Történeti zenében gondolkodnak
Az elmúlt hónapokban két új hanghordozó jelent meg magánkiadásban Csörsz Rumen István régizenész-irodalomtörténész kiadásában. Mindkettő a régmúltba nyúlik vissza, a XII-XVIII. század zenéjét idézi meg. Olyan, viszonylag távoli korszakokét, amelyek manapság legfeljebb a történelemkönyvek lapjain vagy egy-egy történelmi filmben elevenednek meg. A két lemez előadói, így a Musica Historica együttes és a neves török énekmondó, Erdal Şalikoğlu nemcsak megidézik, hanem életre is keltik a kort, s a hallgató szinte észre sem veszi, mennyi kutatói háttérmunka van a két lemezen elhangzó 29 ill. 16 zeneszám mögött.
Elsőéves budapesti egyetemistaként találkoztam először a Musica Historica együttes nevével, amelyet 1988-ban alakult az Óbudai Népzenei Iskolában az akkor még csak középiskolás Csörsz Rumen István vezetésével a jeles énekmondó Kobzos Kiss Tamás szellemi védnöksége alatt. Az együttes – bár már sokadik felállásában – azóta is töretlenül működik, s annak több tagja (Csörsz Rumen István vagy Sudár Balázs turkológus) a kor jeles kutatója lett.
Az elátkozott 150 éves török uralomnak is megpróbálták megkeresni a „pozitív oldalait” is, hisz a két nép kényszerű együttélése számos eredményt is hozott. Sokszor jártak Felvidéken is, s az együttes közreműködésével a budapesti Wataridori Színkör két alkalommal (1994-ben és 2004.ben) bemutatták Balassi Bálint reneszánsz komédiáját, a Szép magyar komédiát is. S nemcsak koncerteztek, hanem az eltelt több mint három évtized alatt tíz önálló hanghordozót is kiadtak, amelyeken több száz év zenei örökségét mutatják be a nagyközönségnek.
Ezek közül is külön figyelmet érdemel a Balassi Bálint költészete előtt tisztelgő dupla cédéjük, amely felöleli a költő szerelmes, vitézi és istenes énekeit is. A most megjelent Végek dicsérete – ahogy a címe is elárulja – elsősorban a magyar-török harcokra, mindennapi kényszerű együttélésre fókuszál, s mintegy 300 évet ölel át. A lemez érdekessége, hogy azt 2007 és 2026 között készült koncertfelvételekből állították össze. E zenés képeslapokon az eredeti akusztika (várudvar, templom, dzsámi, török fürdő), madárfütty és a közönség is hallható – ez az élő előadás varázsa. Az egyik felvétel például a zselízi Esterházy-kastély kertjében készült. „A Mohács-emlékév és mestereink előtt tisztelgünk vele, akik révén már fél évszázada virágzik Magyarországon a régizenei mozgalom. Több olyan mű elhangzik a lemezen, amelyeket tőlük hallottunk először az 1980-as években (Kecskés együttes, Kobzos Kiss Tamás, Camerata Hungarica), más darabokról eddig nem készült felvétel sem itthon, sem külföldön.
Mint tudjuk, Magyarország a 16–17. században Közép-Európa egyik legmozgalmasabb, de korántsem a legboldogabb történelmű térsége volt. Főleg 1526 után. Itt húzódott a Török Birodalom és Nyugat-Európa határa, fontos végvárak és városok épültek itt, melyek hol a keresztények, hol a törökök kezére kerültek. A tragikus mohácsi csata, majd Buda, a királyi főváros török kézre kerülése (1541) után három részre szakadt az ország. E különös történelmi helyzet nagy hatással volt az interetnikus viszonyokra, az egyéni sorsokra, a kultúra és a kereskedelem mozgására. Az album a Magyarország határvidékét védő végvári katonákra, a környező városok háborús és békés hétköznapjaira emlékezik.
Erdal Şalikoğlu 1991-ben reumatológusként érkezett Budapestre, akkor ismerkedett meg Kobzos Kiss Tamással, s lettek utóbbi haláláig elválaszthatatlan barátok. Ennek eredményeként három közös hanghordozójuk jelent meg, amelyen magyarul és törökül is megszólalnak a kor (XIII-XIX. század) legjelesebb török és magyar költői, így Yunos Emre, Pir Szultan Abdal, Balasi Bálint, I. Szulejmán szultán, Somlyai Balázs, Fazekas Mihály). Şalikoğlu egykori török hangszereket, így a hosszúnyakú török lantot, a bağlamát, de a laftát és neyt is megszólaltatja a nálunk is hagyományos koboz és furulyák mellett.
A lemezen Şalikoğlu mellett egy-egy szám erejéig megszólalnak azok a bizonyos útitársak is, így Csörsz Rumen Istvá mellett Miquèu Montanaro Guessous Majda Mária és Sudár Balázs is hallható. Şalikoğluról azt is tudni illik, hogy nemcsak a régizene foglalkoztatja, ő fordította le török nyelvre az Egri csillagokat is, ahogy Örkény István, Fekete István, Kosztolányi Dezső, Füst Milán és más magyar szerzők műveit is, így hozva közelebb ismét egymáshoz a két népet az egykori hosszas kényszerű együttélés után.
