„Zene nélkül mit érek én?”

2020. július 18., 15:22
B. Vida Júlia

2020 fura, járványos tavasza a legnagyobb csapást talán a művészvilágra mérte. Egyik napról a másikra leállt a filmgyártás, az összes koncert és kulturális rendezvény elmaradt. Az online teret szinte elárasztották az ún. karanténkoncertek, ahol zenészek és együttesek igyekeztek legalább némileg kárpótolni rajongóikat az elmaradt rendezvényekért. Pár nap, legfeljebb hét után azonban ezekre is rá lehetett unni. Hiába, az élő kultúra varázsát nem lehet pótolni. De hogy is élték meg mindezt a hazai előadók?

A Jöjjön a fény!-t már velünk dúdolják

Derzsi György, aki énekesként, zeneszerzőként és önálló estek előadójaként egyaránt ismert a Felvidéken, kifejezetten élvezte a karantén időszakát. Egyrészt, mert végre tudott pihenni, másrészt pedig a családjával foglalkozhatott, ami már nagyon ráfért, hiszen éppen egy hektikus időszak után volt. Azért a kényszerpihenőn még meghangszerelte az egyik barátja musicaljét, és megszületett egy dal is, a Ma7 médiacsalád támogatásával, amit azóta már vagy 160 ezren láttak-hallottak.

Barátaimmal, Kovács Koppánnyal és Vadkerti Jimmyvel megírtuk az első közös dalunkat, a Három Királyok első szerzeményét, a Jöjjön a fény!-t. Még a karantén előtt, az amerikai turnén kezdtük a dalszerzést, de aztán megrekedt a dolog. S mikor hirtelen otthon kellett maradnunk, akkor döntöttük el, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom, végre van időnk, csináljuk meg

– emlékszik vissza az egyre nagyobb népszerűségű nóta születésére.

A korlátozások feloldása óta már volt négy koncertjük, a legutóbbi éppen július 12-én Lőkösházán, és jó érzés volt számukra, hogy páran a közönségből már velük együtt énekelték a dalt.

– Minden zenész és zeneszerző álma, hogy az ő műve sokat hangozzon el, és mindenki énekelje, még a sarki pék is azt dúdolja.

kovacs-koppany-es-vadkerti-imre-a-harmadikat-vagjuk-le.jpg

Györgynek rengeteg tennivalója van jövő nyárig. Zenéket szerez, s emellett még fellép a zenekarával, valamint a Három Királyokkal és önálló estjével, a Szerelmem, Sárdyval is turnézik.

A tervezett tavaszi fellépései átkerültek őszre, tehát szinte minden pótlásra kerül, így most egy darabig nem lesz nagyobb pihenő. Bízik abban, hogy a folyamatos munkának nem tesz keresztbe a járvány második hulláma.

– A karantént követő első fellépéseken döbbentem rá, hogy mennyire hiányzott ez nekem. Sokkal jobban megbecsültük a pillanatot, amit a színpadon átéltünk. A Három Királyok első koncertje június 27-én volt Nagyszarván. Nekünk az éneklés adrenalin, akkor élünk csak igazán – mondja válaszként arra a kérdésünkre, nem hiányzott-e neki a közönség és a színpad.

Az emberek ki vannak éhezve a kultúrára

Kovács Koppány, a Rómeó Vérzik frontembere már nagyon várja október 3-át, amikor a somorjai Pomléban egy fergeteges jubileumi koncerttel szeretnék meglepni rajongóikat. Szinte hihetetlen, de az idén 25 éves a banda. A koronavírus-járvány miatt a tavaszi koncertjeik elmaradtak, pedig hetven állomásból álló turnéval akarták megünnepelni a kerek évfordulót. Ezt törte derékba a járvány. Koppány éppen a Három Királyok Produkcióval volt kint Amerikában, amikor a pandémia berobbant.

Egyik héten hazaérkeztünk a fiúkkal, Vadkerti Imrével és Derzsi Györggyel, a másikon már kihirdették a rendkívüli állapotot és lezárták a határokat. Hazafele majdnem üres repülőgépen utaztunk, mert az emberek sorra mondták le az útjaikat, és akkor már érezni lehetett, hogy valami nagy baj van. A koncertezéseknek ezzel be is fellegzett, amit persze nagyon sajnálunk, másrészt viszont áprilisban–májusban el tudtuk készíteni az új lemezünket

– idézi fel az elmúlt hónapok eseményeit.

dsc_6825.jpg

A nagy Rómeó Vérzik tábor az idén elmarad és a nagykoncerteknek, a nagy volumenű kulturális eseményeknek sem kedvez a helyzet. Viszont a zenészek az elmúlt hónapokban végre többet lehettek a családjukkal, hódolhattak szenvedélyeiknek.

– A bezártságot az első hetekben meglepően jól viseltem, de április vége felé már kezdett nagyon hiányozni a színpad. Szerencsére úgy néz ki, hogy lassan, de biztosan ismét beindul az élet. A Három Királyokkal is volt már pár fellépésünk, és le tudtuk mérni, hogy bizony az emberek ki vannak éhezve a kultúrára, rengetegen eljöttek. Augusztusban elstartol végre a Rómeó Vérzik is, 5-én lesz egy budapesti koncertünk. Kíváncsian várjuk azt is, milyen változás fog beállni a művészvilágban, mert abban biztos vagyok, hogy valami átalakul. A jegyár és a nézőszám változni fog, s azt gondolom, nagyon sokan lesznek az egyes rendezvényeken, mert jóval kevesebb lesz belőlük.

Koppány nagyon sok olyan zenészt ismer, aki nehéz anyagi helyzetbe került a válság idején. Ők azok, akik kizárólag a művészetükből éltek, és megkapták, hogy ha nem muzsikálhatnak, akkor fogják meg a lapátot.

Márpedig ha nem lesz kultúra, nem lesz művészet, akkor tényleg nagyon szegények leszünk. A kőművesnek, a péknek volt munkája a járvány idején is, a művészvilág azonban egyik napról a másikra egy mély gödörbe zuhant. Még most is túl nagy a bizonytalanság, kis túlzással, fesztiválok lógnak a levegőben, semmi sem biztos. Ha pedig berobbanna a második hullám, annak bizony pusztító hatása lenne a kultúrára és a zenészek világára nézve.
Az élő koncert varázsa pótolhatatlan

Vadkerti Imre tavasszal egy erdélyi fellépésről már úgy tért haza, hogy családostól karanténba kellett vonulnia. Június 2-án énekelt újra közönség előtt, egy trianoni megemlékezésen. Azóta szerencsére ez többször megismétlődött.

– A Kormoránnal július 23-án Szarvason koncertezünk először, és ha a helyzet lehetővé teszi, év végéig lesznek fellépéseink. A tavaszi koncertjeink egy része is átkerült őszre. Megmondom őszintén, nem szeretnék még egy ilyen nagy kihagyást megélni. Nagyon hiányzott a színpad és a zenekar tagjai. Stúdióban azért dolgozgattam, és maradt időm a pecázásra is. A családdal is több időt tölthettem, bár a nagyfiam Pesten ragadt a járvány miatt, és csak nemrég tudtunk ismét találkozni. Még szerencse, hogy online tarthattuk a kapcsolatot. Egyébként is úgy érzem, hogy nem volt ez olyan nagy tragédia, hiszen ennünk volt mit, költeni meg amúgy sem lehetett, ennél nagyobb bajok ne érjenek bennünket – összegzi a mögöttünk lévő hónapokat.

Imre szerint a kisebb koncertek ideje jött el, ezt el kell fogadni, és ehhez igazodni. A nagykoncerteken egyébként sem lehetne garantálni, hogy minden előírás szerint történjen. A nagy tömeget nem lehet kordában tartani, és nincs is értelme.

snapseed.jpg
A művészvilágot hatalmas érvágás érte, ez tagadhatatlan. Egy együttes példáján illusztrálva: jövedelem nélkül maradtak a zenekari tagok, a hang- és fénytechnikusok, a színpadépítők. Minden színpadi ember mögött legalább 4-5 háttérember áll. Hogy mit hoz a jövő, nehéz megjósolni. Legnagyobb gondnak azt látom, hogy az önkormányzatok nem kapják meg azt a pénzt, amire számítottak, ezért nem futja nekik a kultúrára. Az élő koncertek varázsa, hangulata ugyanakkor nem pótolható. Akinek elég a zenei csatornákra felrakott koncertfelvétel, az biztos, hogy még nem járt élő koncerten. Mert akkor tudná, hogy a kettő közt ég és föld a különbség.

Vadkerti Imre bizakodva tekint a jövőbe, hiszen újabb felkéréseket kap, telik a naptára, és reméli, hogy minden vállalását teljesíteni tudja, nem jön közbe a második hullám. Szerinte jó lenne, ha az emberiség okulna 2020 furcsa tavaszából, de úgy véli, minden vissza fog térni a régi kerékvágásba. Egyszerűen így forog a világ kereke.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/29. számában)