Zorán és a belső zenék

Gyönyörű szövegek, szép melódiák. Egyszerűség, letisztultság. Alázat. Gondolatok és érzelmek… Ilyesmik jutnak eszembe, ha dalait hallgatom. Nem lehet megunni. Ugyanúgy elvarázsolnak ma is, mint tíz, húsz, harminc éve. Zorán valamit tud, amit csak kevesen. Szerbnek született, magyar előadóművész lett. Könnyűzenei ikonná vált, aki mindig is büszkén vállalta balkáni vérét. Szerencsére ez a dalaiban is vissza-visszaköszön.

Mindannyiunknak megvannak a kedvenc Zorán-nótáink. Nekem most éppen a Könyörgés és A szerelemnek múlnia kell ugrik be. De most olyan korszakomban vagyok, amikor az Az legyél, akinek látszol című dal érinti meg leginkább a szívem. Olyan, mint egy ars poetica. Akár az enyém is lehetne… „A húrok s a hangszerek / Nem mindenkinek zengenek / Néha jobb, hogy csendesek / Mert a belső zenét nem egy kéz játssza el / Az legyél, akinek látszol / És annak látszódj, aki vagy / Az legyél, akinek látszol / S aki vagy.”