Várni rád...
Talán nem vagyok egyedül Hungária- és Fenyő Miklós-imádatommal. Legszebb kamaszéveimet aranyozták be dalaikkal. Akkoriban betéve tudtuk és fújtuk az összes nagy slágerüket.
Álomvilágba repítettek bennünket, a rock and roll szárnyain. És egy időben hordtunk Kleopátra frizurát, magasra kötött lófarkat és pörgős, jó sok anyagból varrott pöttyös szoknyát is.
Most meg hallgatom ezt az édes-bús lassú számot és eszembe jut nekem is egy régi szép történet. Nyár volt, éppen lement a nap, amikor a hídon találkoztunk. Közel negyven év távlatából is tisztán látom magam előtt az arcát, kreol bőrét és érzem a szúnyogriasztó illatát is, amivel bekente magát. Úgy rémlik, bőr karkötőt is viselt. Hosszabb hajat hordott, mert az illett a rockerekhez... Romantikus kép, örök emlék.
De sokszor dúdoltam azóta:
