Puss Tamás: Lokálpatrióta vagyok
Puss Tamás, a Phoenix RT frontembere mozgalmas éveken van túl. Pár hónapja a negyvenedik életévét is betöltötte az énekes, dalszerző és szövegíró, azonban nem pihen, ugyanis hamarosan jön az I. Phoenix RT Tábor! Előtte azonban elevenítsük fel vele egy kicsit a közelmúlt történéseit.
Amit itt hagyunk a címe a zenekar legutóbbi nagylemezének, és Puss Tomi zenekarával, a Phoenix RT-vel már sok mindent beletett a felvidéki könnyűzenei élet „cilinderébe”, de bizonyos, hogy tartogat még meglepetéseket, és leszögezhető, hogy eddigi munkájával nem akármilyen jelet hagyott maga után az elkövetkező zenekedvelők számára. Tavaly decemberben például egy nagyszabású, jó hangulatú és telt házas születésnapi koncerttel búcsúzott az évtől. Jobban mondva nemcsak ő, hiszen a koncerten mások is felléptek, és számos meglepetést tartogatott a rajongók számára.
Ezt a különleges születésnapi koncertet Dunaszerdahelyen, a Csaplárban rendeztük meg, és minden várakozásunkat felülmúlta, hiszen nagyon jól sikerült. Erre az alkalomra áthangszereltük a Phoenix RT dalait, mondhatni egy ilyen „népzenei akusztik” volt az egész, amelyhez természetesen népzenészek is csatlakoztak, úgyhogy számunkra is egy izgalmas zenei kirándulás volt. Előtte, amolyan előzenekari formában volt egy Puss Tomi 4X koncert a 40-es születésnap kapcsán, ahol azokkal a muzsikusokkal léptem színpadra, akikkel az évek során zenéltem. Nagy örömömre ott voltak az öcsémék is, így újra összeállt a régi Phoenix zenekar. Ezenkívül édesapámék zenekara, a Pegazus újra színpadra állt, és Gasparik Fecóval is megint együtt zenélhettem, ami nagy öröm volt számomra.
Együtt kezdtétek...
Milyen érzés 4X pluszosnak lenni?
Megmondom őszintén, hogy először kicsit ijesztőnek hatott a dolog, de azt kell mondjam, – az egyik volt osztálytársammal futottam nemrég össze, és vele megegyeztünk abban, hogy – talán a legjobb éveink. Mostanra minden összeállt. Most kezdem érezni azt, hogy a sok munkának, befektetett energiának és időnek a gyümölcse beérni látszik. S azért látva azt, hogy sokan abbahagyták, föladták félúton, mégis hiszem, hogy a kitartásnak megvan a gyümölcse, és ez most beigazolódott. Látom azt, hogy a Phoenix Rt-vel vagy szólóban is a kisebb sikereink után jött A dal, a legjobb négy közé kerülés, a Duna TV-n a Csináljuk a fesztivál, és nemrég pedig a Pataky életmű koncert, ami szintén nagy öröm volt, és hatalmas megtiszteltetés, hogy felvidékiként ott lehettem.
Az ízületek még nem fájnak?
A hátammal pár éve már van egy kis gond sajnos, szóval érzem, hogy már nem vagyok húszéves, de azért ki lehet bírni.
Most beszéljünk egy kicsit a nagymegyeri létedről is. Miért költöztél Csallóközcsütörtökből Nagymegyerre?
Vagyis félig-meddig adott volt, hogy itt is új életet kezdhetünk, s aztán Megyeren kezdtünk építkezni 2022-ben. Még abban az évben megszületett a kisfiam, Máté, és mi év végén be is költöztünk a házba. Érdekes egyébként, hogy mennyire megszerettem Nagymegyert. Bár városról beszélünk, de mégiscsak van egy ilyen falusi hangulata. A helyszín, az utca is tetszik, ahol lakunk, és onnan gyalog is könnyű bejárni a központba, de az üzletek is közel vannak, ha bármire szükség lenne.
Nagyon hamar bekapcsolódtál a nagymegyeri kulturális körforgásba. Értesültek róla, hogy odaköltöztél, vagy pedig te kerested a kapcsolatokat?
Ez spontán alakult így, de mondjuk az eddigi életemre is jellemző volt az, hogy ahova becsöppentem, ott előbb-utóbb a kultúrából kivettem a részem. Ez már a középsuliban is így volt. Elég gyorsan összeismerkedtem Kiss Kristóffal, aki szervezőként tevékenykedik, s ő a Peter Cmorik zenekarának a billentyűse, menedzsere is, és hát ő is Nagymegyeren él. Úgyhogy a zenészeket mindig gyorsan „összefújja” a szél. Nagyon jóban lettünk, és aztán onnantól kezdve a Zene a fák alatt rendezvényeken is felléptem már. Ugyanúgy jóban lettem a Tenis Büfé tulajával, és akkor ott is zenéltünk akusztikusan a Puss Uppal.
És ez már feltűnt a helyieknek is, gondolom, mert azóta számos nagymegyeri rendezvényre kaptál meghívást.
Két példa is az eszembe jut, bár ezek nem éppen vidám eseményekhez kötődnek, de te majd – gondolom – mesélsz olyanról is. Először is jött egy felkérés Michnya Róbert temetésével kapcsolatban, ahol egy szál gitárral, megható módon adtad elő a legendás felvidéki muzsikus és zenei mentor Felvidéken születtem című szerzeményét. Előadásod felemelő volt. Egy másik alkalommal pedig a holokauszt emléknapjára hívtak meg.
Én őt tényleg egy olyan embernek tartottam, aki rengeteget tett a felvidéki könnyűzenéért. Sok zenekar indult onnan. Nem zenéltem és nem énekeltem még temetésen, de a Robihoz fűződő szálak mindenképpen azt mondatták, hogy igen, ezt el kell vállalnom, és megtanultam azt a Big Man Band-dalt, amit egyébként július 11-én, a Robinak szóló emlékkoncerten is előadtunk a Zene a fák alatt keretében a Big Man Band tagjaival és Reichel Evelinnel. A holokauszt emléknappal kapcsolatban pedig a kultúrház igazgatója, Kórósi Lilla és Köles Bence kerestek meg. Ott Radnóti Nem tudhatom című versét adtam elő, amelyet Menyhárt Dodikék, vagyis a Kicsi Hang zenésített meg. De akkor említek vidámabbat is. Nagy öröm volt számunkra, amikor múlt évben a Phoenix RT-vel felléphettünk a Szent István Napokon, nemrég pedig a Puss Uppal játszottunk a Dark Corvins motoros klub nyárnyitóján; felkértek bennünket, hogy írjuk meg a himnuszukat. Úgyhogy most azzal is dolgozgatok, az is készül. Ha elkészül, akkor mindenképpen nagymegyeri, vagy Megyerhez köthető zenészekkel szeretnénk rögzíteni. Csintalan Márkkal és Gyurival ezt már meg is beszéltük, úgyhogy reméljük, hamarosan ez is elkészül majd.
Nemrég pedig az újszülöttek köszöntésén láttalak, hiszen időközben megszületett a kislányod is.
Igen, 2025 júliusában megszületett Luca, és többek között őt is köszöntötték a kultúrházban.
A magyarországi fellépéseitek mellett lesz egy olyan nagyszabású felvidéki esemény, ami szintén hozzátok kötődik, de ilyet még nem szerveztetek.
Igen, a Phoenix RT-vel főleg magyarországi fellépéseink vannak, viszont van egy kiemelt itteni eseményünk, ami augusztus 1-jén az alistáli focipályán kerül megrendezésre, ami nem más, mint az I. Phoenix RT Tábor. Igaz, hogy idén még csak egynapos rendezvény lesz, de én bízom benne, hogy elindul ezzel valami, amit jövőre építgetni tudunk.
Gondolom, te még emlékszel a Rómeó Vérzik Táborokra és a hangulatukra...
Szerencsém volt zsűrizni az idei dunaszerdahelyi Ki mit tud?-on, és például az ott fellépő Heaven's Devils zenekart meg is hívtam, de rajtuk kívül olyan hazai formációk teszik tiszteletüket, mint a Totalica, a José Live, a Gamaz, az Excluded és a Shadowforged. A részletes infókat a tábor Facebook eseményében találhatjátok meg.
