Nagykorú zenekarok és Felvidéki Magyarock életműdíj

Tavaly ősszel Nagykorú Felvidéki Zenekarok a Csaplárban néven rendeztek koncertet három felvidéki rockzenekar közreműködésével a dunaszerdahelyi művelődési központban. A nagy sikerű eseményen felbuzdulva a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ és a rendezvény szervezői a könnyűzenei megmozdulás folytatásáról és a közös szervezésről állapodtak meg, ezáltal is népszerűsítve a hazai zenekarokat. Az idei megmozdulás, melynek kiemelt mediális partnere a Ma7 médiacsalád, azonban tartogat néhány meglepetést is. Takács Tímeát, a „Csaplár” igazgatónőjét faggattam az október 26-án megvalósuló esemény kapcsán.

+7 kép a galériában

2. Nagykorú felvidéki zenekarok a Csaplárban ...és a fiatalok

Fotó: SZMAZE

Miért karolta fel az intézmény ezt a rendezvényt?
Tavaly, amikor a szervezők megkerestek engem ezzel az ötlettel, és helyet biztosítottunk számukra, egyúttal meghívást is kaptam a rendezvényre, amit természetesen el is fogadtam. Eddig is tudtam, hogy nagyszerű zenekaraink vannak, de a helyszínen ismét megbizonyosodhattam erről.

Mi minden lehetséges módon támogatjuk a felvidéki tehetségeinket, elég ha a Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika, vagy a Dunaszerdahelyi Nyár című rendezvényeinkre gondolunk, de a Csallóközi Vásárban is rendszeresen léptetünk fel hazai formációkat, így természetes volt, hogy e mellé a rendezvény mellé is odaállunk, hiszen ez egyezik a küldetésünkkel is.

Például a Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika, melynek ötletgazdája vagyok, már idén ünnepelte 15. jubileumát, s mindig is fontosnak tartottuk, hogy a rendezvényen ne csak külföldi, hanem hazai előadók is fellépjenek. Azt még elmondanám, hogy a Nagykorú Felvidéki Zenekarok a Csaplárban, illetve a díjátadó társszervezői a SZMAZE, továbbá a Big Man Band zenekar frontembere, Michnya Robi, aki az egyik csallóközi rockzenei „szentély”, a Big Man Pub tulajdonosa és működtetője is.

Takács Tímea

Fotó: Lacza Gergely

Milyen igény hozta létre a Felvidéki Magyarock életműdíját?

Sokszor szembesültem azzal, hogy ezek a nagyszerű zenekarok gyakran méltánytalan helyzetben vannak, és nem igazán vannak megbecsülve, kiemelve az adott zenei műfaj keretében. Leszámítva a Harmónia-díjat, ami egy nagyszerű kezdeményezés volt, nincs egy díj, nincs egy elismerés.

Amikor végignéztem ezt a rendezvényt, éreztem, hogy nagyobb elismerésre van szükségük ezeknek a zenekaroknak, és ezen felbuzdulva kerestem meg a szervezőket, hogy legyen ennek egy folytatása, de egyben emeljük is a „tétet”: társuljon mellé egy díj is, hogy ezek az együttesek lássák értelmét a munkájuknak, lássák értelmét annak, hogy nem hiába volt ez az elmúlt 10-40 vagy akárhány év, amit ebbe belefektettek, és ez egy további motiváció lehet a tekintetben, hogy mindenképpen folytassák.

Az egyik célja ennek a rendezvénynek és a Felvidéki Magyarock Életműdíjnak az, hogy akiknek lehetőségük van koncerteket szervezni, odafigyeljenek és meghívják ezeket a periférián lévő zenekarokat, mert ha nem adunk nekik teret, akkor elveszthetik a motivációt, és megszűnhetnek ezek a formációk, amelyek ugyanúgy a felvidéki magyar zenei kultúra és zenei „történés” részei, mint mások.

RAF-II

Fotó: Lacza Gergely

A rendezvényre ezúttal a fiatalabb generáció zenekarát is meghívták.

Az utóbbi évtizedekben sajnos a hathatós mediális hatás eredményeképpen is az igényesebb zene háttérbe szorult, s néhol majdnem eltűnt, ami szerintem hiányzik a mostani zenei életből, bár az utóbbi időben mintha kis javulás azért lenne. Úgy gondolom, hogy vissza kell hozni az élő zene „reneszánszát”, hiszen a felvidéki zenekarok alanyi jogon kultúrházakat töltöttek meg a 70-es 80-as években. Tudom, hogy ma már más világ van, azonban a fiatalok között is sok a tehetséges, ezért arra gondoltunk, hogy minden évben mutassunk be egy olyan zenekart is, akiknek a tagjai még szinte pályakezdők, de már valamit mégis letettek az asztalra.

Fontosnak tartom ugyanis, hogy utánpótlás is legyen, és ne csak egy rétegközönség látogasson ki, hanem a fiatalabb korosztály figyelmét is fel szeretnénk hívni arra, hogy vannak itt velünk egykorúak is, akik jól zenélnek.

CloudBurst

Fotó: CloudBurst

Elképzelhető, hogy ez a csallóközi könnyűzenei díj a jövőben esetleg kiterjed a környező járásokra, vagy akár valamikor országos szintű is lehet?

A hivatalos indoklás alapján a Felvidéki Magyarock Életműdíj a Dunaszerdahelyi járás olyan, legalább 18 éve létező, magyar nyelven megszólaló könnyűzenei formációjának adományozható, amely saját szerzeményei által és kimagasló művészi teljesítményével az élőzene varázsát viszi a színpadokra. Én azonban azt gondolom, hogy a jövőben ki kell, hogy terjesszük az egész Felvidékre, hiszen máshol is vannak nagyszerű előadók. Ha ugyanis minél szélesebb körben minél több díjat kapnak a „könnyűzenészek”, akkor nemcsak a díjnak lesz nagyobb súlya, hanem annál nagyobb teret és elismertséget kap maga a műfaj is. Örülök, hogy ennek a díjnak mi vagyunk a megálmodói és az elindítói.