A Sajó Banda és a népzeneoktatás

A Sajó Banda létrejötte nem előzmény nélkül való, a néptáncműhelyben korábban már próbáltak összehozni egy népi zenekart Majd Eccer néven, de ez a kezdeményezés nem lett tartós. Két évvel ezelőtt tudatosították, hogy több olyan táncosuk is van, aki zeneiskolában hegedülni tanul, így amikor a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia magyar hangszeres népzeneoktatást indított, jelentkeztek.

Az országban hat helyen indult népzenei műhely, köztük Rozsnyón is.

Az oktató ifj. Gelencsér János, a Dobroda zenekar vezetője, prímása, az egri Farkas Ferenc Zeneiskola népi hegedű-, nagybőgő- és cimbalomtanára lett, idézi fel Kristóf Bálint, a Sajó Banda vezetője. Gelencsér új lendülettel indította az egészet, s akkor választották a nevüket is. A Sajó itt ered a közelben, és messze-messze folyik, viszi a sok vizet, és azt szeretnék a zenéjükkel, hogy minél több emberhez eljusson, szétágazzon, meséli Kristóf Bálint.

Gelencsér János nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy Rozsnyón és Füleken is oktathat, hisz kiemelten

fontosnak tartja, hogy az elszakított területen elő magyarság megmaradjon. Mint mondja, ennek alapja a kultúra ápolása, népünk zenei hagyományainak megismertetése a növendékekkel.

Rozsnyón a népzeneoktatás 8 fővel kezdődött, hegedűn, brácsán és bőgőn. 2019 januárjában cimbalomoktatással bővült a paletta, majd a Sajó Banda mellett megalakult a Kis Sajó Banda is, amelyben a kisebbek muzsikálnak együtt. Mára egy harmadik csoport is született a legfiatalabbakból, ők még nem szerveződnek zenekarba, de gyakorolnak, tanulják a hangszerjátékot.

– A Sajó Banda hattagú – mondja Kristóf Bálint.

A Sajó Banda tagjai eredeti, archív felvételekről tanulnak. Hazai anyaggal, gömörivel kezdték, majd keletebbre vették az irányt, a Bodrogköz felé, aztán magyarbődi népzenét, illetve a Vág- és a Garamköz dallamait tanulták.

– Ezután elindultunk Erdély felé, szilágysági népzenét tanultunk, most pedig a vajdaszentiványi népzenével birkózunk. A Kis Sajó Banda számára a saját technikai képességük alapján lett választva egy magyarországi, dunántúli táncanyag, főleg ugrós és csárdás – magyarázza a zenekarvezető.

Kristóf Bálint szerint annyira bevált ez az oktatási mód, hogy a jövőben is alkalmazni fogják. Persze az oktató eljön személyesen is, akkor inkább zenekari feladatokkal foglalkoznak majd, de emellett mindannyian online is fognak tanulni. Hozzáfűzte, most nagyon motiváltak, hiszen rövid idő alatt saját maguk számára is meglepő eredményt értek el.

Az elmúlt két év hasznos volt, hiszen több szlovákiai versenyen is fellépett a Sajó Banda, szép eredményeket elérve.

– Azóta saját táncházakat is tartanak, aminek szívből örülök, hiszen a muzsikálás lényege az, hogy szórakoztatni tudjunk másokat. A népzenének, néptáncnak közösségformáló ereje van, és erre az erőre nagyon nagy szükség van olyan területeken, ahol egyre fogy a magyar ajkú lakosság. A rozsnyói népzeneoktatás 2 éve sikeresen működik, bővült a növendékek és az érdeklődők száma is, immár két zenekar működik az oktatás eredményeképpen, és az elmúlt két év során a felvidéki zenék mellett az erdélyi muzsikákkal is ismerkednek a tanulók. Kívánom, hogy a lelkesedés és a szorgalom kitartson, és egy erős gyökereket eresztő, nagy fává nője ki magát ez a mag, amelyet közösen elhintettünk – mondja Gelencsér János.

A legkisebbek...

Icso Valéria, a Borostyán Néptáncműhely vezetője szerint hosszabb távú céljuk, hogy a tánccsoportjaikat a Sajó Banda kísérje. A felnőtt csoport esetében ez ugyan lehetetlen, hiszen az összes zenész táncos is, de a többi csoportot kísérhetik.

Ehhez a jövő év folyamán már konkrét koreográfiákat tanulnak, addig is az idén nyáron havi két táncházban zenélnek.

Július 18-án a csucsomi kultúrházban, 25-én Várhosszúréten, a Buzgó udvarán, augusztus 5-én Rozsnyón, a Pátria udvarán, 15-én a szádalmási kultúrházban, 20-án pedig a hárskúti tájház udvarán. Ezek nyilvánosak lesznek, nemcsak a táncosaikat, hanem mindenkit, minden korosztályt várnak. A táncházak 18.00 órakor kezdődnek, az első órában gyerektáncházzal, daltanulással, a Kis Sajó kíséretével, majd következik a felnőtt táncház a Sajó Bandával.

A néptáncműhely vezetője a további tervek között említi, hogy szeretne találni egy helyet Rozsnyón, ahol havonta egyszer tudnának táncházat tartani.

Ugyanis a környéken senki nem szervez ilyet állandó jelleggel. A rendszeres táncházak nemcsak szórakozási lehetőséget nyújtanának, hanem a Sajó Banda tagjai többet gyakorolhatnának, s a táncosok is élő zenére táncolhatnának, ami azért lenne jó, mert így szabadon alkalmazhatnák, amit a próbákon megtanultak.

Végezetül Icso Valéria rámutatott,

népi vonalon nagy a szakemberhiány, legyen szó táncról, énekről vagy zenéről. Ezért is nagyon hálásak a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákiának a népzeneoktatás támogatásáért.

S bár a Sajó Banda még csak kétéves, már most dolgoznak az utánpótlás nevelésén. A jelek azt mutatják, eredményesen.

Megjelent a Magyar7 2020/28. számában.