Presser Gábor a ma7-nek: Nagyon-nagyon szeretek a Felvidéken koncertezni!
Jövő márciusban Komáromban 30-35 zenésztársa kíséretében az Egressy Béni Városi Művelődési Központban ad nagykoncertet Presser Gábor. Erről, a próbafolyamat viszontagságairól, a dalválasztás kínjairól és a nyilvános főpróbák varázsáról beszélgettünk a nemzet Pici bácsijával.
Művész úr, ha jók az értesüléseim, a Felvidéken egyedül Révkomáromban lép fel az előttünk álló időszakban. Miért esett a választás pont Komáromra?
Sokszor elmondtam, s aki ismer, tudja jól, ha hívnak a Felvidékre, szívesen megyek. Nagyon-nagyon szeretek ott játszani. Márciusban csak Komáromban tudunk játszani, mert annyian jövünk, hogy egy átlagméretű színpadon egyszerűen nem férünk el. Magyarországon sincs sok olyan koncertterem, ahol elfér az általunk elképzelt, dobogórendszerrel, emelvényekkel felszerelt színpadkép. Csak a komáromi Egressyben van akkora fix színpad, ami alkalmas erre, illetve Budapesten, a Kongresszusi Központban, ahová egy héttel később megyünk.
Ezek szerint ez a nagykoncert csak Komáromban és Budapesten lesz hallható?
Igen. A koncertszervezők győzködnek, hogy kisebb létszámmal vállaljak el még egy csomó koncertet, de az az igazság, hogy egyelőre nem látom magam előtt, ezt miként tudnánk megcsinálni. Úgyhogy igen, a válaszom az, hogy csak Budapesten és Komáromban. Épp az előbb hívtak Komáromból, hogy gyorsan fogynak a jegyek, alig negyven darab maradt, nem csinálnánk-e nyilvános főpróbát is.
Mit szólt ehhez?
Jó ötlet, én benne vagyok. Csináltuk ilyet az LGT-vel is, nagyon jó visszajelzések jöttek. Lehet, hogy a hallgatóság 95%-ban ugyanazt kapja, mint egy rendes koncerten, de ha hibát hallok, ha meg kell állni, vagy valamit ki kell javítani, akkor megállunk, kijavítjuk és újrakezdjük. Ez a rajongók számára sem érdektelen. Emlékszem a legutolsó LGT-koncerten, 2013-ban Alsóörsön technikai okokból kellett nyilvános főpróbát tartanunk, mert mégsem tilthattuk meg az embereknek, hogy kijöjjenek a Balaton partjára. Hülyén vette volna ki magát, ha azt mondjuk, most ne gyertek le fürödni, mert próbál a zenekar. (nevet)
Nem zavarja, hogy a közönséget egy ilyen nyilvános próbával kvázi „beengedik a színfalak mögé”? Egy főpróba mégiscsak intim dolog.
Nem, egyáltalán. Ez sokkal finomabb dolog, mintha a magánéletem színfalai mögé akarnának bekukkantani. Semmi titok nincs abban, hogyan zajlik egy főpróba egy ilyen fontos koncert előtt, ráadásul ezt követően tartunk még zártkörű próbákat, hiszen pár nappal később a BKK-ban is fellépünk.
Elárulna valamit arról, mire, pontosabban kire számíthatnak a rajongók? Kik állnak, ülnek majd Önnel együtt a színpadon?
A koncert „címe” is az, Presser Gábor és zenészbarátai. Természetesen nem tudom elhozni az összes zenészbarátomat, ahhoz túl régóta játszom, de azok a muzsikusok, akik az elmúlt húsz évben ott álltak velem a színpadon, azok közül egy csomóan ott lesznek. És lesz pár olyan dolog is, ami soha nem volt korábban. Utálom azt mondani, hogy lesz “meglepetés”, mert általában a koncert napjára minden kiszivárog. Már önmagában az különleges élmény lesz, hogy egyszerre több mint harmincan leszünk a színpadon.
Beszéljünk kicsit a repertoárról!
A koncert gerince már összeállt, de januárban véglegesítjük csak a dalok listáját. Az biztos, jó kis időutazás lesz! Öreg vagyok már, 6-700 dal van a hátam mögött, kell játszani a régiek és az újak közül is. Mondjuk úgy, történelmi áttekintést kap majd a nagyérdemű.
Hogy lehet kiválasztani, hogy 700 dalból melyik legyen az a néhány tucat, amit aznap eljátszanak?
Nagyon nehezen! (nevet) Szerencsére vannak olyan kollégáim, akiket ebbe be tudok vonni. Novák Péter, Sárvári Enikő és még néhányan. Beszélgetünk, ötletelünk, aztán kialakul valami. Az biztos, sokszor kilátástalannak tűnik a kiválasztási folyamat, de hát muszáj végigvinni. A márciusi repertoár nagyjából megvan, még a karácsonyfadíszeken kell gondolkodnunk egy kicsit.
Tízezer boldogtalan nap még nincs a hátunk mögött, de ezernél már tartunk lassacskán. Hogy viselte a mögöttünk hagyott időszakot?
Mint mindenki más, változóan. Voltak egész elviselhető, már-már jó napok és voltak szinte elviselhetetlenek. Az igazi koncertezést nem lehet otthonról csinálni, ez a szakmában sokakat megviselt, különösen a fiatalokon láttam, hogy szétfeszíti őket a tettvágy, játszani akarnak. Persze az egész világ szenvedett, nem csak a művészek.
Születtek új Presser-dalok a karanténidőszakban?
Igen, hogyne.
Hallhatjuk is valamelyiket márciusban?
Ez jó kérdés, ezen még gondolkodnom kell. A közönség szeret olyan dalokat hallgatni, amelyeket ismer. Nem vagyok róla meggyőződve, az lesz-e a jó pillanat, hogy előhozakodjak az új dalokkal. Januárra eldöntöm, mert februárban már kész gondolatok mentén kell próbálnunk.
