Várni rád egy éjen át
Vannak dalok, amik egyszerűen csak befurakodnak az ember bőre alá. Aztán hirtelen, teljesen váratlanul „felcsendülnek” bennünk. És akkor nincs mese, meg kell hallgatni. Egyszer, kétszer, sokszor…
Fenyő Miklós.
Fotó:
archívum
Fenyő Miklós és a Hungária a magyar könnyűzene fénylő állócsillagai, dalaik pedig valóságos életelixírként hatnak, ha fáradtak vagyunk. Egy olyan dallam- és képzeletvilágba röpítenek, ahol jó lenni. Olyan érzéseket közvetítenek, amelyeket mindannyian biztosan megéltünk már, vagy pedig nem „úszhatjuk” meg.
A Várni rád egy éjen át a párjára váró szerelmes gyötrődése, kétségbeesése.
„A taxik elsuhannak a párás műúton. / A szájam keserű, s vizes az ing a hátamon. / Ballonom mázsás súllyal lóg a vállamon. / Lehet, hogy ezt a napot a sírig átkozom! / Nem tudom, nem tudom, / Mégis újra vállalom, / Várok rád / Egy átkozott hajnalon!” Hallgatom, dúdolom…
Az írás megjelent a Magyar7 2024/7. számában.
Címkék
