Napfény a jégen – Fenyő Miklós emlékére
Te hoztad el nekünk a szabadságot, amikor eszmélni kezdtünk. Az amerikai rock and rollt és jampi életérzést egy diktatórikus világba. Végre azok lehettünk, akik akartunk. Egy álomvilágot varázsoltál körénk. És hordtuk a lófarkat, a pörgős pöttyös szoknyát, a klipszet… Hát persze, hogy minden buliban roptuk és tviszteltünk eszementen. Volt úgy, hogy a Hotel Mentolba képzeltük magunkat. A srácok pedig, belőtt hajjal, szerettek volna Csókkirályok lenni. Istenem, de rég volt…
Most meg olyan hír jött, hogy átköltöztél ama szebb világba. Jaj, de korán volt még, Miki. Elvégre te örökifjú vagy. Dalaidat több generáció dúdolja. Megfáradt, szomorú emberek tekintetébe varázsoltál fénysugarat, táncra perdítetted még a botlábú embert is.
Jókedv, derű, pozitív életérzés. Ezt üzented dalaiddal és a Hungáriával. Ezt hoztad magaddal a bőröndben haza Amerikából a Szent István parkba. Olyan dallamokat, melódiákat varázsoltál, melyek bebújtak a bőrünk alá, csiklandoztak, felhevítettek, s csak úgy szabadultak föl az endorfinok. Nélküled nem volt és nem is lesz házibuli, se retróparti, de még lakodalom se. Úgy felcsavarjuk a szőnyeget, mint a huzat! S felülünk a Limbó hintóra is.
Mikor megtudtam a hírt, hogy elmentél, én bizony a Napfény a jégen című dalodat hallgattam meg elsőnek. Mert az voltál és az leszel nekünk mindörökre. Fénysugár. Dalaid menedékek nehéz napokon. Számomra és sokak számára mindenképp… Flitterek és neonparádé ide vagy oda, a színpadot mindig te töltötted meg pezsgéssel. Annyira tudtad, érezted, mire van szükségük az embereknek.
Néhány éve jártam a koncerteden. És hát mit mondjak…? Nagypapák, anyukák-apukák és gyermekeik együtt táncoltak dalaidra. Veled együtt énekeltük, vagy inkább üvöltöttük a dalokat. Olyan hangulatba kerültünk, hogy el sem bírtunk aludni. Életműved nem volt hiábavaló, mert nem csak egy korosztály szívét dobogtatják meg dalaid. Ott vagy a legnagyobbak között a könnyűzene nagykönyvében. És ott maradsz mindörökre sokak szívében is.
Hallgatom szépen sorban a dalaidat. A Várni rádot többször is, mert ez az egyik legkedvesebb nekem. S biztosan tudom, másoknak is. A slágerek sorát az édes-bús Volt és lesz című daloddal zárom majd. Szép levezetés lesz a vidám, pörgős nóták után. Ennek soraival köszönök meg mindent és köszönök el Tőled, drága Miki. „Volt és lesz, ebben biztos lehetsz,/Hát a próbát bátran álld./Mert volt és lesz, aki nem felejt/Szorít érted számít rád.”
