Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz
Presser Gábor és a Csík zenekar csodás „összeborulásának” eredménye a címben szereplő dal.
Fotó:
ma7
Valahogy illik az őszhöz, édesbús. De a végére jókedvünk támad, mert a szövegből, bár első hallásra komoly tartalmat rejt, mégis az életöröm süt. Milyen jó nekem, hogy vagy nekem! Milyen jó, hogy vagyunk egymásnak…
És, hát a muzsikát inkább nem is ragoznám, mert magyar ember szívét-lelkét fölvillanyozó, boldogsághormon-termelést ösztönző. Hiába, a zene nyelvén a legkönnyebb tolmácsolni azokat az érzéseket, amelyek bennünk kavarognak. Hidegrázós, libabőrös pillanatokat élhetünk át. Újra meg újra…
Megjelent a Magyar7 hetilap 43. számában.
Címkék
