Vivaldi és az ősz
Szívhang. Antonio Vivaldi zenéjétől kiráz a hideg… Most éppen a Négy évszakból az Őszt hallgatom, újra meg újra.
Milyen lelke lehetett ennek az embernek, hogy ilyen gyönyörűt tudott írni? Hallhatta a fülében ezt a mennyei muzsikát?
Vagy segítségére volt a komponálásában a Jóisten? Földöntúli muzsika, mely szinte simogatja az ember szívét.
Még ezen a csúnya, esős napon is a tarka levelekre, az avarban szaladgálásra, az avaron koppanó esőcseppekre, a szüretre, a pincékben érlelődő borra, a teli kamrákra tudok gondolni. A dinamikusan induló zene fokozatosan lenyugszik, halkul. Ahogy a természet is lassan, de biztosan elalszik. Ahogy ólmossá, ködössé, csendessé válnak a napok, s legfeljebb az undok varjak károgása hallatszik. Levél már nem zizzen a fán, s ha szerencsénk van, még saját lélegzetünket is hallhatjuk.
Nem is tudom, mi ez. Éteri muzsika, vagy egyenesen a szférák zenéje?
