Régi-új dallal tért vissza, és gyermekeknek gyűjt adományokat a trágár zenekar
Karácsony alkalmából új klippel jelentkezett a Kovbojok együttes, a magyar zenei élet dadaisztikus vadhajtása. A raklapnyi trágársághoz ezúttal jótékony cél társul.
Mindenki pisilt már medencébe a strandon, de kevesen vallják be. A Kovbojok zenekar hallgatásával is így vagyunk, egy adott kor és kulturális státusz felett kevesen ismerik be nyíltan, hogy akár csak hallottak az együttesről, de hát a Télapó című, erősen szövegcentrikus dalukat csak megnézte 7,2 millió ember a YouTube-on. A dalszövegíró fejlődése során az anális korszakban keletkezett fixációját dokumentáló Kakadal is 2,2 millió megtekintésnél jár.
A dalok eredetileg egy szál gitárra lettek hangszerelve, melyet egy lábbal nyitható, műanyag szemetesvödör fedelén való kopogás kísér. Ne mondjuk, hogy dobolás, ne sértsük meg a dobosokat... A csapatnak azóta lett koncertfelállása is, élő dobbal, gitárral, basszusgitárral, bár a zeneeszközök számának terén való fejlődéssel az eszköztudás fejlődése nem feltétlenül járt kéz a kézben.
A banda története és zenei pályafutása során számos emlékezetes dalt és albumot adott ki, amelyek közül kiemelkedik a Kaksi atomerőmű című lemezük.
Ez az album tökéletes példája annak, hogy a Kovbojok hogyan képesek humorral reflektálni akár komolyabb témákra is. A 2016-os, Mindörökké? Á, nem című albumuk sem tematikus, sem zenei téren nem hozott megújulást, az együttes korábbi témáit variálta tovább, bár bizonyos, motívumtörténeti átkötések megfigyelhetők a Kaksi atomerőművel.
Az erősen rétegzenét játszó zenekarnak komoly rajongótábora alakult ki, rendre teltház előtt koncerteztek, persze, itt nem sportcsarnokokra kell gondolni, hanem inkább kisebb rockklubokra. 2016-ban még koncerteztek, aztán, hivatalos búcsúkoncert nélkül lassan eltűntek. E sorok írójának tudomása van róla, hogy 2017 júniusában egy felvidéki rendezvényszervező próbálta meghívni őket egy rendezvényre, de a zenekar menedzserétől azt az információt kapta, hogy már nem koncerteznek.
A zenekar alkalomszerűen, főként karácsony táján helyezett el tartalmat a közösségi médiafelületén, ezek általában versek voltak. Utolsó új daluk, a Puki Manó 2023 karácsonyán jelent meg.
A rajongók a kommentekben követelik az országos turnét, erre még várni kell. A magyar YouTube-ot azonban felrobbantotta a zenekar minden különösebb bevezető kampány nélkül a megosztóra kikerült régi-új szerzeménye, a Télapó Visszatér. Az opust 22 óra alatt 148 ezren nézték meg. A videót nem osztjuk meg, mert akkor ki kellene tennünk a cikkhez a 18-as karikát, azonban aki akarja, az könnyedén megtalálhatja.
A „Télapó visszatér” cím látszólag egy mesés, nosztalgikus motívumot idéz fel, azonban már a szöveg első soraiban érvénytelenné válik az elvárás, amelyet a cím kelthet a hallgatóban. A megfelelő textuális előismeretekkel bíró fogyasztók számára azonban nyilvánvaló, a „visszatérés” fogalma itt nem a megszokott, jóindulatú, ajándékosztó figura újraéledésére utal, hanem egy radikálisan torzított, groteszk átiratra. A cím tehát iróniát hordoz, amely az egész mű narratív alapját képezi.
A szöveg nyelvezete a vulgaritást teszi meg elsődleges eszközének. Ez azonban nem pusztán a sokkoló hatás kedvéért történik, hanem a nyelv szimbolikus szerepének felforgatása miatt. A Télapó, ahelyett, hogy a gyermekek nyelvén szólna, itt a legnyersebb, legdurvább kifejezéseket használja. Ez a kontraszt a nyelv szimbolikus és materiális funkciói közötti konfliktust emeli ki. A vulgaritás egyszerre teszi a figurát nevetségessé és félelmetessé.
Az ajándékozás aktusa hagyományosan a szeretet és nagylelkűség kifejeződése. A szöveg ezt az aktust teljes mértékben pervertálja: a gyermekeknek adott „ajándékok” már nem az adás örömét közvetítik, hanem az ajándékozás rituáléjának abszurd paródiájává válnak.
A refrén az új feldolgozásban is a régi maradt. A „Télapó nem a régi már” sor feltételez egy eredeti, autentikus állapotot, amely soha nem kerül pontos meghatározásra. Az ismétlés mechanikája révén a szöveg azt sugallja, hogy az eredeti állapot, a „régi Télapó” puszta illúzió volt. A „büdös puttony” metaforája az ajándékozás szakrális jellegét redukálja a testi lebomlás és az undor szintjére.
A Télapó karaktere nemcsak a mesék világát, hanem a társadalmi normák és értékek abszurditását is kifordítja. A szöveg egyszerre paródia, provokáció és reflexió az ajándékozás kultúrájára és az emberi kapcsolatok eltorzult valóságára.
A zenekar a Mikulásgyár és a hátrányos helyzetből való kitöréshez kapcsolódó szolgáltatások rendszerét működtető Van helyed! szervezet karácsonyi adománygyűjtésére is fel szeretné hívni a figyelmet az új dallal.
