“Gyáva az, aki nem tesz semmit…” – vasárnap Komáromban lesz a Hancsovszky-film zártkörű ősbemutatója - KÉPEKKEL
A játékfilm-elemekkel színesített, invesztigatív dokumentumfilm, a Hancsovszky szeptember 23-i sajtóvetítése után már röviden írtunk az alkotásról, amely a felvidéki Fórum Kisebbségkutató Intézet égisze alatt készült, társproducere a Presstige Kft. volt, létrejöttét pedig a Kisebbségi Kulturális Alap és a CEF - Közép-európai Alap is támogatta. Annak zártkörű ősbemutatóját szeptember 29-én szintén a komáromi Tátra moziban tartják, amit október 3-án a tornaljai díszbemutató követ, s aznap már a nagyközönség Komáromban, Galántán és Érsekújvárban is láthatja a mozgóképet.
Ez alkalommal a film rendező-producere, Laczkó Sándor által a Ma7.sk-nak mondottakat közöljük, aki Varga Emesével, a Komáromi Jókai Színház dramaturgjával együtt annak forgatókönyvírója is volt.
Kérdésünkre, hogy őt miért vonzotta a megfilmesítésért kiáltó téma és Hancsovszky Béla személye, így felelt:
E témában levéltárakban kutatott, s mintegy 700 oldalnyi anyagot összegyűjtött felvidéki történészek (Simon Attila, Popély Árpád) és színészek segítségével idéztük fel a korabeli eseményeke. 1945 nyarának rejtélyes történetét, amely során a 19 éves tornaljai srác a magyarellenes intézkedések hatására gránátot dobott be a helyi csendőrség ablakán, vagy “csak” magára vállalta ezt a tettet. Bár a romhalmazzá vált épületben senki sem sérült meg, a népbíróság mégis halálra ítélte az egyesek sajátos hősnek, szabadságharcosnak, mások szerint pedig terroristának tartott fiatalembert azért, mert példát akartak statuálni. Ő azonban megszökött a börtönből, s előbb Magyarországra, majd külföldre menekült. Nos, egy titokzatos ember mindig izgalmasnak tűnik, hiszen meg akarjuk tudni azt, hogy mi motiválta őt a tette elkövetésére és annak bevallására. Izgató a kérdés, hogy egy fiatalember hogyan jutott el egy kézigránát elhajításáig egy olyan utcán, ahol katonák tartózkodtak, hiszen statárium volt. Érdekes gondolatjáték, nagy szellemi kaland volt mindennek a vizsgálata”.
Arra is kíváncsi voltam: Tornalján először mikor értesültek arról, hogy megfilmesítik Hancsovszky Béla történetét, s ő az ottani köztudatban pozitív vagy negatív személyiségként él-e.
Tudvalevő, hogy a robbantás után sok családot kiutasítottak Tornaljáról, akik pedig odaköltöztek, már nem hallhattak a történtekről, mert az a kommunizmus éveiben tabutéma volt. A filmben azt is megmutattuk, hogy ki hősnek, ki bűnözőnek tartja Bélát. Főleg azért nincs róla és a tettéről egyöntetű vélekedés, mert róla alig tudunk valamit. Már az a tény, hogy mi egyáltalán foglalkozunk ezzel a témával, megosztja az embereket. Akadnak, akik a forgatás előtt azt állították, hogy nem kellene egy erőszakos bűncselekmény elkövetőjéről filmet készíteni és őt glorifikálni, míg mások a felvidéki magyarság hősének tartják őt. Mi igyekeztünk megmutatni az érme összes oldalát, hangsúlyozva: mindnyájan emberek vagyunk, akik követnek el hibákat, s meg kell érteni azok okait. Ahogy a robbantó emberi oldalát megmutattuk, ugyanúgy jártunk el a szigorú vádlója esetében is. A célunk nem Béla felmentése vagy elítélése, hanem a valódi események feltárása és a nem mindennapi történet megőrzése volt a következő nemzedékek számára is. Hiszen ez a történet a szlovákiai magyarok közös története” – hangzott válasza.
Azt is elárulta, hogy Hancsovszky Bélának Tornalján vagy más felvidéki településen élnek-e még rokonai: “Egyelőre senki sem jelentkezett ehhez a családfához. István fivére, akit az ominózus eset után az édesanyjukkal, Hancsovszky Melániával együtt szintén kiutasítottak Csehszlovákiából, 2011-ben Magyarországon hunyt el, majd a hamvait hazaszállították Tornaljára. Sajnos, az esetleg még élő rokonairól, leszármazottairól semmit sem tudunk”.
Ugyancsak érdekelt, hogy a csapatukból kik, hol, mennyi ideig foglalkoztak az előkészületekkel, s a magánszemélyek, intézmények és szervezetek hogyan viszonyultak a filmkészítés céljára indított pénzgyűjtéshez.
Azaz rávetítettük az adott szereplőkre a helyzetet, az akkori és a jelenlegi konfliktusokat. Ugyanis a filmnek az objektív történelmi szálon és a múltban játszódó, kitalált szálon kívül van egy harmadik szála is, ami a jelenben játszódik, ám összefügg a múlt kutatásával. Pár női karakternek is helyet adtunk, akik ugyan mellékszereplők, mégis időnként ők mozgatják a történéseket… A pénzadományok gyűjtését 2022-ben indítottuk el azzal a céllal, hogy bárki, aki ezt közügynek érzi, ily´ módon segíthesse a munkánkat. Az elég jól sikerült, majd a Kisebbségi Kulturális Alaptól pályázati támogatást is nyertünk. Egyéves előkészületek után, 2023-ban egyfolytában, mindössze tizenkét napig, több helyszínen, így Tornalján kívül az észak-komáromi Öregvárban, a dél-komáromi Monostori Erődben, továbbá Dunaradványon, a Csallóközaranyoshoz tartozó Nagyléli-szigeten és a Párkányhoz közeli Leléd határában is tartott a filmforgatás. Minden nap 12-15 órát dolgoztunk a stábbal, majd miután a vágóasztalon összeállt a film, utólag pótoltuk a még hiányzó apró részleteket” – ecsetelte a rendező.
A vasárnapi komáromi ősbemutató után október 3-án következik a tornaljai díszbemutató, s aznap elindul annak hivatalos terjesztése, vetítése a mozikban.
“Október 3-án lesz egy-egy galántai, komáromi és érsekújvári nyilvános filmvetítés is. Majd azt október folyamán azt Somorján, Párkányban, Rimaszombatban, Nyitrán, Nagyszombatban, Dunaszerdahelyen, Szencen, Vágsellyén is láthatja a közönség, s remélhetőleg a pozsonyi bevásárlóközpontok mozihálózatába is sikerül bejuttatnunk. Ezek szervezése még folyamatban van. A pontos, folyamatosan frissített időpontok megtalálhatók a oldalunkon. Érdemes beülni a teljes körű élményt nyújtó, aktuális mozis vetítésekre. A novemberi turnénk során pedig majd a színészekkel együtt iskolákba is ellátogatunk, ahol a vetítések után elbeszélgetünk velük a filmről és a felvetett dilemmákról” – nyilatkozta végül Laczkó Sándor rendező.
Sajnálatos, hogy a Hancsovszky-ügynek nyugaton nem volt visszhangja, s azáltal nem sikerült felhívni a világ figyelmét a magyarokkal szembeni megtorlásokra.
Azt az itteni média magyarellenes propagandára, Gustáv Husák, akkori belügyi népbiztos pedig a magyar lakosság kiutasítására használta fel. Állítólag Tornalján mondta el a legkeményebb magyarellenes beszédét.
Nos, akit foglalkoztatnak a szégyenletes beneši dekrétumok máig ható következményei és a nagy kérdés, hogy meddig érdemes, kell elmenni, ha az egyén és/vagy közössége szabadsága veszélybe kerül, s valóban gyáva-e az, aki vészhelyzetben nem tesz semmit, okvetlenül nézze meg ezt a filmet! A lényeg az, hogy ne hallgassuk és feledjük el múltunk valós történéseit, amelyek egyike ez a vértelen tornaljai merénylet is!
Örvendetes, hogy a közönség több hazai magyar színésznemzedék jeles képviselőit láthatja viszont a vetítővásznon. A film címszereplőjét, Hancsovszky Bélát Hégli Bence, kitalált szerelmét Gál Réka Ágota, Béla öccsét – a valós életben nővérét immár a budapesti színművészeti egyetemre követő – Gál Ádám Vajk, édesanyjukat Kiss Szilvia, a szigorú vallató rendőrtisztet pedig a Jászai Mari- és Deszka-díjas Gál Tamás alakítja. A hajdani tornaljai történet részleteit a filmben egy ifjú történész, Máté kutatja lázasan, akit Oszlík Péter színművész, a nyitrai A. Bagar Színház művészeti vezetője játssza. Több további hazai hivatásos és műkedvelő színész (pl.: Hostomský Fanni, Fabó Tibor, Culka Ottó, Ollé Erik, Panyi Ágota stb.) is feltűnik egy vagy több jelenetben. Olvasóinknak is tartalmas szórakozást kívánunk!
