytatásától sem, már volt is olyan jellegű felkérés, hogy nem szeretnék-e foglalkozni az 1918 utáni időszakkal. Nyitott vagyok erre a témára is” – közölte Kerényi Éva.
