Operett mámor
Sokan csak lesajnálóan legyintenek, amikor az operett szóba kerül. Pedig hungarikum. Nem véletlenül. Arra hivatott, hogy könnyedebb formában szórakoztasson, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy az énekesek számára ez könnyű műfaj lenne.
Nagy bajok, háborúk idején ez volt a gyógyír a borzalmakra. Legalább egy-két órára feledni engedett minden rosszat a primadonna, a bonviván, a szubrett, a táncos komikus… Gyermek- és ifjúkorunk része volt az operett és a magyar nóta, amit bizony sokszor rühelltünk. Idő kell hozzá, hogy az ember elfogadja, ne adj’ isten, meg is szeresse.
Bennük van a magyar lélek. Kár is tagadni, ezek vagyunk mi, sírva vigadó magyarok. A komáromi Lehár Fesztiválon vörösre tapsoltam a tenyerem és szinte végig énekeltem a szerepelőkkel az egész repertoárt. Rég eltemetett dallamok, strófák törtek elő bennem… Mert az operett annyira a miénk, magyaroké.
Megjelent a Magyxar7 2024/39.számában.
