Szép álom, szállj a szívemre! – Lehár Ferenc operettjét mutatták be Besztercebányán
Lehár Komáromban született, s bár ősei szinte minden ágon németek, gyerekkorában csak magyarul tudott. Szülei később Šternbergbe, majd Prágába küldik tanulni, hogy megtanuljon tisztességesen németül. Talán ekkor még maga sem gondolta komolyan, hogy élete túlnyomó részét német nyelvterületen éli le, s világhírű operettjei a német ősbemutatók után magyar nyelven kivétel nélkül fordításban kerülnek bemutatásra. A napokban a besztercebányai Állami Opera mutatta be Dana Dinková rendezésében a magyarul alig játszott Paganini című, kései, kevésbé happy ending korszakában keletkezett operettjét, amelynek olyan slágerei vannak, mint a Szép álom, szállj a szívemre! vagy a Volt nem egy, de száz babám.
Lehár Ferenc torniszterfiú volt, egy azon sok ezer gyerek közül, akiknek az apja állami hivatalnokként járta be az Osztrák-Magyar Monarchiát. Lehár apja katonakarmesterként (ahogy Blaha Lujza első férje is) járta a hatalmas birodalmat, alig volt esélyük megmelegedni egy-egy helyen, s már várta őket az újabb állomáshely. Így csak véletlen, hogy Komáromban született, s mivel apja mesterségét választotta, ő maga is járta a Monarchiát.
Kilenc hónapos bécsi tartózkodás után a losonci 25. gyalogezred katonakarmestere lesz. Itt írja meg Kukuska című operáját is, amelyet bár Lipcsében és Budapesten is bemutatnak, reménytelenül kevés sikerrel.
1905-ben kerül színre A víg özvegy, amely pár év alatt meghódítja az egész világot, ezt követi a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem. Bemutatók többnyire Bécsben, majd pár hetes késéssel Budapesten is. Utóbbi magyarországi bemutatóján, a Király Színházban az egyik főszereplő a rettegett Fedák Sári.
Itt érdemes megállnunk egy pillanatra. A magyarországi bemutatókat mindig nagy várakozás előzi meg, s az operett jeles hazai propagonistái bábáskodnak egy-egy bemutatónál.
A Luxemburg grófja magyar szövegkönyvét és dalszövegeit Békeffy István, Kellér Dezső és Gábor Andor írják, de dolgozik Lehár magyarosításán Harsányi Zsolt (Paganini, Guiditta), ahogy Baranyi Ferenc és Eörsi István (A mosoly országa is). Van, amikor a magyar változat sokkal szellemesebb az eredetinél, mint a Luxemburg grófja esetében, Sir Basil, Ugaranda blazírt kormányzójának szerepe az idők során Feleki Kamillnak, Dráfi Mátyásnak, legutóbb Kálloy Molnár Péternek nyújt pazar lehetőséget).
Dráfi természetesen a darab ziccerszerepét, Sir Basilt is eljátszotta. 37 szereplőt, valamint 15 tagú zenekart vonultatott fel a mindössze nyolc előadást megélt produkció, mégis a Bánk bán operaváltozata mellett ez számított a társulás legmerészebb vállalkozásának. Érdekes, hogy a komáromi MATESZ, majd Jókai Színház eddig nem vállalkozott Lehár-darab színrevitelére. A fent említett három korai sikermű egyébként máig nem hiányozhat a világ nagy operettszínházainak a repertoárjáról, a Budapesti Operettszínház is a repertoárján tartja őket, ahogy Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Színház és az Új Színpad (Nová scéna) is rendszeresen előveszi őket.
„A zenés színpadnak három műfaja van: az opera, az operett és Lehár” – tartotta magát egy ideig a mondás, mindaddig, amíg nem jelent meg a színen egy másik magyar zeneszerző, akit Kálmán Imrének hívtak. Lehár a nagy sikerek ellenére vagy dacára, ha nem is tér vissza az opera műfajához, az ún. drámai operettek felé fordul.
Éva című darabja például egy gyárban játszódik, s ekkori munkáiban már nem tartja kötelezőnek a műfajban kötelezőnek tartott happy ending-et, barátságot köt Puccinivel, s amíg a nagy olasz mélabús dallamaival próbálja feloldani a tragikus hangulatot, addig Lehár az operett műfaját közelíti az operai tragikumhoz.
Puccini hatására készül el utolsó nagy operettje, A mosoly országa, de ekkor írja át a Cigányszerelem című korai munkáját is.
Ekkor már Richard Tauber tenorral dolgozik együtt, s neki írja a Paganini című operettjét is. A német bemutató után Nádor Jenővel és Alpár Gittával bemutatja a budapesti Városi Színház is 1926-ban, de csak mérsékelt sikerrel. Később sem honosodik meg a magyar színpadokon. Idézzük ide a budapesti bemutatót látó kritikust, Lányi Viktort: „A régi olasz operának kedvenc hőse volt a lantszavával követ is megindító Orpheusz. A mai operettromantika szívesen választja hősül a modern kor Orpheuszát, a híres zeneszerzőket, akiknek közismert élettörténetében mindig akad valami esemény, anekdota, miegyéb, amiből – kis toldással, átköltéssel – három felvonásra való szerelmes történetet lehet kanyarítani. Az ilyen témaválasztással az a nagy előny is jár, hogy az illető zeneszerző elterjedt dalaiból, motívumaiból bő választék kínálkozik a sikert biztosító slágerszámok, esetleg a teljes partitúra összefércelésére. A zenetörténet számos nagyja került már így »személyesen« az operettrivalda elé; s most Lehár is olyan szövegkönyvet választott, amelyben a múlt század elejének világhírű hegedűse, Nicolo Paganini életéből dolgoz föl egy epizódot két bécsi szövegíró”. Ugye ismerős, ma a musical műfaja működik hasonló kaptafára.
2020-ból végül a járvány miatt 2022 lett, s ahogy Besztercebányán lenni szokott, a decemberi operettbemutató végül ez a mű lett a színház jeles rendező-koreográfusa, Dana Dinková rendezésében. A társulatról s magáról a városról érdemes megjegyezni, hogy nagyon szeretik Lehárt és Kálmánt, a társulat jelenleg is repertoárján tartja a Csárdáskirálynőt és a Marica grófnőt, ahogy A víg özvegyet is. Akik ellátogatnak Besztercebányára (legközelebb az év utolsó két napján játsszák a Paganinit), azok hagyományos, korhű, pazar kiállítású előadásra számíthatnak. A címszerepet felváltva Dusan Šimo és Martin gyimesi, míg szerelmét, Elisát Katarína Procházková és Becse Szabó Ilona alakítják, a zenekart Ján Procházka vezényli.
