Zenészcsalád fekete-fehérben

A legfontosabb az életükben mégis a családjuk, a gyermekeik, akik a zenébe születtek bele, és abban nőnek fel. A zenekar októberben nagy koncertet adott Dunaszerdahelyen, ahol ismét egy újabb stílusban mutatkoztak be, népdalfeldolgozásokkal örvendeztették meg a rajongóikat. A zenész házaspárral a koncert után beszélgettünk.

A zenei pályája kezdeteiről is kérdeztük Istvánt, aki egész kisgyermekkoráig ment vissza az emlékezésben. Négy-éves volt, amikor zongorázni tanította az édesapja. Ötévesen már két kézzel játszott. A dunaszerdahelyi zeneiskolában Lipcsey Ildikó volt a tanára. Már ekkor rengeteg zongoraversenyen vett részt, és sorra gyűjtötte a díjakat, elismeréseket.

Középiskolás éveit Győrben töltötte, a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult. 2003-ban a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny első helyezettjeként Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, és a Duna TV különdíját is megkapta. Győrben töltött évei után Budapestre került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol jazz-zongoraművészi diplomát szerzett.

Gyerekkorában is szeretett énekelni. Az iskola gyakran küldte énekversenyekre, de sosem álmodott énekesi karrierről, meséli Bertók Tóth Katalin. A zeneiskolában harmonikán tanult Németh Barbara tanárnő keze alatt. Az évfolyam legjobb végzőse volt, de abban az időben nem vonzotta annyira a zenei pálya, ezért másfelé vette az irányt. 19 évesen a bátyja által került vissza a zenéhez, akkor kezdett el zenekarban énekelni. Több zenei formáció énekeseként hosszú éveket töltött külföldön, Svájcban és Németországban. Tizenegy év után tért vissza Dunaszerdahelyre, hazahúzta a szíve, emlékszik vissza. Január volt, amikor egy rendezvényen megismerte későbbi férjét.

– Szerelem volt első látásra. Pityu zenélt, én vendég voltam. Ő elkezdett zongorázni, majd énekelni, a szememből pedig hullottak a könnyek. Találkozott a tekintetünk, és felizzott az a bizonyos szikra. Májusban, mikor már harmadszor kérte meg Pityu a kezem, végre igent mondtam, és egy év múlva összeházasodtunk. Ekkor, 2008-ban alakult meg a zenekarunk is, a Black & White.

Először csak ketten alkották a zenekart, majd folyamatosan bővültek új tagokkal. Már a kezdetektől fogva széles volt a repertoárjuk, hiszen mindketten sokévnyi zenei tapasztalattal rendelkeztek. Az évek során a repertoár állandóan bővült, ők ketten pedig zeneileg teljesen összeértek.

A Black & White a feketétől a fehérig a zenei paletta szinte minden árnyalatát megszólaltatja. Tanult zenészekből tevődik össze a zenekar, akik a klasszikus zenétől a népzenéig minden stílusban otthonosan mozognak, magyarázza István, aki maga is több zenei formációban és különböző stílusokban bizonyította zenei tehetségét.

Nyolc évig volt a Kicsi hang zongoristája, és további sikereket könyvelhet el például Tomáš Botló zenei rendezőjeként és zongoristájaként, vagy az Arte Diversa komolyzenei formáció vezetőjeként és zeneszerzőjeként. A Black & White dalait szinte kivétel nélkül Bertók István írja. 2014-ben az év szólistájaként Harmónia díjjal jutalmazták világzene, dzsessz és megzenésített vers kategóriában.

A sokoldalú zenészektől mindig élő és igényes zenét kap a közönség, bárhol is lépjenek fel és játsszanak. Lehet az báli vagy szórakoztató zene, magyar és külföldi sláger, funky, dzsessz- és latin zene. A legújabban pedig magyar népdalok is, igaz, saját stílusban. A kedvenc stílusuk talán a dzsessz, amit a lelkük mélyén nagyon szeretnek, árulják el. A tizenegy év hét lemeze mellett megszámlálhatatlan a koncertjeik, fellépéseik száma.

Bertók Tóth Katalin napjait az énekesi karrierje mellett sokfajta más tevékenység tölti ki. Civil foglalkozásán kívül éneket tanít, és a MUSICORUM Polgári Társulás elnöke. A nevükhöz fűződik például a Magyar dal napja – Dunaszerdahely című rendezvény szervezése is.

– Eléggé elfoglalt vagyok napközben, így ha szabadom van, igyekszem valami programot összehozni a gyerekekkel – mondja a nyolcéves Rebeka és az öt-éves Félix édesanyja, aki férjével együtt úgy érzi, minden siker mellett a gyerekek megszületése jelentette számukra a legszebb pillanatokat az életükben. 

István, ha ideje engedi, szeret otthon „bütykölni”, de egy fáradt nap után egyértelműen a családja tölti fel. Ők inspirálják, a család segíti minden nehézség átvészelésében, árulja el. A zenész házaspár úgy véli, a gyerekek fejlődéséhez fontos a zene. Arról beszélnek, hogy a legtöbb gyerek kiskorától kezdve élvezi a zenehallgatást, az pedig még felemelőbb érzés, ha valaki önállóan is képes megszólaltatni egy hangszert. Persze, az élvezetes muzsikálásig sokat kell tanulni, mondja Kati, akitől megtudjuk, hogy Félix az óvodában táncol, Rebeka pedig már második éve néptáncra jár és hegedülni tanul. Ebben az évben elkezdett zongorára is járni a zeneiskolába. Félix is érdeklődik a zene iránt, otthon gyakran odaül a zongorához, édesapja tanítgatja. A kisfiút pillanatnyilag jobban érdekli a dobolás, az októberi dunaszerdahelyi koncertjüket végigdobolta a színpadon. A Népdalok fekete-fehérben című koncerten Rebeka is fellépett, ő énekelte a kezdő dalt.

A gyerekek a szereplést pozitívan veszik, sőt, Félix automatikusnak tartja, hogy a banda tagja, mondják a szülők. Nem kényszerítik őket, mondják, szeretnék, ha maguktól találnák meg az örömüket a zenében.

A Bertók család háza táján nem ritka a hangzavar. Csodálkoznak is, hogy a szomszédok nem panaszkodnak. A mindennapok jól működnek, amíg a gyerekek oviban, suliban vannak, a szülők végzik a munkájukat. Ha fellépésük van, szerencsére ott van a két nagymama, akik szívesen vigyáznak a gyerekekre.

– Megesik, hogy fáradt vagyok vagy rosszkedvű, de ilyenkor is mindig a zene az, ami segít – vallja be Bertók Tóth Kati. Azt is elárulja, hogy ritkán hallgat zenét. Inkább énekel, mert az boldogítja, gyógyítja és felszabadítja.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/45. számában.