Paradigmaváltás küszöbén? (Gyorsinterjú egy zenekar tagjaival)

A csapat 2017-ben alakult, de azóta természetesen már leérettségiztek a gimnáziumban és négyen négy egyetem felé, három országba kerültek. Molnár Zsófia énekesnő jelenleg Budapesten tartózkodik, testvére, a másik énekesnő, Molnár Rita Nyitrán végzős hallgató, Morvay Csaba gitáros Brünnbe került, a másik gitáros, Duba András pedig Pozsonyban tanul. Közel egyórás műsoruk első részében versmegzenésítéseket hallhatott a közönség, a program második felében pedig saját dalok is felcsendültek.

Hogyan találtatok egymásra mint zenekar?

Molnár Zsófia: Rita már gimnazista volt, mi Csabával ketten két évre rá érkeztünk a suliba, és kiderült, hogy mindegyikünket érdekli a zene. Hamarosan az is kiderült, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Molnár Rita: Ez akkor vált bizonyossá, amikor a színjátszócsoportban a zenei anyagokat dolgoztuk ki együtt, ugyanis egy zenés darabról volt szó.

A zenés darabhoz kellettek zenészek, akik el tudják játszani a dalokat...

Morvay Csaba: Az első évben csak én voltam zenész szerepkörben.

M.Zs.: Igen, akkor még csak hárman voltunk, és egy évvel később, amikor András is gimis lett, csatlakozott hozzánk negyedikként.

Az átvett zeneszámok megszólaltatása után aztán jöttek a versmegzenésítések. Konkrétan mely szerzők milyen verseiről van szó?

M.Zs.: Elsőként Juhász Gyula Szavak című versét, és Radnóti Miklós Péntek című költeményét zenésítettük meg kimondottan a Tompa Mihály Országos Versenyre. Ez még indulásunk évében volt, és olyan szerencsések voltunk, hogy meg is nyertük a kategóriánkat. A történetünk lényegében innen indult.

Aztán jött József Attila, Ady és a többiek...

M.R.: Radnótitól több verset is megzenésítettünk, Juhász Gyulától és Ady Endrétől is előadtunk verseket, de igazából a versek találnak ránk. Ha megérintenek bennünket és tudunk velük dolgozni, akkor elkészül egy új dal.

Saját szerzeményekkel mikor kezdtetek el foglalkozni?

M.Zs.: Az talán még a Covid legelején volt. Kipróbáltuk, hogy mi történik, ha nemcsak a dallamot, de a tematikát is mi hozzuk.

Duba András: Általában az énekdallam van meg a legkorábban, ahhoz találunk ki egy kíséretet, és utoljára jön a szöveg.

M.R.: A legelső dalnál ez fordítva volt, ott a kíséret része volt meg legelőször. Tehát ez abszolút dalfüggő.

Ki írja a saját dalszövegeket?

M.Zs.: Van, amit közösen írunk, de legtöbbször Rita az értelmi szerzője a dalszövegeinknek.

Miyen téma inspirálja ezeket a szövegeket?

M.R.: Én eleve úgy állok a művészetekhez, s így a versekhez is, hogy nem szeretem felcímkézni, hogy az miről szól.

A művészetnek az a szabadsága, hogy mindenkinek mást ad és mindenki máshogy értelmezi, így ezt nem tudom, de lehet, nem is szeretném megfogalmazni.

Tehát akkor kipattan belőled valamilyen érzés, azt megfogalmazod és mindenki értelmezze úgy, ahogy gondolja? Jobban mondva, mivel különbözőek vagyunk, ezért mindenkire másképp hat, így másképp is értelmezi?

M.Zs.: Így van. Igazából ez lenne a cél. A vermegzenésítésben is az a szép, hogy így tudnak születni ugyanabból a versből más-más dallamok, mert mindenkinek mást ad az a vers, mindenki máshogy dolgozza fel.

Olyan még nem történt meg, hogy egy adott szövegre több zenei ötlet is született?

M.Cs.: Én úgy emlékszem, hogy volt hasonló, csak akkor kizárólag zenéről volt szó, ugyanis egy énekdallamra Andrással ketten teljesen más akkordokat találtunk ki.

M.R.: És a két témának végül lett egy érdekes fúziója.

Hogyan konferáljátok fel a dalaitokat? Csak hagyjátok őket, hadd szóljanak egymás után, vagy pedig minden dalnak megvan a saját maga kis története, amit megosztotok a hallgatósággal is?

M.R.: Most kicsit új dolgot próbálunk ki. Régebben általában kis történeteket meséltünk a dalok előtt, próbáltuk őket valamilyen kontextusba helyezni, hogy a vers születésekor éppen mi történhetett, mire gondolhatott közben a szerző, de az előbb is arról beszéltünk, nem biztos, hogy ez a jó megközelítés, mert ezt talán mi sem tudhatjuk pontosan, csak sejthetjük.

Most olyan megközelítést választottunk, hogy az a mondanivaló, amit szerintünk közvetít az a vers, azt egy idézetbe foglaltuk össze, és kvázi ezek az idézetek fogják összekötni a verseket.

Ki inspirál benneteket zeneileg és kik a kedvenc költőitek?

M.Zs.: Zeneileg azért érdekes a kis csapatunk, mert négyen négyféle műfajt hallgatunk és szeretünk, kezdve a metáltól a népzenén át a klasszikus zenéig nagyon tág a spektrum, amit kedvelünk, úgyhogy ilyen szempontból szerintem szerencsések vagyunk, hogy sokféle zene hat ránk. A költők közül személy szerint én nagyon kedvelem József Attilát és az ő verseivel tudok leginkább azonosulni.

M.R.: Lehet, hogy elcsépelt, de nekem nagy kedvencem Radnóti Miklós, nagyon szeretem a költészetét.

D.A.: Itt vannak a klasszikus versírók, mint például Radnóti, vagy akiket említettünk, azokhoz valamilyen szinten mind kötődünk, tehát emiatt is adjuk elő ezeket a versmegzenésítéseket. A zenével kapcsolatban még annyit elmondanék, annak ellenére, hogy mindenki más zenét hallgat szabadidejében, mégis meg tudjuk találni azt a közös vonalat, amelyet mindannyian élvezünk.

M.Zs.: Nagyon szeretjük a közös munkát, a dalkészítés folyamata felemelő érzéssel tölt el bennünket.

Van-e a zenekarnak ars poeticája, vagy ez a dalszövegeken keresztül vetítődik ki?

M.R.: Szerintem egyelőre az utóbbiról van szó. Azt érzem, hogy mi még folyamatosan változunk, a munkánk is folyamatosan változik, még nem jutottunk el arra a pontra, amikor ki tudnánk jelenteni, hogy ez az a Paradigma, amit mindnyájan tökéletesnek tartanánk.

Úgy érzitek, még nem alakult ki a végleges stílusotok?

M.R.: Valahogy így, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt tudatosan keresnénk.

M.Zs.: A nevet is ezért választottuk.

A paradigma, mint egy közös gondolkodásmód, ahogy a világra nézünk, és ahogy látjuk a mindenséget, az mind a négyünkben hasonló, bár nem ugyanaz. Lehet, hogy a zenekar által válik eggyé.

M.R.: Most, hogy mindegyikünk az egyetemi éveit éli, nagyon tágul a spektrum, és a perspektívánk is, hogy mire hogyan nézünk.

Lehet, hogy paradigmaváltás zajlik?

(össznépi nevetés)
M.R.: Lehetséges.

Mik a terveitek?

M.R.: Egyelőre – mivel mindenki a saját kis szakmáját tanulgatja – csak hobbiszinten van az életünkben a zene, de szerintem mindannyiunk nevében kijelenthetem azt, ha már küldetésről beszéltünk.

Azt szeretnénk, ha az emberek megszeretnék a verseket, hogy lássák, az irodalom nem elavult, nem idegen, de emellett a legfontosabb dolog számunkra, hogy jól érezzük magunkat és szeressük csinálni.

M.Zs.: Mind a négyen nagyon jó barátok vagyunk, és annak is örülünk, hogy ez gimi után is megmaradt.