Negyvenen túl már kár parázni
2023. február 11-én a nagymegyeri Big Man Pubba látogatott a párkányi No Para zenekar. Nem is volt olyan régen, amikor megalakultak, mégis, úgy gurul a szekér, mintha már több évtizede tolnák a rockot. 2018-ban Lengyel Tibor gitáros keresett zenészeket egy cover band létrehozására, aztán ahogy lenni szokott, jött pár tagcsere, de hamarosan kialakult a zenekart napjainkban is alkotó felállás: Pszota Szilárd – basszusgitár, ének; Mácsai Ferenc – billentyűsök, herfli és vokál; Jantosík Zoltán – dob és a már említett Lengyel Tibor – gitár, vokál. Pár feldolgozás műsoron maradt, de a Covid idején már markáns saját dalok is íródtak.
Amikor a No Para zenéjét hallgatom, a fülbemászó dallamokhoz komoly vagy vidám, de mindenképp ironikus dalszövegek társulnak. A Klinika basszusgitárosa, Pszota Szilárd ezúttal a szólóéneklést is elvállalta, és meg kell hagyni, egyedi kiállása van a mikrofonnál, karakteres hang társul a végtelenül precíz bőgőjátékhoz. Persze Szili, vagy ahogy sokan ismerik, Kopasz, nagyon sok bandában nyomult az évek során, a Klinika után jött a Jel, a Red Rooster, a Crack, majd a Dirty Fred, amelyben Ron Ringwood amerikai énekest kísérték. Pásztor Jancsival és Varju Attilával sokszor muzsikált együtt a fentebb említett zenekarok közül néhányban, és Jancsi szólóalbumán is szerepelt. Játszott továbbá Errol Linton szájharmonikással, aki a blues és a reggae házasítását vitte véghez, továbbá Hubbert Tubbs-szal is, aki a világhírű amerikai dzsessz-funk formáció, a Tower Of Power énekese volt a hetvenes évek közepén (ő énekel a zenekar In The Slot című stúdióalbumán, illetve a Live and in Living Color című élő lemezen). Szili jelenleg a ComeOn R.B. zenekar tagja is, és amikor a Klinika aktív, őstagként természetesen ő is színpadon van.
A No Para muzsikájában a billentyűs hangszerek is dominánsak, Mácsai Ferenc, aki egyben a hangszerelésért is felel, sokat hozzátesz a zenekar stílusához.
A dalszövegeket Szilárd írja, és – ahogy már jeleztem – az említett irónia szinte minden szerzeményükben nyomon követhető, legyen az komolyabb, vagy éppen vidámabb hangvételű. Alább az egyik nótájuk szövegéből ragadtam ki egy részletet:
Tökéletes vagy ...Szemétdomb a Föld és műanyag a tenger, aki erről tehet, nem más mint az ember, természet koronája, képzeli magáról, de nem sok értelme volt lemászni a fáról...
A zenekar tagjaival a fellépés előtt beszélgettem.
Hogyan kezdődött a saját szerzemények írása?
Szilárd: Régebben temérdek sok zenei anyagom gyűlt össze, amit kitaláltam otthon, ezeknek egy részét néha megzenésített versek formájában próbáltam magamból kigyűrni a Jel zenekar számára. Mostanra elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a megmaradt ötleteimet is megvalósítsam, persze ehhez az is kellett, hogy találkozzam olyan emberekkel, akik hajlandók részt venni velem ebben.
Volt valami elképzelés egy zenei irány mentén? A muzsikátokat hallgatva ugyanis nekem a nyolcvanas évek magyarországi alter rock vonala ugrik be olyan előadókkal, mint az Európa Kiadó, a Kampec Dolores vagy a Pál Utcai Fiúk, de még a Prognózis a régebbi Bikini, sőt, Galla Miklós neve is felvillan, az újabbak közül pedig a Magna Cum Laude. De az is lehet, hogy rossz felé kapiskálok...
Sz: Erről nyilatkozzon Feri, mert ezeket a zenekarokat én nem nagyon hallgattam, tehát nem hiszem, hogy tőlük merítettem volna inspirációt.
Feri: Inkább nyilatkozzon Zoli...
Sz: No jó, akkor folytatom én. Csupán annyi a párhuzam, hogy a Klinika zenekarral gyakori fellépői voltunk a kilencvenes évek elején az őrsújfalui táboroknak, és ez a Kampec Doloresre is érvényes volt. Ami a szövegeket illeti: ami eszembe jut, azt írom le. Végül is mindenről lehet írni szöveget, csak meg kell hozzá találni a zenét.
F: Amikor összeálltunk, nem is volt ilyen cél, hogy mit szeretnénk.
Sz: Nem gondoltam én világmegváltó szövegekre. Így jönnek a dolgok és megcsináljuk a zenét hozzá. Ennyi.
F: Általában Szili hozza a szöveget meg hozzá valami zenei alapot, amit mi általában elrontunk és akkor kész... Lesz belőle valami teljesen más.
Sz: Igen, teljesen a feje tetejére állítják, és születik egy tiszta új dal.
Tibor: Próbálkozunk, hogy mikor kap egy olyan formát, ami megfelel mindenkinek. Hangszerelésben meg más tekintetben is.
Pár szerzeményeteknek már stúdiófelvétele is van. Ezek megtalálhatók a világhálón.
F: A próbateremben rögzítjük és otthon kevergetjük ezeket a dalokat. Aztán keverés közben persze átírjuk a dalt, úgyhogy ez egy kicsit összetettebb folyamat.
Nekem az jött le, hogy vannak könnyedebb témájú számok, de nagyon komoly tematikájú dalok is, mind zeneileg, mind a dalszöveg terén.
Sz: Hangulattól függ.
F: Ha belegondolok, ezek az utolsónak készült dalok azok, amelyek komolytalanabb hangvételűek.
Sz: Elmúlt a Covid, jobban érezzük magunkat, vidámabbak vagyunk, ki lehet járni, nincs az ember otthon bezárva és ez a dalokban is megnyilvánul.
F: A most készült darabok közül a Fokhagyma, Szél, Léghajó... ezek mind vidámabbak, lazábbak. Most éppen otthon két dalon dolgozom, a hangszereléssel foglalkozom...
Sz: ...Ami közül az egyik sem vidám szövegileg... De mindegy.
F: Az egyik munkacíme: Sanremo...
Sz: Kicsit a régi fesztiválok zenéjét próbálja visszahozni.
F: De valójában nem az lett belőle, mire elkészült... (nevetés)
Sz: Valóban nem az lett belőle... Jöttek az akkordok, tehát eredetileg ilyen retró fesztiválzenére hasonlított, és erre készült egy teljesen más hangulatú szöveg, ami egyáltalán nem oda illik, legalábbis nem Sanremóba.
Lehet, hogy majd ez eredményezi a dalban a feszültséget...
Sz: Több mint valószínű. Meg aztán nincs is nagyon „énekelve”, hanem a végeredmény valahol a szavalás és a rappelés közötti átmenet.
F: Az egy új dolog lesz. És még készül Energiavámpír munkacímmel egy dalunk. Az egy lazább téma.
Sz: Ez egy embertípus, aki itt él közöttünk, szívja a vérünket a megjegyzéseivel, okoskodásaival, a „mindentudásával”.
Lassan már a villamos művekre is rámondhatjuk...
Sz: Pontosan. Úgyhogy duplán aktuális lesz...
F: Valahogy így volt a Melankólia című számunkkal is. De mire az elkészült, addigra már nem volt aktuális. Hehehe... Bár ahogy elnézem, melankólia mindig lesz itt.
Eddig hány saját szerzeményt sikerült összekalapálnotok?
Sz: 15 biztosan megvan már, sőt, vannak olyan dalok, amelyeket élőben nem is játszunk.
F: A Melankóliát nagyon ritkán játsszuk, mert attól tartunk, hogy a közönség soraiban valaki felvágja az ereit (nevetés).
Terveztek fizikai hanghordozót is megjelentetni? Érdemes egyáltalán?
Sz: Véleményem szerint egy jó videoklippel jóval többet lehet elérni. De inkább úgy fogalmazok, hogy aki látni és hallani szeretne bennünket, az jöjjön el valamelyik fellépésünkre, mert az a biztos.
Kik a kedvenceitek és milyen átvett dalokat játszotok a koncerteken?
F: A Kispál és a borzot illetve a Quimby zenekart lehetne említeni, akik kedvencek és játsszuk is a dalaikat.
Sz: Ezenkívül játszunk régi klasszikus rockdalokat is, főleg ha sokat kell muzsikálnunk...
Az idei évre mit terveztek?
T: Párkányban mindenképpen szeretnénk játszani, a Sétálóutcán a nyári fellépések alkalmával állandó szereplőnek számítunk, reméljük, így lesz idén is. Továbbá megcéloztuk Gombaszögöt. Bízzunk benne, hogy oda is eljutunk.
